Veszélyes érzelmek ✅

Huszonharmadik

Emma Reed

Alig kapok levegőt, érzem, ahogy a testem fokozatosan esik össze, és nem bír el többet. Minden egyes téma, ami ehhez hasonló, vagy csak megemlítendő, egy lökés, ami lelök engem a sziklaszirtről, amit kialakítottam magamnak. Anyámtól, és Robertől kikönyörögtem az apasági tesztet, és megesküdtem, hogy addig nem nyugszok, amíg ki nem derül papír formában is. Lehetetlennek hiszem ezt az egészet, és egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Ha ránézek Easton-re, nem az az első gondolatom, hogy ő a testvérem, hanem az a férfi, akibe szerelmes vagyok. Kurvára szerelmes vagyok. Ha belegondolok, hogy lehet igaz, undorodok magamtól, és sajnos néha tőle is.
Nem értem a helyzetet, nem értem miért tették ezt anyámék, nem tudom mit gondolhatnék erről.

Valószínűleg csak én vagyok ennyire szerencsétlen, és a mai napig ki tudja, hogy mi az igazság...

Megzavarva a gondolatom, anyám beront, és karba teszi a kezét. Értetlenül merengek előtte, és kérdőn nézek rá.

– Vizeletre van szükség ahhoz, hogy megtudjuk mi van. Itt egy kis üveg, pisilj bele, aztán hozd ki nekem – suttogja anyám. Karikák vannak a szeme alatt, és sápadt a bőre. Valószínűleg nem sokat aludt. Bólintok, mert egyszerűen képtelen vagyok hozzászólni, és elsietek a mosdóba. Amikor megvan a cucc, leviszem neki a konyhába, ahol Robert épp a cipőjét veszi fel, közben anyám vizet enged az egyik üvegbe. Átadom neki a kis üveget, majd nagy levegőt veszek.

– Easton hol van? – kérdezem halkan. Tegnap este haza ment, de megígérte nekem, hogy ma eljön.

– Az egyetemre kellett mennie. Felel. Remélem nem rontotta le a jegyeit... – mondja Robert. Nem akarok rá nézni, mert azonnal elhányom magam, ezért csak biccentek. Easton ha bár most össze van zavarodva, biztos vagyok benne, hogy maximálisan teljesít.

– Apropó, kisasszony ...jövő héten hétfőn te is mész iskolába – mondja anyám.
Amikor lelépnek, felsietek a szobába, és lefekszem zenét hallgatni. Hihetetlen, hogy milyen hatással lehet az emberre a zene. Csodálatos. Miért van az, hogy akaratlanul is ő jár az eszembe? Miért van az, hogy akár mire gondolok, ő benne van? Lehetetlen elfelejteni. Ennyire mint őt, senkit nem szerettem. Kötődöm hozzá, és ez nem feltétlen jó...

A délután unalmasan telik, mivel ebben a nagy házban egyedül nem olyan mókás lenni. Eldöntöm, hogy kimegyek a medencéhez, és beülök egy kicsit. Találtam itthon pár piát, miért ne ihatnám le én is magam? Ezt érted apa! Csirió!

El is vagyok magamban, és pörgetem a wattpadot. Hihetetlen mennyi tehetséges író van itt, akiket senki sem vesz figyelembe...

Amikor már ott tartok, hogy hátradőlök, és elalszok a medencében lévő forró vízben, valaki beugrik, ezzel rám hozta a szívbajt. Már ott tartok, hogy gyorsan kiugrok a vízből, mivel egyedül lennék itthon. Nem látok a vízben senkit, ám hirtelen lehúz valami a víz alá.

Easton arca kerül velem szembe, amin édesen mosolyog, és végigsimítja a kezét az arcomon. Amikor a feljövünk a vízfelszínre, felé csapom a vizet, és mérgesen nézek rá, amire felnevet.

– Azt hallottam, hogy ilyen "gyógyvízben" meztelenül a legjobb fürdeni. Öntudatosan nincs rajtad semmi? – kérdezi mosolyogva, és elsőnek értetlenül nézek rá, aztán megértem, hogy miről beszél: Anyaszült meztelen vagyok.

– Az alkohol nem melegíthet magában nem igaz? – kérdezem gunyoros arccal.

– Igazad van – jön közelebb, majd neki nyom a medence falának.

– Mit szeretnél? – kérdezem vágytól túlfűtött hangon.

– Amit szeretnék az...egyenlőre érinthetetlen...- suttogja az ajkamra, épp hogy hozzáér, és épp hogy megérintene.

– Egyenlőre – suttogom a szájába, viszont ügyelve arra, hogy egy mm sem érhet össze az ajkunk.

– Egyenlőre – ismétli meg, és közelebb jön, épp hogy hozzám érne az ajka, amikor megszólal a csengő, ami azt jelzi, hogy bejöttek a kapun.

Gyorsan cselekedünk, és kiugrunk a medencéből, ám pont kinyitódik az ajtó ezzel pedig ismét visszaugrunk, mivel ha Eastont meglátják amint velem fürdik meztelen, nos hát...nem lenne jó vége.

– Emma, hol van Easton? Itt az autója – kérdezi anya idegesen. Ki van sírva a szeme?

– Nem tudom, nem láttam – mondom, közben pedig épp a férfi fejét tartom lent, amit ő síri csenddel követ.

– Te ittál? – kérdezi anya az ajtóban. Baszki!

– Csak lazítottam...– jegyzem meg, és hátat fordítok neki. Miután elhagyja a szobát, Easton végigsimít rajtam, amit egy halk sikollyal véleményezek.

– Te barom! – suttogom színlelt felháborodottsággal. Kacsint egyet, ezután ő is magamra hagy a szobába.

Követem őt pár perc elteltével, és leülünk vacsorázni. Természetesen kurvára kínos, de mit tehetnék? Ez az egész el van cseszve, és csak reménykedek, hogy végre befejeződik...

– Én felmegyek a szobába – jegyzi meg Easton, otthagyva engem a....az anyámmal, és Robertel.

– Mi van a tesztel? – kérdezem, és közben egy falat sem megy le a torkomon.

– Egy hét múlva jön eredmény – jegyzi meg anyám idegesen.

Nagy levegőt veszek, és próbálok nem belegondolni mi van akkor, ha igaza lesz...

De amilyen az én szerencsém...

•••

Hali! Picit rövidebb, mivel sajnos készülnöm kellett egy dogára és nem volt elég időm, meg fáradt is voltam, nem akartam erőltetni....de a következővel kárpótollak titeket, ígérem! 🥰 puszi!