"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Óvatos mozdulattal állítottam le az autót a lakóterületen, ahol Ramsey lakik. A papírra firkált címet keresve szálltam ki az autóból, majd zártam be gondosan. A szívem heves ütemben dobogott, a kezem pedig remegett. Mélyet sóhajtottam, majd megindultam Ramsey lakása felé, mely pár méterrel később előttem volt. A ház első részénél egy mély garázs volt, illetve modern erkély. Elektromos sötétítő berendezés el volt húzva, ezért az ajkamat lebiggyesztettem.
Lehet, hogy nincs itthon?
Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát. Hevesen süllyedő mellkassal megindultam a hátsó lépcső felé, a kezemmel megkapaszkodtam a korláton, majd szapora léptekkel az erkélyre sétáltam. A hátsó erkély a sűrű fenyőerdőre nézett. Tökéletes látványt nyújtott az erdő, ami szabadságot sugárzott. A pillanat hevében elvesztem és megcsodáltam, miközben rájöttem arra, hogy Ramsey okkal választotta ezt a lakást. Lenyűgöző volt az erdő melletti lakása. Tetszett, hogy a friss hegyi levegő mindenhol jelen volt. A sűrű ágak között madarak suhantak. Az erdő állatai az avarban zörögtek, a friss illat és a természet egy másik oldalát mutatta meg. Mikor megfordultam, szembe találtam magam egy hosszú elhúzható ajtóval. Az üvegajtón keresztül semmit nem láttam, ezért tanácstalanul kopogni kezdtem rajta. Reménykedve fürkésztem a fekete függönyt és hevesen süllyedő mellkassal figyeltem. A szívem szaporán vert, kitartóan kopogtam, miközben olyan dolog történt, amire nem számítottam. Valaki elhúzta a függönyt, én pedig előre néztem. Elkerekedett szemekkel pillantottam Ramseyre, aki szintén hasonlóan reagált. Ő meglepődött, hogy eljöttem, az ablakot egy laza mozdulattal elhúzta. Miután semmi nem választott el minket egymástól, és alaposan megfigyeltem őt, a táska kicsúszott az ujjam közül. A padlóra esett táskára pillantott, de én csak őt tudtam nézni. Szemem könnybe lábadt, a mellkasom szorulni kezdett. Éreztem, hogy baj van. Éreztem, hogy történt valami, ami miatt Ramsey eltűnt. Ebben a pillanatban lehullt a lepel, engem pedig gyomorszájon vágott. Nem gondolkoztam, a mozdulataim önuralomra keltek. Nem az eszem, hanem a szívem gondolkozott, az érzéseim vezéreltek. Előre léptem, széttártam a kezem és sírva megöleltem őt. Nyaka köré fontam a kezem, Ramsey átkarolt és behúzott a házába. Lábával visszarúgta az ablakot, miközben szorosan, és védelmezően öleltem. Ebben az intim érintésben minden benne volt: az iránta érzett szeretetem, és a vonzalmam. Ramsey szorosan ölelt, kezével a hajamat és a fejemet simogatta. Nem akartam megkérdezni, hogy mi történt vele. Egyértelmű volt számomra, hogy Austin tette. Az a rohadék! Sírva elhajoltam tőle, ujjamat óvatosan az arcához érintettem.
- Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik.
- Én ezt nem így gondolom - remegő kezekkel letöröltem a könnyeimet, miközben megvizsgáltam a sebét, a szeme alatt található monoklit és a halántékán tornyosuló lila ütésnyomokat. Az arca tele volt sebekkel, a szeme mégis csillogott. - Istenem! Annyira...sajnálom - tenyerembe temettem az arcomat, nem tudtam uralkodni magamon. - Miattam történt. Minden miattam történt! - szipogtam mint egy kislány. Ramsey a hajamat simogatta.
