Veszélyes érzelmek ✅

Tizennyolcadik

Easton Miller

Amikor Emma felhívott, szinte azonnal ugrottam az autóba, és olyan gyorsan mentem, amilyen gyorsan csak lehet. A szívem majd kiugrott a helyéből, amikor hallottam, hogy a könnyeivel küzd. Ezernyi lehetőség cikázik bennem, és fogalmam sincs mit tehetett Alex. Bár én szóltam, és tudtam, hogy ez lesz, esze ágában sem volt rám hallgatni. Amikor megérkezek, Emma a parkolóban áll, és lehajtja a fejét. Kiszállok a kocsiból, és odarohanok hozzá. Fogalmam sincs mit tegyek, hogy hogyan szóljak hozzá, de megelőz, és átölel. Olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt. Átkarolom a derekát, és a fejérehajtom az enyém.

– Semmi baj, kicsi lány – nyugtatom, de hiába. A teste remeg, és érzem, ahogy próbálja visszatartani a sírást.

– Bántott? – teszem fel a kérdést, remélve, hogy nem a válasz.

– Nem. De más...igen – nem néz fel rám, hanem továbbra is a mellkasomba temeti az arcát. Úgy döntök, hogy nem hazaviszem, hanem magamhoz, és majd ha megnyugszik kifaggatom. Max kétszer fordulok, és lecsuknak.

Az úton próbáltam nyugtatgatni, és közben tapintatosan kérdezgetni, de a sokkos állapota inkább szomorú lett, és magába fordulós, ezért feladtam. Amikor hazaérünk, nem kérdez, és nem is beszél, csupán ledobja a táskáját, és eltűnik a fürdőszobába. Úgy döntök, hogy kimegyek, és rágyújtok, amíg  szerintem lefürdik.

– Easton! – hallok egy halk rekedt hangot. Emma kidugja a fejét az ajtón, majd folytatja: – Nem hozol be nekem valami pizsit? Elfelejtettem – bólintok és bemegyek a hálószobába, hogy előkeressek valami pólót.  Nem tudom hogyan közeledhetnék hozzá de őszintén nem is kérdeznék semmit, csak megkeresném azt a faszt, és szétverném a fejét. Odasétálok az ajtóhoz, és bár láttam már őt nem is egyszer, mégsem nyitok be rá. Kopogok, de hiába. Amikor harmadjára teszem meg, és még semmi válasz, úgy döntök, hogy megnézem nem-e tényleg valami lett vele. De nem. Csak a zuhanyzóban áll, a fejét a falra támasztva. Óvatosan oda megyek hozzá, és leteszem a mellette lévő wc-re a pólót.

– Jól vagy, kicsi lány? – suttogom, és amikor felém fordul, a szeme ki van sírva, és a smink elkenődött a szeménél. Basszameg..

– Nem. Romokban az életem....minden, és hibás vagyok. Egyáltalán nem vagyok jól – mondja érzelemmentesen, és behunyja a szemét. Fogom magam, levetkőzöm, és beállok mögé. A víz egyébként rohadt meleg, de most cseppet sem érdekel, amikor az előttem álló lány, aki a szerelmem romokban van lelkileg.
Megfogom a szivacsot, és óvatosan elkezdem törölgetni a hátát. Amikor hozzáérek megrezzen, és nem érti, hogy mit művelek, de hamar magához tér, és el is engedi magát. Felém fordul, és átkarolja a nyakamat. Elég ez az érintése is, hogy ellazuljak, és nyugodt legyek.

– Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – suttogja már szinte a számra, és újra könnybe lábad a szeme.

– Én csak meg akarlak védeni, Emma – jelentem ki, és közelebb húzom magamhoz – Minden áron meg akarlak védeni! – ha tudná, hogy mégis mit érzek iránta, és számomra fontosabb az ő élete, mint a sajátom...

– Én kész vagyok – mondja, majd hirtelen elenged.

Mondanom sem kell, hogy üresség váltja fel a teret a nyugodtság helyett amikor itt hagy...

Amikor kimegyek, levan csukva a villany, és gyertyák világítják meg a nappalit. Bor, és valami tésztás hús van feltálalva, nem is akárhogy. Emma kijön a szobából, a lehető leg csábítóbb hálóingbe, és elém áll.

– Úgy gondoltam, hogy helyre hozom a kis bakit, és megleplek valamivel – mondja, majd édesen elmosolyodik. Megfogja a kezem, és az asztalhoz vonszol.

– És azt hiszed, hogy majd megenyhülök? – vonom fel a szemöldököm.

