A szabadság ára

3. fejezet

- Miért kéne hinnünk neked?

- Mert nekem nem áll szándékomban ártatlan ember életeket veszélyeztetni, és szerintem te is szomorú lennél ha meghalnának az embereid.- Nézett a férfire nagyra nyílt szemekkel.

- Nem kell túl játszanod az ártatlanságod.- Mondta ridegen.- De legyen úgy ahogy mondod. Most elmehetsz. Te pedig ellenőrizd az állítását.- Intett az ajtó felé fejével mire a fiú megfordult és elhagyta a termet.

- Nagyon kemény vagy vele.- Mondta Jane mikor ketten maradtak.

- Ő a foglyunk, ezt ne felejtsd el és nem szabad bíznunk benne.

- Ugyan, hiszen süt róla, hogy ártatlan és ha nem bízol benne miért hittél neki?- A férfi nem válaszolt.- Rólad pedig az süt, hogy bejön neked.- Vigyorodott el a lány.

- Megőrültél?- Fakadt ki Damon.- Úgy tűnik kevés a munkád ha van időd ilyen dolgokon agyalni.- Morogta és elindult az ajtó felé.

- Azért lassan felhagyhatnál ezzel a magányos farkas dologgal.- Szólt utánna a lány mire a férfi már nem válaszolt csak távozott.

ˇ

Nico lassan fél órája keringett a hatalmas létesítménybe azon gondolkodva vajon ezek miért nem képesek irány jelzőket kitenni. A folyosó végéhez érve nem volt több elágazás, csak egy lift aminek gombja csak felfele mutatott. Biztosan ez visz felszínre, gondolta a fiú miközben éppen azon volt, hogy visszafordul.

- Hát máris szökni készülsz.- Hallott egy ismerős mély hangot a háta mögül. Reszkető lábakkal fordult meg és Damonnal találta szembe magát ki most kivételesen nem olyan ridegen tekintett le rá. Mintha egy csintalan mosoly bújkált volna arcán, de gyorsan elrejtette érzelmeit a fiú elől.

- Nem...- Kezdte halkan.- Én csak eltévedtem.- Vallotta be szégyenkezve, mire a férfi lesajnálóan horkantott.

- Túl rossz kifogás ez ahhoz, hogy hazugság legyen így most megúszod.- Jött közelebb a megszeppent fiúhoz.- De legközelebb nem maradsz büntetés nélkül.- Suttogta majd sarkon fordult és elindult a másik irányba. Nico pedig meredten állt még mindig egy helyben.- Szedd a lábad ha nem akarsz megint eltévedni.- Szólt vissza mire a fiú magához tért és fogva tartója után szaladt.

Lassan három órája feküdt ágyán Nico mikor börtöne ajtaja ismét kinyílt, mire ő mélyen beszívta a levegőt. De mikor meglátta, hogy Ty az megkönnyebülten fújta ki.

- Csak nem megijedtél?- Vigyorgott a srác.

- Nem...vagyis azt hittem Damon az.- Sütötte le tekintetét a földre.

- Tudom, hogy ilyesztőnek tűnik, de jó ember.- Ült le Nico mellé és a kis asztalra ételt tett le neki.

- Én nem gondolom, hogy rossz ember, sőt. De mivel az életem a kezében van néha megijedek tőle, főleg hogy akkora mint a Vezúv.- Hadarta kezeivel imitálva a férfi termetét, Ty pedig hangos nevetésben tört ki.

- De rég nevettem ilyen jót.- Törölt le egy könycseppet arcáról.- Valóban elég magas és izmos, de egy vezetőnek ilyennek kell lennie nem gondolod?- Mosolygott lágyan a fiúra.

- De...gondolom igen.- Mondta szomorkásan a gondolattól, hogy ő sosem lett volna jó vezető mégha lett volna esélye sem.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani.- Mondta bűnbánóan a férfi.

- Nem, igazad van.- Mosolygott.

- Most magadra hagylak, de szólok, hogy nagy vihar várható és ilyenkor van, hogy elmegy az áram egy kis időre meg fura zajok vannak de ne félj.- Mondta komoran Ty.- Mindenesetre az ajtót nyitva hagyom, ha baj lenne, szökni nem tudnál úgy se, kint veszélyesebb mint itt.- Vigyorgott és és elhagyta a szobát.A férfi szavai beigazolódni látszottak, ugyanis az éjszaka közepén furcsa zajokra ébredt Nico. Mintha dulakodtak volna de betudta a viharnak és visszaaludt. 

