Blame me

Untitled Part 26

Szürke, hűvös, esős napra ébredt a város, ami egészen délutánig kitartott, amolyan „semmi kedvem" nap lett belőle. Evon az iskolában ragadt, mert rossz mondata után külön feladatra kötelezte az egyik tanára. Kissé túl lőtt a célon egy órán és büntetést kapott. Így történt meg, hogy egy üres teremben ült ő, és még két másik diák, akiket látásból ismert, alsóbb évesek voltak. Várta, hogy valaki végre elmondja, mit is kell majd tennie. Renjinek írt egy üzenetet, mikor nyílt az ajtó, amivel nem foglalkozott. A két másik srác mögötte mocorogni kezdett, így felnézett ő is. Egy lány állt az ajtóban, aki szótlanul nézett végig rajtuk. Evon azonnal tudta, hogy egy rosszlány jelent meg, az ilyet felismerte bárhol. Mondjuk az öltözéke sem bízott semmit a véletlenre, vagy a fantáziára, így nem is volt kérdés, az előbbi gondolata. A lány úgy lépett a terembe, mint a végzetasszonya – fiatalka kiadásban. Hosszú, fekete haja laza kontyba fogva, a fehér, szűk blúza alatt sötét színű melltartót viselt, a szoknyája nyilvánvalóan átalakítva, hosszú combjaira húzott harisnyáját csipkés harisnyakötő tartotta, ami itt-ott kivillant, igazán jól illett a magassarkúhoz, amit felhúzott. Evon megnyalta a száját, amit halvány mosollyal nyugtázott a lány. Nem rémlett neki, hogy látta volna korábban, bár az utóbbi időben kissé elvarázsolt volt, nem lett volna meglepő, ha lemaradt volna egy új diák érkezéséről. Bár ez a lány elég feltűnő volt ahhoz, hogy kiszúrja.

- Ülj le valahová – szólalt meg a tanár a lány mögött, amit belépett ő is a terembe. – Úgy látom, mind itt vagytok. Nézzük csak – vett elő egy lapot, közben a lány leült Evon mellé az egyik padhoz. – Nos, azért vagyunk itt, mert büntetést kaptatok. Engem jelöltek ki, hogy ezt kiszabjam, és később ellenőrizzem a feladat elkészültét. Mivel négyen vagytok, és ebből ketten-ketten azonos évfolyamból, nyilvánvalóan a szőke és a fekete együtt dolgozik, a két gólya szintén. Hogy is állunk nevekkel – motyogta.

- Mi lesz a feladat? Sietek kicsit, ha lehetne... – kérdezte a lány.

- Nora, igaz? Nos a te legsürgetőbb feladatod az volna, hogy tisztességesen felöltözz.

- Mi a baj az öltözékemmel?

- Felnőtt filmek borítójára való.

- Ó, milyen tájékozott – kuncogta.

- A helyedben most már fékezném a nyelvem, ha nem akarsz a következő évben is minden délutánt itt tölteni külön foglalkozásokon.

- Evonnal párban fogtok dolgozni, jól kijöttök majd, ugyanolyan szemtelenek vagytok. Ha megtennéd – emelt egy mappát Evon felé, mire az odalépett és elvette.

Jobban megnézve, kettő volt a kezében, az egyiket letette Nora elé, aztán visszaült a helyére. A lány felé nézett és jól megnézte magának. Pontosan tudta, hogy kit lát, sokat beszéltek róla az iskolában. Evon érezte a figyelmet, de szándékosan nem foglalkozott vele.

Miután elengedték őket Evon megállt Nora asztala előtt. Óvatosan bekukucskált a blúza alá, amihez nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennie, csupán nyitva tartani a szemét. Zsebre tette a kezeit és felnézett a lány arcára.

- Evon vagyok, úgy látom, pár hétig együtt dolgozunk majd.

- A feladatot elnézve kicsit hosszabb is lehet.

- Melyik osztályba jársz, nem láttalak még.

- A-s vagyok.

- Mit keres egy stréber a bünti szobában?

- Strébernek tűnök?

- Egyáltalán nem. Én C-s vagyok.

- Tudom, elég népszerű téma vagy.