A szabadság ára

2. fejezet

- Te most viccelsz velem?- Csapott asztalára Damon és lángoló tekintettel nézte a meredten álló Tyt ki a talajt pásztázta megrettenve.

- Nem...szó szerint idéztem mindent amit mondott.- Hadarta halkan. A férfi erre hangosan felkacagott.

- Na hozzátok elém azt az "ártatlant", had halljam magam is, hogy milyen a White Fire klán szégyene.- Ty bólintott majd hátrálva távozott.

Ahogy végig vezették Nicot a folyosókon, a fiú csak ámult, hogy mennyire modern minden és kicsit sem olyan mint egy csatorna. Pedig először azt hitte valami hasonló helyen élnek a Cerberusok, de bekellett lássa, hogy testvérei valószínüleg csak megijeszteni akarták amikor ilyeneket meséltek neki. El kellett ismerje, hogy ez a hely sokkal jobban tetszett neki mint az otthona. Ty mosolyogva nézte ahogy a fiú ide oda kapkodja tekintetét tátott szájjal.

- Ti valami kémek vagytok?- Kérdezte halkan a fiú.

- Hát vannak kémek is itt ...de félek nem beszélhetek erről neked.- Mondta mosolyogva.

- Rendben.- Bólintott szomorkásan Nico. Ekkor a folyosó végéhez értek, itt egy hatalmas ajtó előtt megálltak és Ty szembe fordult a fiúval.

- Itt volnánk, bent ne beszélj csak ha kérdeznek és ha lehet ne haragítsd magadra a főnököt.- Nico kicsit ijedten bólintott majd Ty kinyitotta az ajtót.

Nico elámulva nézte a szobát mely Damon irodájaként szolgált, középen egy hatalmas íróasztal állt mögötte foglalt helyet a vezér ki egy elég élesnek tűnő kést forgatott. Még így ültében is tekintélytparancsoló volt. Nico elmerengve nézte a férfit és még irigykedett is rá, hogy ő tényleg pont olyan amilyennek egy vezetőnek lennie kell. Mikor Damon jeges tekintetét ráemelte a fiú észbe kapott és térdre rogyva hajtott fejet előtte. Ezen tette mindenkit aki ott volt nagyon meglepte és még a vezetőből is kicsikart egy félmosolyt de ezt a fiú nem láthatatta.

- Legalább tiszteletet tanultál ha már mást nem is.- Mondta a vezér.- Felállhatsz.- A fiú lassú mozdulatokkal egyenesedett fel de még mindig nem nézett fel.- Hallom üzeneted van számomra, szeretném tőled hallani.- Állt fel és megkerülve az asztalt támaszkodott neki keresztbe tett kézzel és végig mérte a fiút. Nico ekkor felemelte tekintetét és mélyen a férfi szemébe nézett. Damon teljesen elmerült a fiú fekete szemeiben melyekben a tiszta ártatlanság tükröződött.

- Ölj meg.- Mondta röviden, mire Ty értetlenül kapta rá tekintetét és halványan nemlegesen rázta a fejét. A vezér oldalra billentve fejét mérte végig őt és elmosolyodva lépett elé eddig kezében tartott késsel mit most torkának nyomott.

- Eddigi életem során még egy embert nem láttam aki előttem állt volna és mindenféle kínzás nélkül halálát kérte.-Tekintetétevel szinte lyukat ütött a fiú arcán ki nyelt egyet a férfi közeléségtől, és bekellett lássa így, hogy a földön áll még hatalmasabb a vezér.

- Amit apám tett az megbocsáthatatlan, és tudom, hogy megkell bosszulni. De azt is tudom, hogy apámnak nem jelentek annyit, hogy életét adja így engem kell megölnöd. Őszintén sajnálom amit tettek az édesapáddal és remélem az életem elvétele enyhíteni tud fájdalmadon.- Mondta halkan de jól érthetően és fejet hajtott a férfi előtt még úgy is, hogy a kés még mindig nyakán volt és az most még inkább húsába mélyedt. A teremre csönd telepedett és Nico szinte biztos volt, hogy mindenki hallja milyen hevesen ver szíve. Szemét lehunyva készült a végső csapásra, azonban Damon egy dühös morranással ellépett tőle és vissza ült asztalához.

- Vigyétek az orvosiba és lássátok el a nyakát.- Morogta mire Ty bólintott és elvezette a fiút. Kiérve a férfi kifújta az eddig benttartott levegőt és maga felé fordította Nicot.