"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tegnap este történtek még mindig a fejemben jártak. Nem hagytak nyugodni, az eredménye pedig az lett, hogy sokat agyaltam rajtam. Felháborított Austin viselkedése. Azt hiszem, hogy ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. Buta és ostoba voltam, amikor egy meggondolatlan döntés után elhívtam Ramsey születésnapi bulijára. Hibáztam, ennek pedig meglett az eredménye. Hülyeséget csináltam, hiszen a szívem mélyén tudtam, hogy nem akarok tőle semmit. Egyetlen célom az volt, hogy Ramseyt idegesítsem, de ezzel teljesen más dolgot értem el. Tegnap este Austin váratlan látogatása megijesztett és nem tudtam hova tenni. A viselkedése fura volt. Majdnem kísérteties. A hamis mosolya és a pillantása mögött volt valami, amire nem tudtam rájönni. Tegnap este szóval tartott, ezért a kelleténél később értem haza.
Ma reggel viszonylag korán ébredtem, mert megígértem anyának, hogy elkísérem őt vásárolni. Bézs színű őszi kabátomat magamra húztam, miközben futólépésben igyekeztem a fekete autó felé. A sofőr az autó mellett állva kinyitotta nekem az ajtót, majd megvárta, hogy beüljek anya mellé. Megigazítottam az összefont hajamat, és bocsánatkérő pillantással ajándékoztam meg. Anya ma reggel is üde és gyönyörű volt. Anya mindig csinos, a haja rendezett a mosolya pedig őszinte. Ritkán látni őt szomorúnak, esetleg levertnek. - Ne haragudj! Tegnap este kicsit később értem haza.
- Azt láttuk az apáddal. Felébredtünk az autó hangjára. Tovább kellett a butikban maradnod?
Tanácstalanul pillantottam oldalra. Nem tudtam, hogy erre mit mondjak. Nem szeretek anyáéknak hazudni, viszont Austint sem akartam szóba hozni. A tavaly történtek óta anya a nevét sem akarja meghallani, ezért úgy döntöttem, hogy a könnyebb utat választom magamnak. Legyintettem egyet. - Nem fontos! Vol egy-két elintéznivalóm - jegyeztem meg, majd felsóhajtottam. - Hova megyünk vásárolni?
- Nem tudom - biggyesztette le az ajkát. - Arra gondoltam, hogy kiszállhatnánk a kikötő után és benézhetnénk egy-két üzletbe. Tetszett az ötlet, ezért szememre nyomtam a napszemüvegemet. Miközben a sofőr kihajtott az útra, mosolyogva figyeltem az elénk táruló környezetet. Az út mellett elszíneződött pálmafák sorakoztak. A bal oldali járda mellett található kikötőben sok hajó hintázott a víz felszínén. Az emberek egymás mellett sétáltak, vastagabb kabátot és sapkát viseltek. Sokan kutyát sétáltattak, vagy párban kocogtak. Szerettem ezt a környéket. Nem csak elit negyed, de tiszta, sok a látnivalóság és kifejezetten szeretem. San Diego forgalmas város, zsúfolt és mindig zajlik az élet. Rengeteg butik, ajándéküzlet és ékszerbolt megtalálható a negyed ezen részén. - És minden rendben mostanában? - kérdezte anya.
- Azt hiszem, hogy igen. Minden a szokásos. Tudod...mindennapjaim megszokott ritmusban zajlanak - lesütöttem a szemem, anya pedig közelebb hajolt hozzám.
- Biztos, hogy minden rendben? Nekem mindent elmondhatsz, kicsim - helyezte mellkasára a kezét. Megsimítottam a vállát, hiszen ebben a dologban nagyon biztos voltam. Bármikor fordulhattam anya felé. A legszebb ebben az volt, hogy mindig jó tanáccsal látott el engem. Mindig őszinte volt és ez megnyugtatott.