Álmában apja előtt állt ki ordított vele és bármit mondott nem hitt neki majd szeme láttára ölte meg anyját kinek élettelen teste pont Nico lába elé hullott le, majd fegyverét fiára szegezte ki könyörgött neki, hogy hagyja élve de a férfi nevetve eresztett golyót testébe. Érezte a fájdalmat is ami átjárta testét de mielőtt elérte volna a talajt könnyes szemmel riadt fel álmából.

Mély levegőt véve próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét mely szinte már kiszakadt mellkasából. A furcsa zajok és a rémálom miatt már képtelen volt visszaaludni, így úgy döntött sétál egyet a hüvős folyosókon. 

Óvatosan nyitotta ki az ajtót és arcát rögtön megcsapta a hűvös szellő. Még mindig kómás volt álmától így elfelejtett cipőt venni és mezitláb indult útnak. Gondolta keres egy őrt és megkérdezi merre találja Tyt de senkivel nem találkozott össze. Egy még az eddigieknél is kihaltabb és sötétebb folyosóra ért, ekkor tudatosult benne, hogy ismét eltévedt és megfogadta ha vissza talál kérni fog egy térképet Tytól. A zajok itt sokkal hangosabbak voltak és rémisztőbbek is ahogy viszhangoztak a falakon. Nico rémülten kuporodott le a sarokba és térdeit felhúzva temette el arcát. Ahogy lehunyta szemét ismét megjelent szeme előtt anyja képe amint teste a lábai előtt hever. Hiába tudta, hogy anyja már régen halott most mégis könnyeit hullatta a rémálomban történtek miatt. Annyira elmerült sírásában, hogy észre sem vette, hogy már nincs egyedül. Egy hatalmas kezet érzett meg fején mely lágyan végig simított rajta. Fejét felkapva Damonnal találta szembe magát ki egy pillanatig aggódva tekintett rá majd ismét ridegen meredt a könnyes szemű fiúra. Nico teljesen elveszett a férfi tekintetében és csak egy újabb hangos zajra rezzent össze és akarata ellenére is rácsimpaszkodott a vezérre, mellkasába temetve arcát. Damon izmai megmerevedtek a fiú tettétől de mikor megérezte Nico lélegzetét nyakánál egy szempillantás alatt lágyult el és simított egyik kezével a fiú hátára.

- Mi a baj?- Kérdezte mély rekedtes hangján, melytől Nico máris nyugodtabbnak érezte magát.

- Rosszat álmodtam.- Vallotta be halkan még mindig a férfi mellkasába bújva. Damon halkan kuncogott egyet de ebbe semmi gúny nem volt, majd sóhajtva nyúlt egyik kezével a fiú feneke alá és mintha csak egy tollpihe lenne úgy kapta fel. Nico megszeppent arccal emelte meg fejét és nézett az őt szorosan tartó férfire ki állta tekintetét egy lágy mosollyal arcán. Mikor Nico magához tért újfent a merengéséből óvatosan átkarolta lábaival Damon derekát és teljesen rácsimpaszkodott, a vezér pedig ismét jót mulatott a fiún. De nem valotta volna sosem be magának se mennyire aranyosnak találta a koalaként kapaszkodó kis srácot.

Mivel elég messze voltak Nico szobájától így úgy döntött a saját lakosztályába viszi a fiút ki út közben vállára dőlve el is aludt. Miközben cipelte egyre csak arra tudott gondolni, vajon milyen élete lehetett, hiszen elég jó ember ismerő ahhoz lássa Nico tényleg olyan ártatlan és kedves mint az látszik. Ha tényleg nem törődik vele az apja, akkor, vajon ki nevelte? Szerették egyáltalán? Az lehet, hogy nem erős de az esze az vág. Nagyon okos és könnyen alkalmaszkodik, nem tudta elképzelni miért nem becsülte a családja. Vezetőnek lehet nem lett volna jó de nem minden az erő ezek csak szterotípiák, hogy egy vezető kizárólag nagy és erős és kegyetlen gyilkos kell legyen. Ekkor hasított fejébe a felismerés, hogy még azt sem tudja hány éves. Húsznál biztosan nem több, gondolkodott el.

Hálószobájába érve óvatosan lefektette ágyára a fiút ki még álmába is erősen kapaszkodott Damon nyakába. Lassan lefejtette pici kezecskéit magáról, majd ledobta felsőjét és kis hezitálás után mellé feküdt. Nico ekkor oldalra fordult és fejét a férfi mellkasára fektetve aludt mélyen tovább. Damon mosolyogva karolta át a fiút és lassan ő is elaludt.