"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
KÁOSZ
"Megint csupa nagy betű, kedves olvasóim! Végérvényesen rájöttem arra, hogy hiba volt kirúgnom a hámból. Két pohár pezsgőt ittam, és azt hiszem, hogy kicsit fejembe szállt az alkohol. Egy kaszinóban vagyok, de ki kellett mennem a mosdóba. Itt az ékes bizonyítéka annak, hogy a szerelem és a fájdalom nagyon rossz hatással van az emberre. Nagyon szép helyen vagyok. A zene tökéletes, az alkohol finom, de én nem ide illő vagyok. Miközben státuszomról írok, furdal a lelkiismeret, hogy eljöttem egy ilyen helyre. A fájdalom és a csalódás azt súgta, hogy ne foglalkozzak a hivatásommal és egy estére legyek "rossz kislány". Furcsa ez a szó, mert egy belső hang tiltakozik ellene. Legjobb barátnőm azt tanácsolta, hogy egy estére felejtsem el a szerelmi bánatot, engedjem el a múlt sebeit és bulizzak egyet. De olyan könnyű lenne elfelejteni és tovább lépni? Könnyű lenne elengedni azt, ami egyszer a boldogságot jelentette? Ti mit csinálnátok a helyemben? Nehéz elfogadni, hogy ami egyszer volt, az már elmúlt. És tudom, hogy magam mondtam nektek, hogy valahol mindenkinek él a párja, de néha nehéz ebben hinni. Ne kövezzetek meg! Tudom, hogy a szerelemről, a csalódásról és az új reményekről írok nektek, de nekem is lehetnek rossz napjaim. A ma este kifejezetten rossz! Sokat ittam, a szavakat nehezen találom és biztos vagyok abban, hogy el fogok aludni, ezért ma este csak ennyit tudok írni. Szurkoljatok nekem, hogy térjek észhez, és vigyázzak magamra. Az utóbbi a legfontosabb, nem igaz?"
Verőfényes napsütés tárult a kikötőre, miközben a hajó előtt ácsorogva a sorokat olvastam. Meglepődtem, amikor automatikus értesítést kaptam, hogy a névtelen illető újra posztolt a blogra. Nem értem, hogy én mi okból kaptam értesítést, de egyáltalán nem érdekelt. A sorokat nevetve olvastam el. Kezdem azt hinni, hogy a névtelen író, egy álszent kislány, akinek valódi énje nem tud a felszínre térni. Nagy hibának tartotta, hogy elment bulizni és ráadásul alkoholt is fogyasztott. A szememben ez nem hiba, hanem egyszerű szórakozás. A névtelen író vagy rég szexelt, vagy arra lenne szüksége, hogy valaki jó keményen betegye neki.
Homlokomat ráncolva lezártam a telefont, és csípőre helyeztem a kezem. Másnapos voltam, de elég józan ahhoz, hogy felfogjam az elém táruló látványt. A fehér luxus hajó a hűvös tenger vizén hánykolódott. Izmos vállamat a legközelebbi fém oszlophoz támasztottam és a fekete napszemüvegem mögül figyeltem őt. - Grace titka. Vajon miért ezt a nevet kaptad? - bézs színű cipőmmel a padkára léptem, majd megfogtam a luxus hajó fém korlátját. - Ki fogom deríteni a titkod.
- Ezt csak akkor tudod meg, ha elolvasod a fedélzeten található naplót! - megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam vele. Az utolsó emlékem róla az, hogy rövid ruhában az egyik asztalomon táncolt. A tegnapi és a ma reggeli friss külseje szöges ellentétek voltak. Egy lassú mozdulattal vettem le a napszemüveget, hogy jobban szemügyre tudjam őt venni. Mindegy, hogy mit visel, ez a nő kurva szép. Hosszú combját rövid farmerszoknya takarta. Felül fehér csipkés pólót viselt, a vörös haja laza kontyba volt fogva. Egyik vállán barna színű táska lógott, kezében pedig a telefonját tartotta. A nap sugarai megvilágították Valeria szeplős arcát. Volt már dolgom szőkével, barnával és feketével is. De ràjöttem arra, hogy egy nő sem olyan, mint a vörös hajú nők. A vörös huncutságot, és vidámságot kölcsönös az embernek. Miközben Valeria előttem állt, nem tudtam róla levenni a szemem.
