Blame me

Untitled Part 25

Jojo egy Ginnel közös képet tartott a kezében és egyre csak bámulta. Eszébe jutott, hogy milyen rég is vannak ők egymás mellett éjjel és nappal, jóban és rosszban. Nem tudta elképzelni, hogy ez valaha másként legyen. Legalábbis nem tudta elképzelni addig, míg Renji meg nem jelent. Olyan képtelen választás volt Gin részéről, amit álmában nem gondolt volna. Azt mondta magának, Renjinek és még Aizennek is, hogy éppen ezért nem jelent semmit, csak egy kis kaland. Aztán az a gondolat kezdte a fejébe fészkelni magát, hogy ha Gin Renji miatt képes volt kockára tenni a kapcsolatuk, akkor akár más miatt is megteszi majd, egy olyan miatt, aki hozzá hasonló. Röviden Jojo kissé bizonytalanná vált a kapcsolatukat illetően. Jobban mondva voltak napok, amikor úgy érezte nem tart ez majd örökké. Ez is egy ilyen volt, amikor ő maga hívta táncba az ördögöt. Az ördög pedig Aizen volt. Az ő kettejük története ott a hálószobában nem ért véget, ezt már akkor tudta Jojo is, amikor Aizen fölé hajolt. Egy darabig úgy tűnt, hogy egy-egy és lezárták a dolgot, de Aizen hamarabb jelentkezett, mint ő maga gondolta. Jojo pedig nem zárkózott el. Igaz, ezúttal sokkal óvatosabb volt, és nem is manőverezett, nyílt lapokkal játszott. Nem engedte egy lépéssel sem közelebb magához, mint amit még biztonságosnak érzett. Ha őszinte akart lenni, nem bízott magában. Élénken élt benne az emlék Aizenről, és nem sírta volna el magát, ha újra át kellene élnie. De egyelőre megelégedett azzal, hogy flörtölnek szóban, írásban, néha, amikor már nagyon ingatag lábon áll az önuralma, néhány csókot is megengedett, ami után szinte rögtön el is menekült Aizen mellől. Ő igen, Aizen már kevésbé volt türelmes, de épp ez volt, ami annyira tetszett Jojonak. Cicázott egy olyan férfivel, aki egészben felfalja, ha elfogyott a türelme. Gin volt még mindig Aizen számára a visszatartó erő. Aizen nem volt kicsit sem ijedős, de Gin nagy bajba tudta volna sodorni, és biztos volt abban, hogy Jojo elég nyomós indok lett volna arra, hogy eltörölje a földszínéről. Ezt Jojo is tudta, talán épp emiatt volt olyan izgalmas ez a játék Aizennel.

Gin is egy képet nézegetett, bár ő a telefonján egy cikket olvasott, abban talált egy képet. A cikk nem annyira érdekelte, sokkal inkább az, hogy tesznek-e említést benne Renjiről. Azt nem tudta eldönteni, hogy szerencse, vagy sem, de róla nem írtak, csak annyit, hogy a művésznő öccse is megjelent az ünnepségen. Nem tudta, hogy a festőnőhöz köze van, azt meg pláne, hogy ilyen szorosan. Más volt a neve. Véletlenül jött vele szembe a cikk egy fotóval, amin azonnal kiszúrta Renjit. Aztán több képet is látott, az egyiken egy szőke fiú mellett állt. Gin azonnal tudta, hogy ő az, akiért Renji azt is bevállalta, hogy újra lefekszik vele. Nézte a képet, főleg a szőkét, és nem értette, hogyan férkőzhetett ilyen mélyen Renji életébe. Azt elismerte, hogy jól mutattak együtt, de nem tudta elképzelni, hogy ez több lenne egy erős fellángolásnál. Azt gondolta, hogy ismeri Renjit, hogy ő tudja igazán, mire van szüksége, és azt ez a fiú nem tudja megadni. Ezt el is mondta Renjinek, bár arról nem volt fogalma sem, hogy erről mit gondolhat, hiszen jóformán köszönés nélkül hagyta ott az étteremben, és ez a téma azóta nem jött elő. Gin nem hozta szóba, nem akarta, hogy az süljön ki belőle, hogy le akarja beszélni Evonról. Mert beszélgettek. Baráti hangon, miközben feszesen kerülték az ő múltjukat, vagy bármilyen témát, aminek köze lehet ilyesmihez. Pedig csípte a szemét, hogy egy ilyen kölyökre lett cserélve. Igazából Evonnak egyetlen nyilvánvaló hibája volt, ha ezt a kérdést vizsgáljuk, az pedig nem más, mint a kora. Egy 18 éves fiú képtelen felmutatni azt, amit Gin. Ezt ő maga is jól tudta, de jobb volt úgy gondolni rá, hogy kevesebb, mint úgy, hogy eszi a fene, amiért nem ő van Renjivel.

Ciccentve állt fel, szinte felugrott, hangosan csúszott mögötte a szék is. Jojo a válla felett nézett hátra, nem mintha látta volna, mi történik, hiszen másik szobában volt. Gin az erkélyre állt és rágyújtott. Feszült volt, mert bizonytalanná vált a magánéletét illetően, amihez nem volt hozzászokva, és kifejezetten utálta az érzést. Hitte, hogy Renjit maga mögött hagyta, aztán most rá kellett ébrednie, hogy hazudott magának. Jojo megállt a konyhapultnál, Gin hátát figyelte. Innen is jól látta, hogy feszült, ami nem volt jellemző. Akkoriban volt ilyen, amikor Renivel találkozgatni kezdtek. Ezt utólag ismerte fel, de jól megjegyezte magának. A pulton hagyott telefonra pillantott, óvatosan görgetett a képernyőn, és meglátta a fotót, amit feltehetően az előbb még Gin nézegetett. Megértette, hogy valami megint közeleg, csak azt nem tudta, hogy mi. Újabb kaland, újabb Renji, vagy új élet, külön. Szerette Gint, ahogy fordítva is igaz volt, de ideje lett volna elgondolkozni azon, hogy ez szerelem-e még, vagy valami egészen más, aminek nem tudnak nevet adni, csak az biztos, hogy életük végéig tart. Abban a fényben, hogy mindketten kikacsintottak, talán illett volna ezen elmélázni.