Veszélyes érzelmek ✅

Harmincadik

Harmincadik

Emma Reed

Egy hét telt el azóta, hogy fogtam magam és leléptem otthonról. Nem kell mondjam, anyám egyfolytában írt, hogy menjek haza és ne legyek hülye. Őszintén? Nem foglalkoztam vele. Elég csúnyán összevesztünk ezután, és azt mondta többet ne tegyem oda a lábam. Ha fontos " Családi " fellépésünk lenne, az esetben találkozzunk.

Ameddig anyám otthon felrobban az idegben, én és Easton jót szórakozunk és boldogan megvagyunk. Most éppen várom, hogy visszajöjjön a boltból a gyógyszerrel, hogy ne haljak meg a görcstől. De hát, ez vár ránk nőkre, ugye!? Nem terveztünk ma semmit. Péntek van, Easton az egyetemen volt vizsgázni, nekem pedig figyelni kell a jegyeimre, mivel 1 hónap múlva új év. Bekapcsolom a filmet amit nézni szeretnék. A Barátnőt felveszünk című film előtt ülök, és azon gondolkodok ez a valós életben milyen para....Mondjuk...Mit szóljak én? Hiszen a mostoha bátyám a szerelmem!

A film közepe felé meghallom az ajtót. Önként is elmosolyodok. Mindig elmosolyodok, ha róla van szó...Olyan mintha egy vírus lenne.

– Szia, kicsi lány! – köszön, majd egy lágy csókot lehel az arcomhoz.

– Szius... Milyen volt nélkülem menni vásárolni? – kérdezem mosolyogva.

– Nyugodt, de borzalmasan unalmas – feleli ő is nevetve.

– Azt mondod nem vagyok jó társaság? – kérdezem színlelt felháborodottsággal.

– Ilyet nem mondtam! – emeli fel a kezét védekezően – Tessék a gyógyszered – nyújtja át nekem, és pedig gyorsan be is veszek egyet.

– Köszönöm – mondom lelkesen. Ő levetkőzik és bebúj mellém, miközben a mellemre hajtja a fejét, én pedig simogatom a haját. Viszonzásképp a hasamon húzza az ujját el-vissza.

– Hogy ment a vizsga? – kérdezem egy idő után –

– Szerinted? Ilyen macsó pasi ne menne át rajta? – nevet fel, én pedig követem. De még milyen macsó...

– Beszéltél... –

– Apámmal? Persze. Semmi célravezető kommunikálás nem zajlott le közöttünk – mondja szomorúan, én pedig szorosan átölelem.

– Ne csüggedj. Mi itt vagyunk egymásnak.

– Bizony –

Ezután leültünk együtt megnézni valamit, és bár horrort néztünk sokat nevettünk. Ennél unalmasabb horrort sosem láttam még... Mikor kinevettük magunkat, újra összebújva nézzük az " izgalmas " filmet, bár fintorogva. Ahogy Easton-ra nézek, elkalandozik az agyam, és belegondolok a további jövőnkbe. Abban, hogy remélem ő kéri meg a kezem, ő lesz a gyerekeim apja, ő fog majd bottal a kezében, ősz hajjal, és ráncos kézzel mellettem állni, de ugyan olyan szerelemmel teli tekintettel, mint amivel most néz rám. Mi nők szeretjük előre elképzelni,tervezni a dolgokat, szeretünk kalandozni, játszani a gondolattal, miközben tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű.

– Kimegyek a mosdóba, pillanat és jövök – mondom neki, majd elsietek. Miután végeztem, kimegyek a konyhába egy pohár vízért, és látom ahogy Easton telefonja felvillan. Nem mintha nem bíznék benne, csupán kíváncsiságképp megnézem az üzenetet. Mondanom sem kell, hogy amikor egy női név jelenik meg a kijelzőn, alig kapok levegőt, és úgy érzem magam mintha több tonna húzna le.

Sarah

Ez a név jelenik meg, egy olyan üzenettel, amire nem számítottam.  " Booblelife coffe-ban! Holnap 12:30-kor! Ne késs el! :) " áll az üzenetei között. Felnyitom az eszközt ( Mázli, hogy tudom a kódot ) A következő üzenet ugrik be elé:

Sarah Üzenete: " Helló, szép fiú! Van egy perced? "

Sarah üzenete: " Már vissza sem írsz..."

Sarah üzenete: " Szép! Annyi év után... "

Easton üzenete: " Ne írj, Sarah! Semmi közöm hozzád! "

Sarah üzenete: " Hogyne lenne...nagyon fontos dolgot akarok mondani, találkozzunk! "

Easton üzenete: " Felejtsd el. "

Sarah üzenete: " Rendben... Csak nehogy hamarabb ismerjen meg a barátnőd...Mint ahogy te gondolnád! "

Easton üzenete: " Te beteg állat....hol találkozzunk? "

Sarah üzenete: " Booblelife coffe-ban! Holnap 12:30-kor! Ne késs el! :) "

Ahogy olvasom a sorokat, alig kapok levegőt...könnyek szöknek a szemembe. Dühösen a szobába veszem az irányt, ahol Easton mit sem sejtve fekszik. Amikor beviharzok a szobába a telefonnal a kezembe, megállok az ágy előtt. Ő aggódva rám néz, én pedig feltartom a telefont, és letörlöm a könnyem.

– Ez mi a franc? – kérdezem sírva, de a düh jobban eluralkodik.

– Emma... – rázza a fejét.

– Magyarázd meg! – kiabálom. Gondolhattam volna... Agyalni kezdek azon, hogy ki lehet a nő, ha ő már csak meglepődve ül előttem... Sarah, Sarah...

Sarah! Az exe... Az exe aki egy kurva, és William becses kis pincsije. Egy kicsit megnyugszok, mert tudom, Eastonnak esze ágában sincs újra összerúgni a port ezzel a nővel.

Veszek egy nagy levegőt, és leülök az ágyra. Az arcom a kezembe temetem, és sírni kezdek. Ő ezt észreveszi, bár próbálok halk lenni. Végigsimítja a kezét a hátamon.

– Sajnálom, kicsi lány. Bízz bennem. Elmondok mindent – mondja nyugodt, és őszinte hangon. Pár perc után bólintok, és felé fordulok.

– Hallgatom – ennyit mondok, majd türelmesen hallgatom végig a történetet.

Közben azon gondolkodok, hogy bízzak-e a szavában. A szerelmem most is erősebb, és eldöntöm, hogy ne reagáljam le ezt ilyen módon...

Csak egy dolgon jár az agyam: Mit akar tőle?

                        Folytatjuk...