Veszélyes érzelmek ✅

Tizedik

Easton Miller

A kocsiban ülve folyamatosan felidéződik bennem ahogy hozzám ér, ahogy a szája körülveszi a férfiasságom, ahogy lágy csókokat ad. Aztán ezeket a túlvilági érzelmeket félresöpri az, amikor kimentem Williamhoz. Nem tudom, hogy mit kéne tennem. Teljesen össze vagyok zavarodva, és nem tudok rájönni arra, hogyan húzzam ki őt ebből a helyzetből.

Felidéződik bennem az, amikor kamaszként én is eltévedtem abba az irányba, amiben most William szerzi a pénzét. Nagyon régóta ismerem, amióta az eszemet tudom. Az ő apja legjobb barátja volt az enyémnek, amikor is összevesztek. Azóta folytatja ezt, a drogos életet William és nem is akar róla leszokni.

Elég bajba sodort már engem ezzel. A barátságunk megromlása oka is az ilyen húzása volt. Amikor 18 voltam, megismerkedtem Sharaval. Ő volt életem első szerelme, akiért öltem volna. William elvette tőlem, befüvezett Sharaval együtt, és beállította kurvának. Akkor verekedtünk egy nagyot, és kórházban kötöttünk ki. De megcsinálnám még százszor.

El akarja tőlem venni Emmát, és bosszút akar állni, amiért szétvertem a fejét. Ez a lány egyszerűen elveszi a maradék eszem is...

Fogtam magam, és hazajöttem. Lehet, sőt, biztos, hogy rossz döntés volt, mert biztos megannyi kérdése van, ami jogos, és egy szó nélkül eljöttem. Meg akarom védeni, de fogalmam sincs, hogyan tehetném.

...

Másnap reggel arra kelek fel, hogy iszonyúan fáj a fejem, és mindjárt idehányok. Magam mellé nézek, és ekkor esik le, hogy tegnap este kb 3 üveg bort ittam meg, egy két doboz cigi kíséretében. A nikotin annyira elterjedt a testemben, hogy remeg a kezem, és alig kapok levegőt. A hányingerről, és a fejfájásról ne is beszéljünk.

Fogom magam, és tűrhetően elkészülök. Bár semmi kedvem bemenni, pláne, hogy egy cseppet még érzem a bódultságot, és veszélyes lesz így bemenni dolgozni, még ő is ott lesz...

Bepattanok a kocsiba, és elmondok 3. imát, hogy ne szóljon hozzám, mert akkor nem fogom tudni leállítani magam. Az úton végig arra gondolok, hogyan kéne elkerüljem. De rájövök:

A testem és a lelkem őt akarja. Azt akarja, hogy érintsem, hogy csókoljam, és szerethessem. Hogy tudnék távol maradni tőle, amikor a levegőt, amelyet belélegzem, már lassan csak miatta veszem?

Nem tudom, mit gondolhat rólam, de tudom, semmiképpen sem jót.

Amikor beérek a tanterembe, már természetesen mindenki bent van, és rám vár. Emma meggyötörten ül a helyén, és esze ágában sincs rám emelni a tekintetét.

Leülök a tanári asztalra, és sóhajtok egy nagyot.

- Gyerekek, kinek vannak meg a fotók, amiket első órában fotóztatok? - Látom, ahogy elmosolyodik, és mindent tudó pillantással rám néz végre. Mindenki sorban felemeli a kezét jelezve, hogy megvannak az elkészített fényképek. Kivége őt..

- Hol vannak a fotók, Miss Reed? - nézek rá fáradtan, és remélem nem tükröződik a szememben semmi érzelem.

- De hiszen tudja azt jól, Mr. Miller - húzza ki magát, és eldönti a fejét - Magánál - vajon ez milyen játék, amit most csinál? Hogyan hozzon ki a sodromból?

- Nálam? - nézek rá értetlenül. Igen, pontosan tudom, hogy hol van...

- Igen bizony. Amikor ketten elmentünk fotózni tudja...- mondanom sem kell, hogy a ketten-t alaposan megnyomja. Látom, ahogy a többiek egymásra néznek, és suttognak.

- Rendben. Átnézem akkor - mondom érzelemmentesen, és a továbbiakban nem is nézek rá. A diákok természetesen most is remekelnek, és mindenki csinálja amit kiadok.