– Ha ez, és a kaja amit főztem nem elég, akkor én leszek a B-terv – kacsint egyet, majd megfogja a villát, és falatozni kezd.

– Annak lehet nem tudnék ellenállni...– heccelem tovább, majd én is neki kezdek.

Sokat nevetünk kajálás közben, és elfelejtjük a gondjainkat, persze ideiglenesen...Amikor befejezzük a kaját, ki ülünk az erkélyre elszívni egy cigit. Ebben a fekete, csipkés pizsamában olyan szexi, hogy már akkor fájt a farkam, amikor elsőnek megláttam rajta.

– Annyira nem értelek – zavarja meg a perverz gondolataim. Észre sem vettem, hogy végig engem figyelt.

– Mármint? – kérdezem, majd leülök a kanapéra.

– Miért engem szeretsz? Hogyan? Vannak sokkal jobb, és szebb nők...én meg csak egy kislány vagyok, Easton – mondja búslakodva, én pedig megfogom a kezét, és az ölembe ültetem.

– Ne beszélj ilyeneket! Sokkal érettebb vagy már ahhoz képest is, hogy mennyi idős vagy...emellett nagyon okos,szép, és intelligens vagy, bébi – simítom végig a kezem a haján.

Felemelem az állát, és megcsókolom. A nyelve hamar megtalálja velem a közös hangot, és mélyeket sóhajt. Talán őrültek vagyunk, és sok volt a bor....most mégis csodás érzés őt a karjaimban tartani, és csókolni. Megfogom, és fentebb emelem, hogy hadd érezze milyen kemény vagyok. Belemarkolok a fenekébe, mire ő előre-hátra kezd mozogni. Ha most nem dugom meg, akkor soha! Muszáj érezzem...

– Muszáj... – sóhajtja a számba folytatva a gondolataimat, és a férfiasságomat kezdi tapogatni a farmeren keresztül. Megfogom a két kezemmel, és az ágy felé veszem az irányt. Ledobom, majd ismét a szájára csapok le, amit halk nyögésekkel díjaz. A puha bőre, és a duzzadt ajkak...Lentebb haladok a hasára tapasztom az ajkam, és csókolgatni kezdem. Ő türelmetlenül leveszi magáról a ruhát, és csupasz teste elém tárul. Én sem bírok magammal, így megfogom, és szívni/szopogatni kezdem a mellbimbóját.

– Easton...– nyög fel panaszosan. Megfogom, felhúzom az óvszert, és felé irányítom a farkam. Lehajolok hozzá, és miközben beteszem, csókolgatni kezdem a nyakát.
Pár perc múlva, már a nevem nyögi önfelettlenül, és a lepedőt szorongatja. Megfogom, kirántom magamat belőle, és az arcára fordítom. Kutyában nem emlékszem, hogy csináltuk volna, de biztos élvezni fogja. Rámarkolok a fenekére, amely ennél tökéletesebb nem is lehetne már, és gyors tempóba kezdek. Érzem, hogy nemsokára elmegyek, és Emma is, ugyanis megfeszíti a hátát, és úgy szorítja a lepedőt, mint a satut.

Kifulladva a lefekszem mellé, és a mellkasomra hajtom a fejét. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el így, de bár így maradhatna mindig is. Ebben a szar világban kész csoda, hogy az emberek nem kaptak még sokkot. Eltelik egy kis idő, mikor hangosan megszólal a telefonja.

– Megnézem ki az – mondja nyafogva, és felpattan, hogy felvegye.

– Szia anya! – ha az anyja az, akkor nagyon nem fog ennek örülni. Susan, mintha mostanában fura lenne...olyan mintha őt, és engem el akarna terelni egymás mellől. De mégis mi a francért? Talán sejt valamit?

– Jól van anya! nem kell ezért kiabálni – forgatja meg a szemét, majd rám pillant. Kinyomja a telefont, majd vissza huppan mellém.

– Mi történt? – kérdezem miközben magam felé fordítom.

– Anya nem igazán örült annak, hogy itt vagyok, pláne úgy, hogy nem szóltam neki – világosít fel, és hamar frusztrált lesz a levegő.

– Ne aggódj, kicsi lány. Megoldjuk – suttogom a fülébe, majd hozzám búj. Eltelik még így egy egész délután, hogy összebújva maraduk, és megbeszélünk mindent, amit eddig nem tettünk.

Talán van remény kettőnknek, de ki akar egy titkos kapcsolatot? Ki akarná ezt a gyönyörű lányt rejtegetni? Mert én biztosan nem.