A szabadság ára

12. fejezet

- Már két hónapja...és te még mindig ide jársz.- Mondta Jane mikor megtalálta Damont a temetőben.

- Miért jöttél?- Kérdezte komoran a férfi még mindig a sírt bámulva.

- Visszatért a késes gyilkos.- Mondta halkan.- Újabb három volt White Fire klán tagot ölt meg. Mindegyikük valamilyen módón kötődött az apád megöléséhez, vagy Adam White üzlettársai voltak.

- Valami más összefüggésnek is kell lennie. Ok nélkül nem ölnek meg csak azért ennyi embert mert Adam Whiteot ismerték.- Masszírozta meg orrnyergét a férfi majd egy utolsó pillantást vetett a kis sirkőre és elindult vissza az autójához.- El kéne érnünk, hogy végre ne három lépéssel járjon előttünk.

- Most írt Ty, hogy találtak valamit.- A férfi csak bólintott és már indította is kocsiját. 

Mióta Nico halott teljesen megváltozott, már semmi nem érdekelte. Még annyira sem nyílt meg senkinek mint korábban és csak a munka érdekelte. Most pedig, hogy itt ez a sorozatgyilkos minden szabad percét azzal tölti, hogy felkutassa. Teljesen a megszállottjává vált főleg, hogy egyre több hullát hagy maga után. A gyilkosság módja mindig ugyanaz, egy kés a nyakba.

- Mit találtatok?- Kérdezte Damon mikor visszaértek a bázisra.

- Egy hét teltel ugye az előző három gyilkosság óta és akkor három üzleti partnert öltek meg. A mostani kettő a biztonsági főnöke volt a klán két legnagyobb bázisán és már csak egy ilyen személy maradt. Joey Right, 45 éves egyedülálló és itt lakik nem is olyan messze.- Olvasta fel az aktát Ty majd át adta főnökének.

- Rendben, szép munka. Gyere velem hívd össze a csapatot tíz perc múlva indulunk.- Adta ki az utasítást majd lakosztálya felé vette az irányt. Ahogy a folyosókon sétált végig emlékek hada lepte el agyát. Majd elért ahhoz a cellához amibe először vitték Nicot, már akkor valami különleges csillogás volt szemében mely nem hagyta nyugodni Damont. Ő volt az első olyan foglya aki egy cseppnyi félelmet sem mutatott felé. Az első ember aki igazán látta, hogy ki ő és az első ember aki átérezte fájdalmát.

ˇ

Miután a csengőre sem nyitott senki sem ajtót úgy döntöttek feltörik a zárat és megbizonyosodnak arról, hogy csak nincs itthon vagy már halottan fekszik bent a férfi. A házban nem volt jele dulakodásnak sőt túl nagy is volt a csend. Míg a csapat lent kutatta át a lakást Damon az emelet felé vette az irányt. Mikor először körbe ment üresnek tűnt minden szoba de ekkor észre vett egy ajtót amely a padlás térbe vezet alig volt észre vehető. Fel érve csak a tetőn lévő kis réseken szűrődött be egy kevés fény mert az ablakok levoltak fedve fóliával, így nem csoda, hogy nem vette észre a padlóhoz közel kifeszített botló drótot mely arra volt hivatott, hogy egy kisebb bombát beindítson ha betolakodó érkezik. Mire észre vette, hogy lába elakadt már késő volt és sípolni kezdett a szerkezet ekkor azonban valaki egy erős rántással a földre terítette és testével védte meg a szét repülő törmelékektől. Mikor hallása ismét visszatért és látása is kezdett kiélesedni megpillantott egy maszkos alakot a szoba közepén amint épp a fejének szegezi fegyverét. A füst miatt nem tudta jól kivenni de az biztos, hogy férfi és úgy tűnik nagyon gondolkozik, hogy lelője e vagy sem. Egy perc után a férfi eltette pisztolyát és Damon elé sétálva legguggolt a fejéhez. Szemeivel végig mérte a férfi egész arcát majd egy könnyű mozdulattal kisimított arcából egy kusza hajtincset. Damon mozdulni sem mert, de nem is nagyon tudott a robbanás erejétől így csak kábán hagyta, hogy támadója és egyben megmentője azt tegyen vele amit akar, de az csak nézte meredten mintha a fejébe próbálna látni.

Lassan öt percce csak nézték egymás mikor a vezér lentről meghallotta csapata hangját amint próbálnak feljönni a robbanás által eltorlaszolt ajtón. Ekkor a maszkos férfi közel hajolt a földön fekvő füléhez.

- Ég veled Damon Night.- Suttogta az ismerős hang, majd a tetőtéri ablakon át távozott. Pont időben hiszen pár másodperc múlva fegyveresek lepték el a padlást. Ty rögtön vezéréhez rohant aggódó tekintettel mérve őt végig.

- Damon! Nem esett bajod? Mi történt?- Hadarta kérdéseit idegesen a férfi és végig tapogatta főnöke testét.

- Nico....Nico él.- Suttogta majd amilyen gyorsan csak tudott felugrott és a kis ablakhoz lépett amin keresztül távozott a férfi de hiába kereste szemével már hült helye volt.