A szabadság ára

16. fejezet

- Úgy tűnik nagyon jól kiismerte a kameráink látószögét mert egyiken sem látszik azután, hogy kilépett az irodádból, amit nem tudok, hogyan csinált.- Mondta Jane miközben tovább fürkészte a felvételeket.

- A fenébe már! Hová tűnhetett el így? Kerestem már szinte minden lehetséges helyen.- Morogta Damon miközben agyát egyre jobban elöntötte az idegesség és a tehetetlenség bénító érzése.

- Már pedig valahol itt kell lennie mert még ő sem tudta volna úgy elhagyni a bázist, hogy ne vegyék észre.

Lassan két órája színét sem látta senki Niconak és Damon kezdett egyre idegesebb lenni. Félt, hogy szerelme valami nagy butaságot tett az ő meggondolatlan szavai miatt. Elképzelni sem tudta mit tenne ha ismét elveszítené. Kimerülten rogyott le irodájában székére és próbálta agyában végig futtatni az összes helyet ami szóba jöhet majd körülbelül 10 percnyi merengés után mint őrült pattant fel és kezdett rohanni az egyetlen helyre ahol még nem kereste és átkozta magát, hogy eddig eszébe sem jutott.

Az ajtó elé érve egy pillanatig habozott majd lassú mozdulatokkal a kilincsre helyezte kezét és belépett hálószobájába. Első pillantásra üresnek tűnt és már majdnem fordult is vissza csalódottan mikor észre vett az ágyon egy kis kupacot a takaró alatt. Közelebb lépve egy hatalmas megkönnyebült sóhaj hagyta el ajkát amint megpillantotta a mélyen alvó Nicot kinek arca még mindig csillogott elhullajtott könnyeitől.  Óvatosan végig simított vékonyka kezén majd megkerülve az ágyat mellé feküdt figyelve, hogy véletlenül se ébressze fel őt. Hosszú percekig csak figyelte a fiú arcát mely oly tiszta volt és így álmában teljesen kisimultak gondterheltség okozta ráncai is. Bűvöletéből Nico mozgolódása zökkentette vissza, ki felé fordította arcát és résnyire kinyitotta szemeit.

- Damon...- Suttogta alig hallhatóan.- Hát itt vagy?....Vagy megint csak álmodom....- Motyogta félálomban de hangjából még így is kiérződött a fájdalom és szomorúság. Majd szemeit ismét lehunyta és könnyei újra utat törtek maguknak és halkan folytak le fehér bőrén. Damon szíve szinte ketté szakadt a fiú szavait hallva, ujjaival lágyan letörölte szerelme könnyeit melyek már teljesen eláztatták arcát.

- Itt vagyok!- Suttogta Nico fülébe majd derekához nyúlt és annál fogva húzta magához kicsi testét. Mikor a fiú megérezte a férfiből áradó hőt és annak bódító illatát automatikusan ölelte át Damont és mint egy kis koala csimpaszkodott rá teljesen.

ˇ

Már késő délután volt mikor Nico magához tért álmából mely a sok sírás okán nyomta el. Meglepetésére párnája igen furcsa alakot öltött és amint látása kitisztult megbizonyosodott arról, hogy mit álomnak hitt az valóság és Damon valóban mellette van és tekintetével éppen őt fürkészi mintha csak fejébe akarna bele látni. Egy pillanatig félelem töltötte el hiszen nem tudta vajon ártatlansága bizonyítást nyert e de mikor hátán megérezte szerelme simogatását és testét átjárta a jól eső borzongás agyát mintha kiürítették volna csak feküdt ott mint egy darab fa.

- Ne haragudj!- Kezdte Damon bűnbánóan.- Nem lett volna szabad azokat mondanom neked.- Hajtotta le fejét.

- Igazad volt....tényleg nem vagyok jó semmire...se vezetőnek, se testvérnek....se barátnak.

- Ez nem igaz!- Fakadt ki Damon.- Tetteiddel mindig csak azt bizonyítod, hogy mennyire is jó vezető lennél ha esélyed nyílna rá, hiszen mit ér az ha kegyetlen erős harcos vagy, ha nincs eszed és szíved.- Sóhajtott majd fejét hátra hajtva folytatta.- A testvéreid haláláról sem te tehetsz...háború volt és apád nem volt jó vezetője klánjának, egyedül ő a felelős halálukért sőt egyiküket ő maga ölte meg. Ezek után kell még mondanom, hogy Jane és Ty jobb barátot lelt benned mint bárkiben ezen a világon és én...én megtaláltam melletted amit azt hittem soha nem fogok...- Damon Nicora emelte tekintetét és arcát kezei közé fogva folytatta.- A szerelmet.- A férfi hangja egészen elhalkult mondandója végére. Eddig a percig nem gondolta volna, hogy pont ő fog ilyeneket mondani valakinek. Az érzelgősséget mindig inkább meghagyta Janenek, de az is igaz, hogy eddig nem is volt senki akivel ilyen kapcsolatba került volna mint Nicoval.

