A szabadság ára

6. fejezet

Damon a héten már sokadjára riadt fel éjszaka arra, hogy álmai olyan dolgokat mutatnak neki amire ébren még gondolni sem akar. Álmában mindig Nicot látja és azt, hogy miket csinálna vele, ami lassan az őrületbe kergeti, főleg, hogy nappal is folyton látnia kell a fiút. Ezért akaratlanul is mérges volt szegényre ki erről az egészről nem is tehet, hiszen a puszta látványától beindul a fantáziája a férfinek. Ráadásul Damon ezt csak magának köszönheti hiszen ő rabolta el és hozta ide. 

Annak reményében, hogy elmúlik ez az őrült vágyakozás a fiú után, Damon az estét saját házában töltötte, de nem lett jobb a helyzet. Órájára pillantva látta, hogy még csak hajnali négy van így úgy döntött vesz egy hideg zuhanyt hátha teste megnyugszik kicsit. Agyában egyre csak a fiú szavai cikáztak, vajon tényleg megölnék ha haza menne? Tényleg csak ezért nem szökött még el, vagy talán szeret itt lenni? Mi lesz ha vége ennek, akkor mi vár rá, hova fog menni?

Damon még sosem aggódott így senkiért, mondjuk nem is érdekelte eddig senki sem nagyon. Kávéját kortyolgatva ment az ajtóhoz friss levegőt színi,mikor kinyitotta a küszöbön egy nagyobbacska doboz fogadta. Rossz érzés fogta el, nem tudta mire számítson, kívülről semmi felirat nem volt látható rajta a nevén kívűl. Nem akart kockáztatni így értesítette Tyt, hogy jöjjön ide pár emberrel átvizsgálni.

Mikor megbizonyosodtak róla, hogy nem bomba vagy valami hasonló van benne Damon óvatosan letépte a ragasztószalagot róla és felnyitotta a dobozt. A látványtól még őt is elfogta a hányinger, pedig már sok dolgot látott. De valahogy a levágott fej nem tartozik a kedvenc dolgai közé. Habár az arc eltorzult volt mégis ismerősnek tűnt a férfinek, de nem tudott rájönni ki lehet az.

- Vigyétek be a bázisra és Jane boncolja fel hátha kitud deríteni valamit róla.- Mondta Tynak ki a következő pillanatban összegörnyedve adta ki magából reggeliét egy bokorba.- Nem is értem, hogy lehetsz te a jobb kezem, ha egy ilyentől hánysz.- Csóválta fejét.

- Bocs főnök.- Mondta mikor kiürült gyomra.- Már visszük is.

ˇ

A hideg teremben Jane gondosan körbe fényképezte az asztalán fekvő testrészt és már épp felnyitotta volna mikor Ty és bátyja beléptek.

- Tudsz már valamit?

- Nem sokat, alig kezdtem el, de valóban nagyon ismerős arca van.- Gondolkodott el.- De sajnos csak a DNS vizsgálat után tudom megmondani pontosabban ki ez.  Talán Nico tudja...

- Ő nem láthatja.- Mondta élesen Damon. De amint befejezte mondatát a fiú belépett a terembe.

- