Blame me

Blame me II/5.

Gin egy óriási ovális asztal egyik végén ült, nagy ablaknak háttal, miközben feszülten figyelt, a mutatóujját az ajkához nyomva. Nyugodtnak tűnt, de aki figyelt, vagy ismerte, az pontosan tudta, hogy mennyire nyugtalan valójában. Aoki figyelt, ő tudta, hogy a főnöke feszített íj jelenleg. Rajta kívül hat öltönyös férfi ülte körbe az asztalt, és mind jelenleg mélyen belebukva egy vaskos iratba, olvasott. Ezen a napon adta eléjük a szerződést, amin már olyan régen dolgozik, újabban pedig együtt Aokival. Sok múlt rajta, nagyon sok. Mind az anyagiakat, mind a presztízst tekintve. Ha ez a hat öregróka aláírja a szerződést, az azt jelenti, hogy Gin a régió legsikeresebb vállalkozója lesz. Az üzleti világ jelenleg ennek az ügynek a végére várt hosszú hónapok óta, több dolog miatt is. Egyrészt óriási szenzáció volna nyélbe ütni egy fél ország szállítási koordinációját, másrészt gyökeres változások történnének, harmadrészt mindez Ginhez lett volna köthető. Ginhez, akit már így is valami csodagyereknek tartanak. Gyereknek, hiszen épp nincs 30 éves, és azokban a körökben, ahol ő mozog, csecsemőnek számít, mind idősebb, némelyik öreg azok közül, akikkel üzletel. Gin mindennél jobban akarta, hogy ez az üzlet sikerüljön, mert rendkívül kínosnak érezte volna, ha elbukja. Pontosan tudta, hogy sokan ezért szurkoltak, rengetegen akarták a szarvát törni, de ez idáig nem sikerült. Aoki kissé messzebb ült egy széken, és némán figyelte a történéseket. Nem volt izgalmas, olvastak, jegyzeteltek az öltönyösek, Gin pedig igyekezett nem toporzékolni a várakozástól. Másfél óra feszült csend után lassan mocorogni kezdtek, lapok suhogtak, egyenként dőltek hátra, mint valami komponált koreográfia szereplői. Gin nem tudott a tekintetükből olvasni, csak végig nézett mindegyikükön. Nyelt egy korty vizet, aztán jött is az első kérdés. Záporoztak a kérdések, egyik jött a másik után, nem tudtak olyat kérdezni, amire Gin ne tudott volna válaszolni, rendkívül felkészült volt, minden betűjét ismerte a szerződésnek, még a jegyzeteit is kívülről fújta. Nem kímélték egy kicsit sem, végül fogták a tollukat és aláírták a szerződést. Gin arcizma sem rezdült, de alig tartották a lábai, miközben kezet rázva az öltönyösökkel kikísérte őket az irodából. Aoki kiterelte mind, illőképp elbúcsúzott ő is, majd visszament Ginhez. Becsukta maga után az ajtót, a következő pillanatban pedig Gin után kapott, mert nem bírta tovább talpon.

- Vége van, most már pihenhetsz – mondta és egy székre ültette. Gin arckifejezése hirtelen teljesen megváltozott. Az acélos tekintet párás lett és a szép vonásai elképesztően fáradtnak tűntek. Az utóbbi hónapok feszített tempója egyszerre ült ki az arcára és egy szemernyi erőt nem érzett magában. – Király lettél, Gin – kuncogta, közben letett elé egy pohár pezsgőt.

- Nem hiszem el – nevette a fejét hátra ejtve. – Megcsináltam! Nem is, megcsináltuk – emelete a poharat. – Nélküled nem sikerül, ugye tudod?

- Sikerült volna, de így azért jobb volt. Gratulálok. Az évtized üzletét kötötted. Remek születésnapi ajándék, nem gondolod?

- Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget.

- Pedig kéne. Felfogod, hogy ki vagy te? – kérdezte komolyan. – A világ tetejére ültél egy órával ezelőtt. Nehezen tudom elképzelni, mit érezhetsz.

- Én sem tudom pontosan. Azt tudom, hogy iszonyatosan fáradt vagyok, de nem bánom.

- Tele lesznek veled a címlapok. Sok lesz a dolgom holnaptól. Hazaviszlek most.

Gin nem tiltakozott, megbontotta a nyakkendőjét, lehúzta a pezsgőjét és a zakóját is csak úgy a vállára dobva sétált ki az irodából. Aoki bezárta, a szobát, majd haza vitte Gint. Aoki, mint aki otthon van, ment előre nyitotta az ajtót, kapcsolta a zenét, lépkedett az emeletre. Nyitott a csapokat a fürdőben, majd vetkőztetni kezdte Gint. Kihúzta a gallér alól a nyakkendőt, végig gombolta a mellényt, lehúzta. Az inget is ráérősen gombolta, félre tette azt is. Két ujjával eljátszott Gin csípőjén, majd a nadrágból is kihámozta. Gin Aoki felé hajolt, meg akarta csókolni, de a szőke elhúzta a fejét, csak arcára tudott adni egy puszit. Nem tette szóvá egyikük sem. Gin nem próbálkozott többet. Letusolt, közben Aoki előkészítette a szobáját. Kiszolgálta, tényleg királynak érezte magát. Sosem járt még így senki a sarkában, minden gondolatát kitalálva, lesse a kívánságait. Nem volt megalázkodó, kicsit sem. Nem volt tolakodó sem, egy szemernyit sem. Természetes volt, amit csinált, és természetesnek is érezte ezt Gin. Nem akart vele semmit, csak segíteni. Gin a hálóban találta Aokit, amint az ablaknál áll és lazán egy cigarettát tart a kezében. A neszre hátra fordult kissé, majd a cigarettáját a hamutálba dobta. Levette a zakóját, majd leterítette egy székre, és az ágyra mutatott. Gin nem mozdult azonnal, nem akarta, hogy úgy tűnjön, egy füttyentésére ugrik. Letette a törölközőt a csípőjéről és felhúzódott az ágyra, a szőke pedig feltűrte az ingujját, mint legutóbb a zongorateremben. Gin a feje alá gyűrte a párnáját, hogy kényelmesen figyelhesse, most mivel készült a szőke. Biztos volt benne, hogy eltervezte, amit most fog tenni. Valamiért úgy tűnt Ginnek, hogy nem hirtelen ötlettől vezérelve ért hozzá, amikor megtette. Aokit túl fegyelmezettnek látta ehhez. Persze tévedhetett is, de nem is volt ez fontos jelenleg. A szőke alatt ropogott az ágynemű, ahogy felhúzódott Ginhez. Nem mellé, egyenesen hozzásimulva a combjai közé rendezte magát. Nem zavarta, hogy rajta van ruha, Gint sem különösebben. Ezúttal sem csókolta meg, az arcát, az állát, a nyakát illette helyette. A szőke nagy meleg tenyerei Gin testén korzóztak, ismerős érzést hagyva maguk után, ez is elég volt most Ginnek. Gin rendkívül érzékenyen reagált a szőkére, az okát nem tudta, de teljesen világos volt számára, hogy más vele. Aoki ráérősen húzta végig az ajkait Gin mellkasán, a hasán, kicsit elidőzve a köldökénél, végül megállapodott az ágyékánál. Nem hamarkodta el, húzta kissé Gint, míg némi türelmetlenséget nem érzett felőle. Ezúttal a kezeit tétlenül kívánta hagyni, csak arra kellettek, hogy a két combot tartsák a feje mellet, miközben ő szájával ügyeskedett. Gin a szőke tincsekbe simított, vagy mart épp milyen tempóban játszott vele Aoki. Alig-alig engedte ki a szájából épp csak annyira, hogy Gin kicsit csillapodjon, aztán folytatta. Gin fejében megint csak a boszorkány szó játszott, mert számtalanszor kapott már ilyen kényeztetést, de soha ilyen jót. Mindig azt hitte, hogy ő is jó is az ágyban, és azok is, akikkel volt, de mióta Aoki játszik vele azt gondolta, hogy semmit sem tud a szexről. Ez időnként zavarba ejtette, ha egyedül kezdett rajta gondolkozni. Na de nem ebben a pillanatban, amikor éppen lebegett az ágya felett az élvezettől. Azt már igazán cseresznyének érezte a hab tetején, mikor elélvezett és a szőke ajkait egészen szorosan az ágyéka bőrén érezte. Teljes hosszában a szőke szájában remegett az orgazmusban, amitől csillagokat látott. Ha nem lett volna ilyen rohadtul jó érzés, még szégyellte is volna magát. Kínzóan lassan emelte a fejét a szőke, még néhányszor oda-vissza mozgatta, majd felült az ágyon és a szája sarkát megtörölte a hüvelykujjával. Gin a fejére húzta a párnáját, közben nevetett, és igyekezet úrrá lenni a lábai remegésén. Aoki elégedetten mosolygott, most is elérte, amit akart. Megpaskolta Gin combjait, majd megint magyarázat nélkül kezdett öltözni. Nem ejtett róla szót, tényleg mintha csak a munkáját végezte volna, olyan természetesen tett mindent, de egyáltalán nem volt olyan érzés, mintha kötelességből cselekedne. Ginnek még mindig fogalma sem volt arról, hogy mit akarhat tőle a szőke, ha akar egyáltalán valamit.