Veszélyes érzelmek ✅

Tizenharmadik

            ( kivételesen 2 szemszöges)

Emma Reed

Amikor felkelek, Easton illata nem csapja meg az orrom. Kinyitom a szemem, és valóban nem látom sehol. Kisétálok a konyhába, hogy megigyak egy jó kávét, amikor is hallom, hogy az erkélyen valakivel telefonál. Közelebb megyek, hogy hallgatózzak, de jelenleg nem ő beszél.

– Majd meglátjuk Alex. Nem is említettem neki – mondja, majd beletúr a hajába.

Kimegyek hozzá, és leülök a kinti kanapéra. Amikor meglát, felragyog az arca, de aggódó is lesz egyszerre.

– Oké haver. Majd írok – mondja, majd leteszi a telefont, és leül mellém.

– Miről beszéltél? – kérdezem, miközben rá sandítok.

– Holnap lesz egy buli a Tokyo bárban, és az egyik egyetemi csoporttársam meghívott engem és téged. Szeretnél menni? – kérdezi, majd kutató pillantással méregeti az arcom.

Lássuk csak: Az, az a hely, ahol Easton verekedett Williammel, de lényegében az, az egyetlen buli hely, amit ismerek is. Easton velem lesz, és megvéd mindentől, ezt tudom. Akkor miért is ne?

– Benne vagyok! Rég voltam már buliban, és az sem sikerült jól – utalok a Williames dologra. Helyeslően bólogat.

– Ha bárki akár a hajad szálát is meggörbíti, eltöröm a kezét – néz előre, és tudom, hogy  halál komolyan mondta.

– Ma van órád? – bújok hozzá, és édesen átölel.

– Nekem nincs. Neked viszont van, ha jól tudom 5. – nevet fel, és játszadozik a hajammal.

– Milyen jól megy valakinek! – forgatom meg a szemem ironikusan, majd felállok, és elindulok készülődni.

A szettem semmi különleges, mégis nagyon hotnak tartom. Egy fekete bőrszoknya, amire egy fekete topot vettem fel, ami szintén valami bőrhatású anyagból készült. Felveszek egy fekete harisnyát is, és mellé egy magassarkú csizmát. A hajam begöndörítem, és felkenek egy matt rúzst, ami inkább sötét rózsaszín/vörös keveréke.

Miután ezzel megvagyok, lesétálok, és Easton szeme azonnal megakad rajtam. Felajánlotta, hogy elvisz autóval a suliba, és ki az, aki nemet mondana ennek?

Miután bevisz a suliba, unalmasan telik el minden perc, és  arra gondolok, hogy inkább lennék otthon vele, mint itt ülni...

Easton Miller

Amikor látom Emmát besétálni a kapunk, már elkap a hiánya, és csak arra gondolok, hogy mikor jön végre haza. Fura, hogy konkrétan csak 2-3 hete ismerem, de máris elrabolta a szívem. Folyton feljönnek bennem a kételyek azzal kapcsolatban, hogy mi lenne ha együtt maradnánk? Nem is járunk. Nem kérdeztem meg, mégis lényegében nálam "lakik", lefeküdtünk, megcsókoltam, és úgy ahogy van az egész olyan, mint egy kapcsolat. Mégis szétmarja a szívem, hogy miért pont ő... miért pont ő kellett, hogy befészkelődjön a szívembe, és elérje, hogy minden gondolatom  ő legyen, vagy hozzá vezessen.

Már elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha elmondanám apámnak, és Susannak, hogy mi történt, de azzal őket tennénk tönkre, azt pedig nem akarom.

És ebben a pillanatban a telefonom kijelzőjén megjelenik az "apa" felirat. Felkapom a telefont, leállítom a zenét, és felveszem.

– Igen? –

– Szia fiam.  Miújság?  húgod mikor jön haza tőled? Mondta Susan, hogy már ott van egy hete, és segítesz neki suliba menni. Örülünk neki. Legalább összekovácsolódtok, és nincs vita. Abba a nagy házban elfértek bőven – persze...ha tudná, hogy miket műveltünk mi ketten...