A szabadság ára

4. fejezet

Nico fejfájással ébredt másnap, és mikor kinyitotta szemét fogalma sem volt róla hol lehet. Hirtelen beugrottak neki az este történtek és érezte arca elvörösödik és akaratlanul is elmosolyodott ahogy a férfire gondolt. Lassan kikelt a hatalmas ágyból és elindult az ajtó felé, ám mielőtt kinyitotta volna Damon lépett be rajta. A fiú arca még az eddiginél is vörösebb árnyalatot vett fel és lehajtott fejjel állt el a férfi elől.

- Ne haragudj, hogy annyi gondot okoztam neked tegnap.- Mondta halkan. A férfi csöndben ült le asztalához majd Nicora vezette tekintetét.

- Ha legközelebb rosszat álmodsz ne kóborolj el, mert nem biztos, hogy megtalállak.- Mondta komolyan.- Menj öltözz át és egyél valamit.- Utasította a fiút ki el is indult vissza. Így napközben már jobban eltájékozódott. Fejében végig ott viszhangzottak a férfi szavai....tehát keresne. Szívét megmelengette a gondolat, hogy Damon ha nem is nagyon de törődik vele.

- Hát itt vagy, már kerestelek mindenhol merre jártál?- Ragadta meg Ty a fiú kezét és kezdte vezetni vissza szobája felé.

- Én csak...nem bírtam aludni este...és sétálni mentem de eltévedtem..- Hadarta.

- De...akkor hol aludtál?- Emelte fel kérdőn szemöldökét a férfi.

- Hát...- Harapta be alsó ajkát Nico.- Damon megtalált és elvitt magához.- Mondta suttogva vöröslő arccal, Tyt sokkos állapotban hagyva ezzel.

- Viccelsz velem ugye?- Vigyorodott el a férfi, mire Nico csak megrázta fejét.- Hú hát te nem vagy semmi. Azt ugye tudod, hogy te vagy az első akit az ágyába engedett.- A fiú erre felkapta fejét.

- De én....mármint nem volt semmi olyan...- Ty csak legyintett és nevetve hagyta el a szobát.

ˇ

Mikor befejezte reggeliét Nico, Jane jött be szobájába mosolyogva.

- Szia Nico, tudnál segíteni nekem?- Kérdezte vidáman a lány.

- Persze, miben?- Mosolyodott el a fiú.

- Gyere velem a megfigyelő terembe, ott elmondom.- Intett és már el is indult. Apró termete ellenére nagyon gyorsan suhant végig a folyosókon, úgyhogy Niconak most is szaladnia kellett. Jane nagy lendülettel huppant le székébe és nyitotta meg a képernyőn egy mappát amely tele volt fotókkal. A legtöbbjén az apja szerepelt és emberei, de az egyiken megpillantotta a Cerberus klán volt vezérét Kennethet kit eddig még sosem látott de a megszólalásig hasonlított Damonhoz csak haja volt őszesebb. ekkor értette meg Nico, hogy ez bizony az a találkozó amikor megölték a férfit.

- Nico, arra szeretnélek megkérni, hogy ha felismersz valakit a képeken mondd el.- Mondta keserűen apja képét nézve.

- Szívesen segítek, de csak kevés embert ismerek.- Hajolt közelebb és úgy pásztázta a képen szereplőket.

- Ha egy embert felismersz már az nagy segítség.- Mondta és a fiú el is kezdte mutatni azokat akiket felismert.

Körülbelül egy órája segített a lánynak és közben nagyon jóban is lettek. Hamar megtalálták a közös hangot, épp egy vicces történetet mesélt neki Jane mikor Damon viharzott be gyűlölettel teli szemekkel. Nico ijedten ugrott fel a székről és végig mérve a férfit látta, hogy kezében fegyver van. Damon dühösen lépett a fiú elé és a falnak nyomva szegezte fejének fegyverét.

- Jézusom Damon mégis mit csinálsz?- Fakadt ki Jane.

- Halgass!- Morogta és kibiztosította fegyverét. Nico szeméből folyni kezdtek a könnyek és egyre csak arra gondolt vajon mit hibázott.