A szabadság ára

9. fejezet

- Hány halott van?- Kérdezte komoran Damon az őrt mikor kiért a helyszínre embereivel.

- Eddig ötvenet tudtunk azonosítani de lehetnek még, és legalább száz súlyosan sérült van.

- Mégis hogyan történhetett ez?- Nézett körbe Ty és elfintorodott az égett hús és füst szagtól ami keveredett a levegőben.

- Szerintem mind tudjuk kik a felelősek ezért.- Mondta halkan az őr mire Damon bólintott és elindult a hullazsákok között.

- Szerinted itt van?- Kérdezte Jane elcsukló hangon testvérét.

- Nem lehetetlen.- A lány elcsodálkozott fivére nyugodtságán, de még ő is tudta, hogy aggódik Nicoért. Más út nem vezetett át a városon az otthonába és ha tényleg apjához indult akkor egy ilyen robbanást nem kerülhetettel.

Damon szinte minden zsákon lévő nevet megnézett, nem mintha bárki is tudta volna ki Nico, de egy kis megnyugvást adott neki, hogy nem volt a halottak listáján. Azt hinné az ember az égett hullák után sokkal kellemesebb a sérülteket nézni, de ennek pont az ellentettje igaz. Hiszen ezek az emberek szenvednek, fájdalmaik vannak vagy egész életükre lenyomorodnak és szinte egytől egyig ártatlanok. Damont mardosta a bűntudat, hogy nem cselekedett sokkal hamarabb és írtotta ki az egész White Fire klánt. Talán ha rögtön kivégzi vezérüket ezek az emberek nem szenvednének és nem haltak volna meg ennyien. De ő túl óvatos volt nem akart kockáztatni egy háborút és ez lett a vége.

Két kilóméterrel attól a helytől ahol felállították az elsősegély nyújtó sátrakat még nem érkezett segítség. Túl nagyok voltak a robbanások ahhoz, hogy ide eljussanak a mentő csapatok. Ezen a területen sokkal kevesebb túlélő volt mint a városhoz közelebb. Egy parázsló faág alatt tért magához egy őr ki egy csodának köszönheti, hogy ilyen közelről túl élt egy ekkora robbanást. Tüdeje tele ment füsttel és a látása is teljesen elhomályosodott. A sokktól nem is érezte, hogy testét égési sérülések borították végig. Mikor jobban magához tért megpróbálta letolni a faágat magáról de túl nehéznek bizonyult. Ekkor látta meg, hogy messzebb valaki sétál a romok között kezében egy kislánnyal.

- Segítség!- Kiáltott már amennyire tüdeje engedte.- Kérem!- Úgy tűnik ismét szerencséje volt mert a férfi meghallotta és rögtön felé sietett. Mellé érve az ismeretlen a földre fektette a kislányt ki úgy tűnt épségben van csak kicsit megijedt.

- Hogy van?- Érdeklődött a fiatal srác kinek ruhája igen csak szakadt volt és úgy tünt ő is elég közel volt a robbanáshoz.

- Ahhoz képest, hogy egy parázsló rönk van a lábamon egész jól.- Nevetett keserűen az őr.

- Mindjárt megpróbálom leszedni önről csak kell valami amivel felfeszítem.- Nézett körbe majd tekintete megakadt egy vas csövön. A fém tárgyat behelyezte amennyire tudta a fa alá és a férfire nézett.- Figyeljen ha szólók szedje össze minden erejét és húzza ki a lábát, csak egy lehetősége lesz.- Az őr bólintott majd a fiú megragadt erősen a csövet és vissza számolt.- Most!

- Köszönöm!- Hálálkodott az őr a srácnak miközben az vizet öntött megégett lábára.- Ő a rokonod?- Kérdezte a kislányra nézve ki érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Nem....a romok között találtam rá, nagyon megijedt.- Mondta a férfi és megsimította a kislány arcát.- Működik a rádiója?- Mutatott a tárgyra.

- Azt hiszem.- Vette elő a készüléket és átnyújtotta megmentőjének. A férfi felállt majd arrébb sétált jelet keresve.- Úr isten fiam, a hátad nagyon megsérült.- Fakadt ki a férfi mikor a teljesen megégett hátát meglátta a srácnak. Még sebek is voltak rajta mintha repeszek fúródtak volna bele. Nem tudta elképzelni, hogy képes ilyen jól mozogni és nem mutatni semmilyen érzelmet. Mintha nem is érezné, de az őr ezt a sokknak tudta be hiszen ő sem nagyon érzett fájdalmat.

- Annyira nem vészes, ne törődjön vele. Tartalékolja az energiáját.- Mondta a férfi.- Megpróbálom elérni a mentő csapatokat.- Negyed órával később sikerült is kapcsolatot teremtenie.- A fő kaputól két kilóméterre északra van két túl élő és rengeteg halott, mikor tudnak küldeni valakit?

- Hosszú időbe fog telni... az utak járhatatlanok....megkérdezhetem a nevét?

- Siessenek ahogy tudnak egy súlyosan megsérült őr van itt és egy kislány...még lehetnek többen is....- Mondta majd a vonal megszakadt. A férfi vissza adta a rádiót az őrnek.- Próbálkozzon még elérni őket, nekem most elkell mennem...

- Mégis hova megy? Lehet még robbantanak és maga súlyosan megsérült...

- Ne aggódjon miattam...Megkérdezhetem a nevét?- Guggolt le a férfi mellé.

- Aaron...Aaron West

- Aaron...kérem vigyázzon a kislányra amíg ide érnek a mentők....én nem maradhatok tovább.

- Rendben...a szavamat adom...- A férfi bólintott madj felállt és elindult a határátkelő felé.

- Várjon! Legalább a nevét mondja meg!- Kiáltott utánna az őr mire a srác megtorpant.

ˇ

Szinte teljesen besötétedett mire a mentők elértek Aaronhoz és a kislányhoz. A tűzoltókkal tartott Damon és Ty is reménykedve, hogy megtalálják itt Nicot.

- Nagy szerencséje volt, hogy ki szabadult a rönk alól.- Mondta az egyik mentős az őrnek ki a kiszáradástól és fájdalmaitól már alig volt magánál.

- Ezt a rönköt egyedül nem tudta megemelni...- Nézett körbe Damon és látta a vascsövet a fa mellett.- Valaki segített önnek?- Lépett a férfi mellé kit közben felfektettek egy hordágyra. Az őr halványan bólintott.

- Uram azonnal bekell vinnünk a kórházba.- Mondta Damonnak a mentős.

- Várjon, nem tudja a nevét?- Kérdezte és úgy tűnt mintha az őr mondani akarna valamit. Damon közel hajolt a férfi arcához hátha így érteni fogja halk suttogását.

- A háta....nagyon...megsérült...- Dadogta.

- Értem, de mi a neve?- Faggatta egyre idegesebben.

- A neve....a neve....

- Ne aludjon el kérem mondja meg.- Rázta meg kicsit a férfit.

- Kérem uram elkell vinnünk.- Mondta a mentős majd be emelte a mentő kocsiba a férfit. Ekkor az őr ismét magához tért és  remegő kezével kalimpálva intett a vezérnek ki rögtön oda sietett a kocsihoz. Aaron levette lélegeztető maszkját és mély levegőt vett.

- A neve Nico White...- Mondta majd ismét elvesztette eszméletét.