Az óráim így hamar eltelnek, és próbálok nem is rá gondolni, de nem megy olyan könnyen, amikor minden gondolatom vége ő. Az egyetemre is be kell ugorjak, mivel nekem is le kellett adjak pár anyagot, amit átvettünk. Most eléggé meghuztak minket anyagokkal mivel nemsokára vizsgák.

Egyenesen haza veszem az irányt, és elgondolkozok egy párszor azon, hogy mit kéne tennem vele, és, hogy hova vezetnének a dolgok. Hirtelen felkapom a figyelmem a járdán sétáló Emmára. Le lassítok, és lehúzom az ablakot.

- Ne vigyelek haza? - kérdezem, de komor arccal mered előre rám sem hederítve.

- Emma! - szólok oda hangosabban, mire végre rám emeli a tekintetét.

- Magának nincs jobb dolga? - kérdezi szemét forgatva.

- Kérdeztem valamit - Ha nem száll be a kocsiba esküszöm, hogy bevonszolom.

- Van lábam - löki oda, majd fogom, kicsit előrébb megyek, és ráhajtok a járdára. Még szerencse, hogy nincsenek sokan.

- Mit művelsz? - néz rám értetlenül, és kicsit hátraugrik.

- Szállj be! - utasítom. Védekezően felemeli a kezét, de beszáll mellém. Most egy kicsit átalakultak a terveim, és elhatározom, hogy elmesélem neki mitől tartok a legjobban, és milyen oka van a dolgoknak.

- Mondtam, hogy nem kell hazavinned - mondja rám sem nézve.

- Sajnálom - suttogom. Rám emeli a tekintetét, és néz pár percig.

- Mit sajnálsz? - suttogja ő is.

- Hogy ott hagytalak. - Tényleg nem kellett volna. Tudom, hogy mit érez, és mit gondolhat, de nem álltam arra készen, hogy elmondjam neki. Nem állok erre készen, de muszáj vagyok.

Nem akarom megbántani, nem akarom, hogy úgy érezze kihasználom, és csak egy kaland. Azt akarom, hogy úgy érezze magát mellettem, ahogy még soha senki mellett. És ha ehhez az kell, hogy megtudja a sötét múltam, és eláruljam milyen is voltam anno, akkor ezt teszem...

Megérkezünk a házamhoz, Emma pedig sértődötten kiszáll, és becsapja az ajtót. Megáll az ajtó előtt, és türelmetlenül várja, hogy kinyissam.

- Nem arról volt szó,hogy haza viszel? - kérdezi flegmán. Otthon van...

- Beszélni akarok veled - jelentem ki, majd kinyitom előtte az ajtót.

Megforgatja a szemét, és bemegy előttem. Ledobja a kanapéra a táskát, és lehuppan.

Nem tudom mit kéne mondanom. Kérdőn néz rám, és várja a kérdésem, de egyszerűen nem tudok beszélni. Életemben először úgy érzem nem jön hang a torkomból, hiába szólalnék fel.

- Most csak nézel vagy beszélsz is? - kérdezi unottan, ezzel pedig visszaránt a valóságba.

- Csak azt akarom, hogy választ adjak a kérdéseidre, amit akkor elhanyagoltam - kezdek bele, aztán leülök a dohányzóasztalra vele szemben.

- Hallgatom- keresztbe teszi a lábát, és karba teszi a kezét, amivel felnyomja a melleit. A pólóban alapból szinte ki van az egész, de így...

- De mielőtt belekezdenék, szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy, és... - veszek egy nagy levegőt - Nem akarok neked rosszat, Emma - fejezem be. Nem ezt akartam mondani, de ez is igaz.

- Oké, felfogtam - látom rajta, hogy türelmetlen, és ideges. Remélem miután megtudja az igazságot, megért, és megfontolódik benne pár dolog.

Tudom jól, hogy érzek iránta valamit, és ő is irántam. Ez az érzés pedig túl megy mindenen....kezdek ebbe egyre jobban belegabalyodni, és félek, hogy nem lesz kiút.

•••

SPOILEREK:

Tiktok: nataliewriter
Instagram: _natalieauthor_