A szabadság ára

7. fejezet

Damon őrjöngve nézett le az ijedt fiúra, ki remegő testtel állt előtte.

- Mi a fenét művelsz?- Morogta dühösen és kitépte a szikét Nico kezéből.

- Ne....kérlek.- Nyúlt a tárgy után de Damon eldobta azt a szoba másik végébe.- Kérlek...

- Most rögtön megmondod mit akartál tenni és akkor talán nem öllek meg.- Szorította meg még erősebben Nico csuklóját kinek könny szökött szemébe a fájdalomtól.- Vagy inkább ne is mondj semmit, csak hazudnál...úgy tűnik nagyon jó vagy abban.- Mondta undorodva.

- Damon.....- Nézett könyörgően a dühös férfire, a vezér végül engedett szorításán és félre lökte a fiút ki neki esett a falnak és beverte a fejét.

- Mi folyik itt?- Jött be Ty és Nicohoz sietett ki szédülten ült a földön könnyeivel küszködve.

- Tüntesd el a szemem elől.- Morogta Damon.

- De mi történt?- Értetlenkedett.

- Azt mondtam vidd!- Ordította. Ty nem mert ellenkezni főnökével így megragadta Nicot és az ajtó felé kezdte húzni.

- Damon kérlek hallgass meg...nézd meg a tarkóját....- Kiáltott vissza Nico mielőtt kiráncigálta volna a férfi az ajtón.

Még egy darabig állt csak ott a terem közepén arra gondolva vajon túl keményen bánt vele vagy tényleg mesterkedik valamiben a fiú. Majd kezébe vett egy szikét és bele vágott a testrészbe. Nem telt bele sok időbe míg egy kis fém tárgyat szedett ki belőle. Ekkor tért vissza pont Jane és értetlenül állt meg feldúlt fivére előtt, aki csak kezébe nyomta a tárgyat és elsietett. Útja rögtön Nico szobája felé vezetett ahol egy pillanatig habozott az ajtó előtt de végül benyitott és a látványtól össze szorult a szíve.

A fiú szipogva ült az ágy szélén az ajtónak háttal és egy zacskó jeget nyomott csuklójára. Egy pillanatra hátra fordult az ajtó nyitásra de mikor látta ki az, ijedten húzta össze magát még kisebbre.

- Kérlek, ne bánts.- Szipogta halkan.- Sajnálom amit tettem, nem lett volna szabad.- Hadarta. Damon megkerülve az ágyat elé állt és lágyan megfogta ép karját és felhúzta az ágyról a fiút ki értetlenül nézett fel rá.

- Nagyon fáj a kezed?- Kérdezte mély hangon, mire Nico nemlegesen rázta fejét.- Mit akartál a szikével?

- Se....nem fontos.- Motyogta. 

- Muszáj ezt így?- Sóhajtott Damon.- Te is tudod, hogy így vagy úgy de kiszedem belőled...ha késsel a nyakadon jobban menne csak szólj.- Mondta élesen. De mikor a fiú így sem volt hajlandó beszélni hátra nyúlt késéért.

- NE....elmondom.- Kezdte kétségbeesett hangon.

- Akkor mondd el mire kell az a fém szar?- Morogta és vissza helyezte kését tartójába. Nico nem nagyon tudta mit is mondjon anélkül, hogy felidegesítené a férfit.

- Hát tudod, az a kés mégis csak jól hangzik.- Dadogta mire Damon egy darabig csak bámult rá majd hangos nevetésben tört ki.

- Na elég ebből, daloljál törpe, nem akarsz szerintem feldühíteni.- Vetett gyilkos pillantást Nicora ki most tényleg megijedt tőle.

- Oké.- Sóhajtott.- Néhány hónappal ezelőtt apám egy új chippet dolgoztatott ki az embereivel. Nem igazán tiszták nekem sem a részletek, de valószínűleg....

- Főnök bocsánat, hogy zavarok...- Lépett be Jane Tyyal oldalán a szobába amitől Damon nem volt túlzottan boldog.- Azt hiszem vendégeink vannak.- Mondta komoran.