"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lesütöttem a tekintetem és elfordítottam a kulcsot a zárban. Ramsey itthon volt mert az elektromos redőnyök le voltak húzva. Mikor beléptem a házba, letettem a saját kulcsomat és levettem a magassarkú cipőmet. Felkötöttem a hullámos hajam, majd tekintetem a konyhapult felé araszolt. Halvány fény világította meg a pultot, ahol Ramsey állt. A lakásban mindenhol sötét volt, csak a pultnál világított a lámpa. Oldalra biccentettem a fejem és sóhajtva fürkésztem a majdnem üres alkoholos üveget maga előtt. Összefontam a kezem. Biztos voltam abban, hogy már nem józan. Inge végig volt gombolva, ezért a kidolgozott felsőtestét tisztán láthattam. Csalogató volt, bár jobban érdekelt a hogy léte. Nem pillantott felém, csak a poharat figyelte. Barna haja kusza tincse a homlokába tapadt. Ramsey még mindig nem volt a helyzet magaslatán, ezért erőltettem magamra egy mosolyt. Mellé sétáltam, ő pedig hátra lépett. Szavak nélkül karoltam át a felsőtestét és szívtam be a kellemes illatát ami keveredett a pia szeszes illatával. - Józan vagyok! - jelentette ki. Enyhén elhajoltam tőle, hogy szemügyre tudjam venni az üres alkoholos üveget.
- Vajon Jack Daniels is ezt mondaná? - suttogtam, ő pedig fejemre támasztotta az állát.
- Meglepő dolgokat tudna mondani, az biztos - nyomott egy puszit a fejemre. Fájt így látnom őt. Tavaly decemberben egy olyan dolgot tudott meg, amit nem könnyű feldolgozni. Abban sem vagyok biztos, hogy fel lehet. Ramsey küszködött az igazság ellen. Nem akart vele foglalkozni. Ott akarta folytatni, ahol félbe hagyta. Azt hiszem, hogy ez a legrosszabb verzió; amikor az ember ellöki magától a fájdalmat. Amikor inkább nem engedi be. Amikor nem vesz róla tudomást. Amikor nem beszél róla. Megtudta, hogy ő egy Lanchester. De ahelyett, hogy átvészelte volna az igazság nyújtotta fájdalmat, ő érzéketlenné vált és kizárta. És nem tudom, hogy meddig fogja így még bírni. - Milyen volt a napod?
- Egész jó! De most, hogy itt lehetek, még jobb - suttogtam alig hallhatóan. - Te mikor jöttél? - meglepődtem, amikor félre csúsztatta az üveget, megemelt és egy mozdulattal a pultra tett. Azonnal elöntött a szenvedély és a vágyakozás. A pokolba! És mini szoknya volt rajtam!
- A szoknya miatt könnyű az utam oda be - fülemhez hajolt, majd nyomott egy puszit a nyakamra. - Egyébként nemrég jöttem. Egy órája maximum - ujjait végig vezette a combomon és megérintette a szoknyám szélét. Leplezni sem tudtam, hogy libabőr kerített hatalmába. Vágytam rá. Pont annyira, mint ő rám. - Viszonozni akarom azt, amit a kaszinóban csináltál velem! - visszafolytott lélegzettel figyeltem, hogy felhúzza szoknyámat a derekamig, a bugyim szélét pedig megragadta.
- Hm! És ezt a konyhapulton fogod megtenni? - elpirultam, amikor óvatosan hátra fektetett. A modern világító berendezést figyeltem, miközben lehúzta rólam a csipkés fehérneműt és a padlóra dobta azt.
- Kivánlak, Valeria - bokámhoz hajolt, lágy puszit nyomott a bőrömre, én pedig felsóhajtottam. Mindig eléri azt, hogy oda legyek érte. Beleborzongtam az érintésébe ahogy kezét felvezette a lábamon és jobban széttárta a combomat. - Gyönyörű vagy! - csókot nyomott a belső combomra, ujjait pedig végig vezette a nőiességemen. Hajába markoltam, lehunytam a szemem és az ajkam szélébe haraptam. Engedtem, hogy a nőiességemhez hajoljon és minden értelemben magáévá tegyen. Beleborzongtam ahogy nyelve hozzám ért. A hajába markoltam és a nevét suttogtam.
