Blame me

Blame me #16

Nao és Renji nem ritka közös programjuk alkalmával épp egy köztéri parkban edzettek, közben mindketten máshol jártak fejben. Jól is jött, hogy neki álltak valami feszültség levezetésnek, mert rájuk fért már, hogy rendezzék a gondolataikat, vagy legalábbis a felesleges feszkót némileg kiizzadják. Nao Nina és Evon miatt agyalt sokat, illetve inkább előbbi okozott neki fejfájást, mert nagyon is akarta, hogy rendezzék a dolgaikat, hogy újra együtt legyenek, de nehezen alakult a helyzet. Evon azért aggasztotta, mert az apjuk sehogy sem akart kötélnek állni abban a tekintetben, hogy tisztázzák a viszonyukat. Úgy tűnt, Evonnak igaza lesz, és tényleg kilökték a nagyvilágba. Az is igaz volt, hogy nem sok idő volt már addig, hogy kiderüljön kié is az a gyerek valójában. Várta már, hogy lezárják a kérdést, nem szerette a bizonytalanságot. Renji is Evon miatt volt feszült. A csókolózás óta belekeveredtek valamibe, amit nem tud nevén nevezni. Amikor találkoztak, és lehetőségük volt rá biztos, hogy belekezdtek valami izgalmas csók csatába, itt-ott kiegészítve némi szexszel való kacérkodással, amit nehezen fejeztek be. Nem hiányzott Renjinek egy újabb titkos dolog, de Nao miatt nem merte ezt felvállalni. Egyelőre. Nem tudta, hogy Nao ezt hogyan fogadná, ami idegen érzés volt számára. Mindig tudta, hogy mikor, mire számíthat a másiktól, hogy mire gondol, mit fog reagálni, most azonban vakon volt. Evon, Nao a testvére volt.

- Bassza meg – nyögte Renji, miután lecsúszott a keze az egyik eszközről és a homokba huppant.

- Mi baj? Csupa görcs vagy – kérdezte Nao, miután az arcát törölte egy törölközővel, de amúgy ő se feszült bele az edzésbe.

- Semmi, máshol vagyok fejben – söpörte a homokot a kezéről.

- Azt látom. Ezért kérdeztem, hogy mi baj?

- Sok a meló, kicsit összeszaladt.

- Ennél jobban ismerlek. Gin visszatért?

- Dehogy, mondtam, hogy a munka. A szenzoraid meghibásodtak, mert te sem vagy toppon.

- Na, ez igaz. Nina makacs, nem haladunk... Evon meg... Evon. Olyan gondtalan időnként mostanában, mintha semmi sem történt volna. Furcsa ez nekem. Néha azt hiszem, hogy cuccozik. Komolyan, olyan elvarázsolt tud lenni.

- Gondolod, hogy ennyi szar után még anyagozna?

- Vagy pont ezért. De nem hiszem. Csak olyan... ha nem tudnám, hogy több esze van, azt mondanám, van valami nője, attól vigyorog.

Renji beleköhögött a korty vízbe, amit épp ivott, ezt szerencsére Nao észre sem vette, el volt foglalva mással.

- Haladjunk sorban – javasolta Renji. – Mi van Ninával?

- Ugyanazt akarjuk, csak máshogy. Együtt akarunk lenni, csak míg én megelégednék azzal, hogy összeköltözünk, ő össze akar házasodni.

- Merész gondolat – mondta Renji, majd felült Nao mellé és rágyújtott.

- Az. Nem azért, mert nem bízok benne, csak az olyan... Végleges. Ijesztő.

- Nekem is annak tűnik, pedig engem ez a veszély nem fenyeget. Megéri?

- Mi?

- Összeköltözni, vagy összeházasodni.

- Szeretem, mindegy, mi történt és tudom, hogy ő ugyanígy látja.

- Én nem tudom ezt a dolgot elképzelni, hogy újra melegíteni valamit, de jól látom Jojo és Gin kapcsolatán, hogy remekül működhet. Szóval, nem tudok jó tanácsot adni...

- Beszélsz vele?

- Néha váltunk pár szót. Kedvelem, tudod.

- De ugye nem akarsz megint belebonyolódni vele valamibe?