"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Életem egyik legnagyobb hibáját kezdem véghez vinni. Az alkohol miatt nem tűnt akkora nagy hibának, pedig a tudatalattim tudta, hogy nagyon nem kellene. Ramsey a kezemet fogta és a szobák felé vezetett. Óriási nagy meggondolatlanság volt beadni a derekam, mert mi ketten nem maradhatunk egy szobában. A józan eszem ellen cselekedtem és nem foglalkoztam semmivel. Selena szavai jártak az eszembe. Emlékeztem amikor azt mondta, hogy nekem egy rossz fiúra van szükségem; egy olyan emberre, aki bevisz a rosszba, de úgy, hogy közben élvezzem. Ramsey talán megtudja adni azt, amire vágyom és bármit megtesz azért, hogy élvezzem. Tudtam, hogy egy szavamba kerülne, ő pedig cselekedne. Valamiért mégsem akartam engedni. Ellenkezni és küzdeni akartam a dolog ellen, ami úgyis be fog következni.
Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy Ramsey belöki az utolsó lakosztály ajtaját. Meglepődtem, amikor a szoba közepén ketten álltak. A látottak alapján "romantikus perceket" zavartunk meg, de ezzel Ramsey nem foglalkozott. - Kifelé! - fejét az ajtó felé biccentette, a fiatalok pedig szót fogadtak. Miután becsukták az ajtót, kettesben maradtunk. A szoba hirtelen kicsinek tűnt, a levegő pedig kevésnek. Feszült, néma csend telepedett ránk. Minden percben arra gondoltam, hogy vele nem szabad egy légtérben lennem. Nem azért, mert utáljuk egymást. Egyszerűen azért, mert kiderült...vágyunk egymásra. Létezik a pokoli vágy, az akarat legerősebbikje. És azt hiszem, hogy ez kínoz minket. Nem vallottuk be, nem mondtuk ki, de mindketten tudjuk, hogy mit akarunk. Tudjuk, hogy nem szerelem, hogy nem szeretet, de mégis valami.
A feszült csendet nem törtük meg. Összefontam a karomat, pislogás nélkül figyeltem, hogy ingjét mellkasig gombolja. Csípőre helyezi a kezét, majd felém fordul. Nem mondtam semmit, vártam, hogy ő szólaljon meg először. Ramsey sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit könnyen meg lehet szeretni. Ramsey kifejezetten aranyos tud lenni, amikor dühös vagy feszült. Ebben a pillanatban minden volt: szenvedélyes, dühös, és feszült. És azt hiszem, hogy ezek a legrosszabb párosítások. Azt mondjàk, hogy egy szenvedélyes férfi veszélyes. Azt mondjàk, hogy a dühös férfi kiszámíthatatlan.
Ezért nem tudtam, hogy ebben a szobában ma este mi fog történni. Bármi is, az örökké köztünk marad. - Mit akarsz? - törtem meg a csendet. - Miért hoztál ide? Ha beszélni akarsz velem, akkor kezd el, mert Austin vár engem.
- Tényleg komolyan gondoltad, hogy megjelensz vele az én születésnapomon? Azok után ami köztünk történt, úgy gondoltad, hogy megjelensz itt az ex pasiddal?
- Miért, mi történt köztünk?! - közelebb léptem, csak centik választottak el egymástól. Ramsey nagyot nyelt, a tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Nagyon jól tudtam, hogy miről beszél, mégis tőle akartam hallani. Ramsey végig simított a fedetlen vállamon. Érintése áramütésként ért. Lábam beleremegett, a nőiességem dorombolni kezdett. Egyetlen érintésével a padlóra tudna kényszeríteni engem. Hagynám, hogy bűnbe taszítson, hogy együtt essünk hibába. Mindent engednék. Ebben a pillanatban gyenge lettem, ő pedig erős maradt.
