"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Be kellett mennem a kaszinóba. Mielőtt bárki kérdezné, jobb dolgom is akadt volna. Túlságosan lefoglal Valeria és a vele töltött mindennapok. Az igazság az, hogy ha nem lett volna extra fontos, biztos, hogy másvalakire bízom az ügyek intézését. Este kilenc óra is elmúlt, amikor befordultam a forgalmas útra, és lehúzódtam a szórakozóhely előtt. A kaszinó előtt ácsorgó biztonsági őr azonnal kinyitotta az autó ajtaját ès a szemembe pillantott. Ezelőtt még nem találkoztam vele. Homlokomat ráncolva szálltam ki az autóból. Végig simítottam a Gucci sálamon, begomboltam a térdig érő kabátomat és vele szembe álltam. A fiatal biztonsági őr elmosolyodott. Rövidre nyírt haját hátra zselézve hordta. Fekete szmokingot, elegáns cipőt és ballon kabátot viselt. Csuklóján arany karóra csillogott, amit nem tudtam nem észrevenni. - Rolex? - biccentettem a csuklója felé. Zavartan sütötte le a tekintetét. - Pontosabban egy Rolex Daytona. Magas ára van. Stílusos.
- Nagyapán hagyatéka - pillantott oldalra. - Büszkén viselem - pillantott a szemembe, én pedig felvontam a szemöldökömet.
- Viseld is! Így legalább mindig veled van - vállára helyeztem a kezem. A mozdulatot figyelve kicsit hátrébb lépett. Távolságtartó volt velem. Minden bizonnyal nem tudta, hogy ki vagyok. - Ez az első munkanapod itt... - helyeztem államhoz az ujjaimat.
- David! - nyújtotta a kezét. - A nevem David!
- Rendben! Simán csak...David - fogadtam el a kéznyújtást, majd egy mozdulattal magam után hívtam. A nagyjából velem egykorú srác kihúzott testtartással követett engem. Beléptem a kaszinóba és azonnal köszöntöttek engem. Az elém táruló látvány lehengerlő, és fantasztikus volt. A hatalmas téren mindenki játszott. Szabad asztal nem volt. Büszkén vettem tudomásul, hogy telt ház van. A felszolgálók tálcákat fogva közlekedtek. Az úri hölgyek csillogó ékszereket viselve nevettek, a férfiak pedig komor tekintettel játszottak. A játékok hangosan szóltak, a golyók pattogtak, az alkoholos poharak egymáshoz koccantak. Szerettem ezt. Szerettem, hogy szeretik. - Gyere velem! - jobbra fordultam és üveglépcsőn igyekeztem az emeletre. A bársony falakon színes fénycsóvák jelentek meg, miközben az iroda felé igyekeztem. - Izgulsz?
- Tulajdonképpen igen! - motyogta a hátam mögül.
- Van is miért! Nem egyszerű munka ez! Említettem, hogy a kormányzó is szokott ide járni? - pillantottam a terem felé. - Beyonce?
- Beyonce volt már ebben a clubban?
- Természetesen! És ez nem club, hanem egy kaszinó - nem fejeztem be, mert az egyik aszisztensem a csukott iroda ajtó előtt állt. Egy vastag mappát tartott a karjaiban, amit felém nyújtott, amikor megpillantott.
- Kellemes estét Mr. Hernandez! Oda adhatom a havi jelentések listáját, a kimenő számlákat, illetve a bevételeket is?
- Ez volt annyira fontos? - kivettem a kezéből, ő pedig motyogott valamit. - Továbbíthattad volna az ügyvédemnek! Világosan mindenki tudtára adtam azt, hogy szabadságon leszek egy ideig! Ezek azok a papírok, amik miatt ma be kellett jönnöm? - nem válaszolt, csak lesütötte a tekintetét. - Pazar! - belöktem magam előtt az ajtót, David pedig belépett rajta. Az elegáns irodában található kanapé felé invitáltam. - Foglalj helyet! - levettem a sálamat, és a kabátommal együtt a fogasra helyeztem. A napbarnított srác kicsit feszülten érezte magát. Kihúzott testtartással ült, izmos ujjait összekulcsolta maga előtt. Fekete nyakkendőjét néha megigazította és nagyokat pislogott. Kinyitottam a mappát és lassan átlapoztam a papírokat. Számlákat láttam. Felmondó levelet. Bevételek listáját, kiadások listáját. Egy újabb felmondó levelet. Összeráncolt szemöldökkel a kezembe vettem őket. Megragadtam a telefonomat és felhívtam az asszisztensemet.
