"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
- A Lanchester név eredeti származása Angliából származik. Az északnyugati- angliai Lancasterből, az óangolban „Római erőd a Lune-on", a Lune folyóról származik. Lanchester vezetéknevet csak a figyelemre méltó, úri emberek kaptak. Tehát nagyon jól tudjuk, hogy a Lanchester autóvállalat tulajdonosa feltehetőleg egy magas fokú, úri család leszármazottja - apa izgatottan mesélt, miközben kormányra szorított kezekkel figyeltem a GPS-t, amely az autóvállalat felé vitt. - Ez azért tölt el izgalommal, mert tőlünk is befolyásosabb, neve pedig elárulja a családi állapotát; Lanchester!
A szemöldökömet ráncoltam, hiszen engem nem ragadott magával efféle izgatottság. Tudtam, hogy a Lanchester autóvállalat tulajdonosa gazdag és úriember lehet. A családi háttere, a neve eredete viszont nem érdekelt. Elfolytottam egy nevetést, majd felhajtottam egy meredek dombon. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, apa csillogó szemekkel folytatta. - Most, hogy végre személyesen is találkozhatok egy Lanchesterrel, mindennek úgy kell történnie, ahogy azt elképzeltem. Tudod lányom, engem nem a rossz szándék vezérel. Csupán szeretném kideríteni, hogy Hernandez melyik autóra fog licitálni. Rossz ember vagyok, lányom? - ajkát lebiggyesztve pillantott felém, én pedig a fejemre nyomtam a napszemüvegemet. A nap már nem sütött, inkább szürke gomoly felhők voltak a város ezen részén. Miközben a modern és hatalmas épületek között hajtottam, őszintén megrántottam a vállamat.
- Az igazság az apa, hogy engem nem érdekel a háború, amit egymás ellen vívtok. Megszoktam, hogy ha lehetőségetek van rá, akkor leakarjátok győzni a másikat. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy olyanok vagytok, mint az óvodások - amint befejeztem, apa vörös arccal az oldalamba bökött. - Aú! Ép vezetek! - pillantottam rá dühösen.
- Akkor ne legyél szemtelen, lányom - mutatóujját feltette, majd váratlanul előre mutatott. - Megérkeztünk! Itt parkolj le - amikor elhajtottunk egy modern, üvegtáblákból épített épület előtt, azonnal parkolóhelyet kerestem. A sikeres leparkolás után, apa kiszállt az autóból. Nem tudtam, hogy kezeljem az efféle kirohanásait. A mozdulatai fürgék voltak, a nyelve pedig éles. Bezzeg amikor anyával kell veszekedni...Akkor hallgat, mint a sír.
- Legalább várj meg! - bezártam az autóm ajtaját, a kocsikulcsot a piros táskámba helyeztem, majd elkerekedett szemekkel apa mellé álltam. Az apám úgy csodálta a modern épületet, mintha a világ második csodáját látná maga előtt. A luxus épület előtt letisztult járda, és formára vágott növény sorok voltak. Arany színű tábla jelezte a hely nevét, amit apa tátott szájjal nézett végig. - Az aranyból van? - mutattam a táblára, apa pedig közelebb hajolt hozzám.
- Talán lopjuk el? Amint a szemembe nézett, elkerekedett szemekkel és hangosan nevetve indultam meg előre. - Szerintem feltűnő lenne, ha hiányozna onnan valami, nem gondolod? - táskámat a kezemben tartottam, apa pedig futólépésben utolért engem. Apa úgy viselkedett, mint egy ovis, akit a szülei elvittek egy dínó parkba. A szája tátva maradt, amikor a fotocellás ajtó oldalra nyílt, belépésünket pedig lágy, kellemes hang köszöntötte. Oké! Azt hittem, hogy ez egy egyszerű autószalon lesz. A meglepetés azonban teljesen sokkolt. Mindent márvány borított. A lépcsők arany korláttal voltak elkerítve. Sok luxus és régebbi tipusú autó volt a szalonban. A felső emeletet átlátszó üveg választotta el a földszinttől. Amikor apa meglökte a vállamat, balra pillantottam. - Az egy igazi vízesés? - apa elkerekedett szemekkel egy vízesés felé mutatott, ami kövekből és kisebb sziklákból kirakott falból folyt. Amikor alaposan megfigyeltem, elnevettem magam.
