Blame me

Blame me II/4.

Jojo az autóját támasztva cigarettázott, miközben a nagy épületre bámult fel, ahol Gin irodája volt. Rég nem találkoztak, nem is beszéltek, mióta elköltözött tőle. Igazából azt sem tudta, hogy most fog-e vele találkozni, mert bejelentés nélkül érkezett és nem tudta, hogy az a sok közös év elég-e ahhoz, hogy idejöjjön, vagy a szakításuk után már előre kell jeleznie, ha látni akarja. Nehezen vette rá magát, hogy elinduljon, de végül mégis ellökte magát az autótól és felment az irodához. Amint szétnyílt a liftajtó, az első dolog, amit megpillantott, egy szőke, nagyon mutatós férfi volt ott, ahol eddig egy nő ült. Egy pillanatra csak állt a liftben, a férfit próbálta feldolgozni. Szőke, magasnak tűnt, vállasnak, de még mennyire. Nem otrombán, hanem olyan csinosan. Mikor felnézett rá a férfi kicsit meg is illetődött, aztán összeszedte magát és kilépett az irodába. Mindenki más a régi volt, a szürke kis egerek ugyanúgy szorgoskodtak. Mindegyikhez volt egy-egy mosolya, mint régen is. Mikor elért a szőke asztalához kihúzta magát. Végig mérte a férfit, és megállapította, hogy rendkívül jóképű. A szőke is őt méregette. Persze tudta, hogy ki áll vele szemben, de sosem találkoztak személyesen. Csak képeket látott róla, de így élőben azért más volt. Elismerte, hogy Gin jó ízléssel választott, mikor Jojora vetett szemet. Ő is próbálta elképzelni Aizen mellett, de nem nagyon ment, aztán nem is foglalkozott vele tovább.

- Gin bent van? – kérdezte Jojo, bízott abban, hogy ha így teszi fel a kérdést, az ajtót nyit majd neki, hiszen a keresztnevén említette a férfit.

- Ki keresi?

- Csak mondja meg, hogy Jojo van itt.

Aoki válaszra nyitotta volna a száját, de ekkor nyílt az ajtó és Gin lépett ki rajta. Aoki felállt és megkerülte az asztalt, majd elvette Gintől a felé nyújtott papírokat. Mikor a két férfi megállt egymás mellett Jojo végig nézett rajtuk. Két döbbenetes hímet látott maga előtt, már-már valószínűtlenül jól mutattak egymás mellett.

- Hoztam valamit – mondta Jojo és besétált az irodába. Gin állt még néhány másodpercig a szőke mellett, majd felnézett rá. Nem mondott semmit, inkább csak követte Jojot az irodába. Becsukta maga mögött az ajtót és az asztal mögé sétált, nem szólította Jojot.

- Kicsit megváltozott a titkárnőd – mondta végül Jojo.

- Elköltözött, kellett valaki a helyére.

- Elég jól néz ki.

- Meguntad Aizent?

- ...Nem. De nem erről akarok beszélni. A minap a kezembe nyomták ezt a meghívót. Nem hagyták, hogy elmondjam, már nemigen találkozunk. Gondolom, téged érdekel – húzta elő a borítékot és letette az asztalra.

- Még nem jutott el mindenhová a hír? Érdekes.

- Úgy tűnik – húzta a vállát. – ...Hogy vagy?

- Kíméljük meg ettől egymást. Ha nem vagy rá kíváncsi, ne kérdezd meg.

- Kíváncsi vagyok rá.

- Akkor miért nem hívsz fel?

- Mert azt mondtad, hogy te viszont nem vagy rám kíváncsi. Vártam, hogy mikor változik a helyzet.

- Még nem változott.

- Gondoltam, ezért jöttem ide.

- Ennyit akartál?

- Nem, igazából beszélgetni – ült le Ginnel szemben.

- Hiányzom?

- Igen. Akármilyen hülyén hangzik, igen. Kiraktál a lakásból egyik napról a másikra.