Blame me

Blame me #22

Renji egy unalmas és hosszú szakmainak mondott összejövetelen volt, amiről ment közben derült ki, hogy kidobott pénz volt a rendezők részéről. Nem is értette, hogyan lehetett ilyen amatőr munkát kiadniuk a kezükből. Ráadásul a vacsora is pocsék volt. Összességében egy elég elcseszett estét tudhatott maga mögött. Nem is vágyott másra, csak Evonra bármilyen formában. Az is jó, ha csak vele alszik, az is, ha szeretkeznek. Csak legyen vele. Hiányzott neki, ha nem volt vele. Nem minden percben, azt túlzás lett volna mondani. Későre járt, mikor hazaért, igyekezett ennek megfelelően motoszkálni a lakásban. Letusolt, és a hálóba sétált. Befeküdt az ágyba és odavackolt a szőkéhez, aki az ágyban feküdt.

- Hol a fenében voltál? – kérdezte Nao, mire Renji szinte kiugrott az ágyból. Felkapcsolta a villanyt és még a szemét is megdörzsölte. – Mi bajod van, szellemet látsz?

- Nem, csak...

- Nem rám számítottál? – kérdezte felülve az ágyon.

- ...Ki más feküdne be az ágyamba rajtad kívül, amikor nem vagyok itthon?

- Hát erre én is kíváncsi volnék – billentette a fejét.

- Mit keresel itt?

- Téged. Evon ma hazament apához, ott ragadt. Éjjelre biztosan. Szerintem haza költözik, megszabadulsz tőle. Nem írt?

- Nem rémlik, lehet – mondta, és a szemeit dörzsölte. – Mondtam, hogy nem gond, ha itt lakik.

- Mondtad. Többször is. Lelkesen – jegyezte meg Nao, nem rejtett éllel a hangjában.

- Segítettem neki, nem?

- Ó, de! Hálás is vagyok érte. Tisztáztad az utolsó infót? Nem kerestél meg miatta.

- Igen, hiteles. Nincs gyerek. Csak egy kattant csaj. Evon tiszta.

- Kivel üzleteltél a kérdésben?

- Az én dolgom. Elsimult, nem?

- De félek, azért te motoszkáltál a háttérben. Ugye nem csináltál hülyeséget?

- Szoktam én olyat?

- Újabban hobbi szinten – jelentette ki Nao. – Renji... Gint kérted meg valamire Evon miatt?

- Honnan veszed?

- Láttalak vele egy étteremben. Üzleti vacsorán voltam és láttam, hogy a különteremből jöttél ki, utána pedig ő is távozott. Újra kezdted vele, vagy üzlet?

- Megkértem valamire, igen. Segített.

- Csupa szívjóságból?

- Dehogy, fizettem érte.

- De nem pénzt.

- Mi mást?

- Renji, te tényleg engem akarsz hülyének nézni? Gin két életre előre rendezte az anyagi helyzetét, nem kell neki a pénzed. Mit kért?

- Nem kért semmit. Én kerestem meg, nyilván én ajánlottam fel a fizetséget.

- Ami?

- Muszáj ezt? – tett egy kört a szobában, Nao pedig felült az ágyon és a hátát a támlának vetette.

- Muszáj. Mert pocsékul nézel ki, és nem azért, mert késő éjjel van. Machinálsz a hátam mögött, ami kimerít, ez egyértelmű, szóval azt gondoltam, hogy ideje tisztázni a dolgainkat. Legyél őszinte velem, ha már mással nem vagy az – Naonak nem kellett nevén nevezni a dolgokat ahhoz, hogy Renji tudja, de legalábbis sejtse, hogy mit akar mondani. Ezúttal is sejtette, mire gondol Nao.