Ahogy Nico hallgatta Damon mondandóját egyre inkább elöntötték érzelmei és nem sok kellett volna hozzá, hogy ismét elsírja magát. Régen nem sírt már ennyit maga sem értette mi ütött belé az utóbbi időben. A férfi egyre inkább kezdte kellemetlenül érezni magát ahogy szerelme elgondolkodott tekintetét figyelte. 

- Nem akartalak megbánta vagy megijeszteni érzéseimmel.- Hadarta idegesen és felült az ágyon. De ahogy felkelt volna Nico apró keze csuklójára tapadt és visszarántotta maga mellé.

- Szeretlek.- Mondta határozottan a fiú és gondolkodás nélkül lecsapott Damon ajkaira ki a hirtelen sokk után viszonozta azt és egy gyors mozdulattal fordított helyzetükön, majd elkezdte mindkettőjüket megszabadítani feleslegessé vált ruháiktól. Még épphogy csak elkezdte mikor az ajtó nagy erővel kivgódott amitől a két szerelmes ilyedten ugrott szét és Damon a semmiből előrántott fegyverét szegezte a betolakodónak.

- Főnök!- Kiáltott lihegve Ty de hirtelen minden szó benn akadt torkán mikor szembe találta magát Damon fegyverével.- Uhh, bocsánat a zavarásért.- Szabadkozott idegesen de látva a zilált párocskát nem sok kellett neki, hogy felnevessen. De a fegyver igen meggyőző érv volt neki ez ellen.

- Mondjad mit akarsz!- Morogta türelmetlenül a vezér és a takarót Nicora tekerte, hogy senki se láthassa meztelen felsőtestét.

- Hát csak...találtunk egy jobb felvételt a gyilkosról most dolgozunk rajta, hogy kiélesítsük a képet az arcáról.- Hadarta.

- Rendben. Máris megyek.- Sóhajtott majd intett neki, hogy hagyja el a szobát. Tynak kis habozás után le is esett mit várnak tőle és kissé ügyetlenül de elhagyta a termet. Nico halkan felkuncogott barátja ügyetlenkedésén és már épp azon volt, hogy visszaöltözik mikor Damon  fölé kerekedett és ismét rátapadt ajkaira.- Ezt még folytatjuk.- Suttogta mikor elváltak majd felállt az ágyról és az ajtóhoz lépett.- Ha felöltöztél gyere utánnam.

ˇ

- Na megvan már a kép?- Lépett oda Jane mellé a képernyőt fürkészve.

- Mindjárt kész, egy közeli utcai kamera vette fel a nőt. Szerintem nem tudta, hogy nekünk mindenhol vannak kameráink.- Mondta elégedetten Jane mire Damon csak egy elismerő pillantást vetett felé.- Látom felvagy dobva. Csak nem sikerült megbeszélnetek a dolgokat? Vigyorodott el a lány.

- Dede eléggé sikerült kivetkőzniük magukból.- Nevetett fel Ty mire Damon villámló tekintetével találta szembe magát.

- Igen megbeszéltük.- Mondta röviden.

- Akkor most ti együtt vagytok?- Érdeklődött a lány.

- Nem tudom...erről nem beszéltünk.- Vont vállat.

- Pedig ez fontos! Nem szabad hagynod, hogy más lecsapja a kezderől.

- Mégis ki csapná le?- Kérdezte értetlenül.

- Bárki! Szép kedves és fiatal. Igazi álom pasi.- Mondta Jane Ty pedig bólogatva helyeselt.

- Ugyan már rémeket látsz.- Forgatta meg szemét Damon, mire Jane mindenttudóan az üvegajtó felé biccentett. A folyosón jól kivehető volt amint Nico egy másik férfival épp kacag valamin önfeledten és az őr arcáról jól levehető volt, hogy szemével már rég levetkőzette a fiút. Persze ezt inkább márcsak Damon látta bele féltékenységtől ködös aggyal és mikor Nico belépett a terembe kissé morcosabban nézett rá mint szerette volna.

- Valami...baj van?- Dadogta Nico szerelme arcát látva.- Valami rosszat tettem?- Kérdezte kétségbeesetten. Senki nem mert szólni mikor elkezdett közeledni felé mire Nico automatikusan hátrálni kezdett egészen a falig. Damon pár centire előtte állt meg és füléhez hajolt, így a fiú minden egyes lélegzetét érezte bőrén amitől még így is kirázta a hideg.

- Lennél a párom?- Kérdezte rekedtes hangon a férfi mire Nico összeszorított szemei kipattantak és értetlenül meredtek az előtte állóra. Már épp kezdett kínos lenni a csönd a szobában mikor Nico hatalmas vigyorra húzta ajkát és Damon nyakába ugrott lábait összekulcsolva dereka körül és megcsókolta.

- Ezt azt hiszem vehetjük egy igennek.- Vigyorgott Ty és Jane is helyeselt miközben lőtt egy fotót a szerelmes párról.