Blame me

Blame me # 8

Jojo fáradtan töltött magának egy pohár bort, és az erkélyre sétálva rágyújtott. Hosszan fújta a füstöt az éjszakába, miközben az autók tülkölése zajongott a lába alatt. Az órájára nézett, elég későre járt, de Gin még nem volt otthon. Arra gondolt, hogy merre lehet? Dolgozik-e, vagy valaki mással van? Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valami történik Ginnel, azt viszont nem tudta még mindig, hogy van-e oka aggódni kettejük miatt. A szájához emelte a poharat, mikor nyílt mögötte az ajtó és végre megérkezett Gin. Nem kellett sokat várnia, egy pohárral megjelent ő is az erkélyen. Ahogy máskor is Jojo mögé lépett és belecsókolt a hajába.

- Már hívni akartalak, hogy merre jársz? – kezdte Jojo.

- Befutott egy hívás, mielőtt indulni akartam, sokáig tartott. Aztán pedig beállt a forgalom. Nem gondoltam, hogy így elhúzódik majd. Ettél már?

- Igen, hazafelé vásároltam és útközben ettem.

- Útközben? Nem jellemző rád.

- Egyszer belefér – húzta a vállát.

- Minden rendben?

- Persze, mi baj lenne?

- Nem tudom, furcsa vagy.

- Én? – mosolyogta. – Érdekes, én pont neked akartam ezt mondani – mondta végül, pedig semmi kedve nem volt egy esetleges vitához.

- Miért mondod ezt?

- Nem is sejted?

- Nem, hiszem, hogy adtam okot erre a felvetésre – szólt határozottan, egy szikrája sem volt ezúttal a bizonytalanságnak, amit Renjivel kapcsolatban erez időnként.

- Én sem hiszem, és ez az, ami zavar.

- Ezt nem értem – még a fejét is megrázta. Tényleg fáradt volt az ilyen virágnyelvhez.

- Valamit nem mondasz el, de nem tudom, mit. Nem tudom, hogy van-e valaki más, hogy beteg vagy-e, hogy a céggel van valami gond...? Semmit nem mondasz nekem, csak azt látom, hogy valami történik. Aggódom, de azt sem tudom, hogy miért!

- Semmiért nem kell aggódnod. Minden a régi.

- Csak te nem. Vagy mi. Tényleg úgy érzem, hogy nem mondasz el valamit, ami fontos.

- Szerintem, csak kevesebbet találkozunk mostanában. Ez nekem is feltűnt – Gin közelebb lépett és megölelte Jojot, közben lassan a hátán is végig simított, amiről tudta, hogy a másik nagyon szereti.

- Ennyi volna?

- Határozottan – jelentette ki Gin, és az ajkához húzta Jojo kezeit. – Nyugodj meg.

- ...Pénteken lesz egy megnyitó, cikket kell róla írnom, velem jössz? – kérdezte Jojo, inkább erről beszélt most, nem akart veszekedni.

- Mikor lesz? Este lenne egy találkozóm, kései. Az egyik fontos üzletfelem átutazóban lesz, és késő este ér ide, muszáj vele tárgyalnom.

- Klub megnyitó, szóval körülbelül egy időben lesz valószínűleg.

- Hn, elmehetek veled, legfeljebb onnan megyek tárgyalni, nem gond.

- Megtennéd? – csillantak fel Jojo szemei. Ha Ginről volt szó időnként tudott naiv lenni, máskülönben szeretett két lábbal a földön járni. Most jól esett a lelkének elhinni, amit Gin mondott.

- Nem nagy ügy, szívesen megteszem. Jót is fog tenni egy kis kikapcsolódás.

- Az nekem is jól esne, főleg veled – mondta őszintén és megölelte Gint.