"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Hevesen süllyedő mellkassal pillantottam a házunkra, ami előtt Ramsey leparkolt. A tenyerem izzadt, a késő esti órákban nem voltam önmagam. Nem tudtam eldönteni, hogy nyugodtsággal töltött el a jelenléte, vagy inkább felkavart bennem dolgokat. Abban biztos voltam, hogy szeretem őt és nem akarok tőle távol lenni. Kicsiket pislogva figyeltem, hogy egyik kezét a kormányon tartja, a másikkal a tarkóját piszkálja. Sűrű szempilláit lesütötte és felsóhajtott egyet. Gondterhelt volt, és ezt nem akarta titkolni. Megszakadt a szívem, hogy újra elveszíthetem, ezért közelebb hajoltam hozzá. Puha arcára helyeztem a kezem, enyhén magam felé fordítottam és szájára helyeztem az ajkamat. Ramsey azonnal reagált. Kihúzta magát, testével közelebb hajolt és nagyra nyitotta puha ajkait. Kezével a hajamba túrt, ujjaival izgató mozdulattal szorította meg a hajtincseimet. A pulzusom az egekbe szökött, a szívem gyorsan dobogott. Létezik egy érzés, amihez semmi sem fogható; a vágy, a kémia, az összhang és a búja játék. Szenvedélyesen csókoltuk egymást. Az újra egymásra találás nem lesz könnyű, de semmi pénzért nem adnám fel. Tudatni akartam vele, hogy én itt vagyok és nem megyek sehova. Ujjaimmal a hajába túrtam, miközben ízelgettem a puha ajkait. Mindig is finom ajkai voltak. Mély morgás szakadt fel a torkából, miközben elhajolt tőlem, és előre söpörte a hajszálaimat. Kinyitotta szemét, ujjai a bőröm felületén táncoltak. Szerelmes lenne? Ramsey csillogó szemekkel figyelt, homlokát pedig az enyémnek támasztotta. Talán az. Magam sem tudom, hogy ez az intenzív érzés mi lehet. A szívem legbelső zugából akar feltörni, én pedig nem akarom visszafogni. Nagyokat pislogva figyeltem őt. Mondani akartam valamit, amikor hirtelen megelőzött. - Őrült ötlet jutott az eszembe - ajka szélébe harapott és enyhén megrázta a fejét. Ramsey mindig is jóképű volt. Az esti lámpa halvány fényében még a megszokottnál is varázslatosabb volt. És pedig nem tudtam róla levenni a szemem.
- Bármi is az, tudni akarom - mosolyogtam.
Az arcomat figyelte. Simogatta a homlokomat, az arcomat és megérintette az államat. Tekintete a telt ajkamra siklott, majd újra a szemembe nézett. Úgy nézett rám, mint eddig még senki. Elhittem, hogy rajongott értem, hogy önmagamért szeret.
- Arra gondoltam, hogy mi történne akkor, ha lelépnénk innen a picsába - ekkor elhajolt tőlem, a kormányra helyezte a kezét, majd megrántotta a vállát. - Lépjünk le valahova - pillantott felém. - A lehető legkomolyabban gondolom, hogy menjünk el, vöröske.
A szívem őrült tempóban dobogott. Nem tudom, hogy engedhetek e ennek a kísértésnek. Gyomorgörcsöm keletkezett, ami nyugtalan hatással lett rám.
Elmenni? Itt hagyni mindent és lelépni valahova? Tanácstalanul lesütöttem a szemem és felsóhajtottam. Könnyes szemmel az ajkamba haraptam és Ramsey felé pillantottam. Minden vágyam az volt, hogy vele legyek. Ezt eltitkolni sem tudtam volna, de a mi helyzetünk nem volt ennyire egyszerű. Ujjaimat tördeltem, miközben a házra pillantottam. Könnyű lenne bemenni és percek alatt összepakolni. Könnyű lenne anyuéknak azt mondani, hogy "majd jövök." Utána mégsem tudnék a szemükbe nézni és úgy tenni, mintha nem lennék hibás?
