"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Feszült testtartással ültem Mr. Lanchester mellé, aki feltűnően nagy kapkodás közepette indította be az autót. Bőrdzsekijét laza mozdulattal húzta le magáról, majd erőteljesen hátra dobta. A mozdulat közben könyöke súrolta az arcomat, ezért kis híján megütött. - Elnézést! - kezét a tarkómra vezette, majd végig szántott az enyhén hullámos haján. Nagy szemekkel néztem, hogy beindítja az autót, és kikanyarodik az országútra. Miközben vezetett az ajka szélét rágcsálta, amikor piros lámpát kaptunk, a kormányra ütött. - Haladjunk már! - dudált hangosan.
- Ennyire nagy a baj? - felé pillantottam. Tekintetünk találkozott, miközben a lámpa piros fénye megvilágította az arcát. Időközben az eső is eleredt, ezért ujjával bekapcsolta az ablaktörlőt. Mr. Lanchester szeme mellett durva ráncok szöktek össze, ahogy gondterhelten bólintott egyet. Igazság szerint nem érdekelt, és nem akartam tudni, hogy mi a baj. Tudtam, hogy betörtek a házába, bár ez elég nagy gondot jelentett, nem igaz?
- Gyerek! - sziszegte a fogai között. - Betörtek a lakásomba és megsértették a személyes jogaimat. Mit gondolsz, van baj, vagy nincs baj? - fejét hátra biccentette, én pedig őt figyeltem. A szeme csillogott, ajkát összezárta. Egy autóvállalat tulajdonosához képest nem is annyira öntelt és bunkó személyiség. A hétköznapokban egy átlagos embernek néz ki, akinek szintén vannak gondjai, problémái amik nyomják a lelkét, vagy megkeseríti az életét. Egyébként...milyen megszólítás az, hogy "gyerek"?
- Már elnézést kérek, de én nem vagyok a maga.... - ekkor feltette a kezét, én pedig elhallgattam. Magamnak sem tudom, hogy miért fogadtam szót. A mozdulatában volt valami határozott, ami hatással volt rám. Kényelembe helyeztem magam, kigomboltam a kabátom gombját, majd úgy döntöttem, hogy újra neki indulok. - Az imént az akartam mondani, hogy nem vagyok a maga... - egy határozott mozdulattal bekapcsolta a rádiót és majdnem maximum hangerőre tekerte a zenét. A muzsika bömbölt, valamilyen orbitálisan rossz stílusú zene szólt, ami egyáltalán nem tetszett nekem. Szemöldök ráncolva fintorogni kezdtem. Amikor zöldet kaptunk, Mr. Lanchester elindult és engem figyelve elnevette magát.
- Mi bajod van, gyerek? Ez Spice Girls- Wannabe. Talán túlságosan csajosnak találod?
Úgy döntöttem, hogy erre nem mondok semmit, ezért inkább azzal szórakoztam, hogy résnyire lehúzom az ablakot, az viszont meg sem mozdult. Kérdő pillantással fordultam felé. Kevin jobbra kanyarodott, felhúzta a sebességet, majd felém pillantva megcsóválta a fejét. - Ne próbáld lehúzni az ablakot, mert nem fog menni. Egy gomb eltört benne, azóta nem tudom használni.
- Akkor miért nem javíttatja meg? - kérdeztem alig hallhatóan. Hümmögött egyet, majd megrántotta a vállát.
- Ez egy régi autó. Sok mindent kellene csinálnom rajta, viszont nem érné meg azt a pénzt, amit ráköltenék. Ez egy rohangálós autó. Csak a rohanós mindennapokban használom.
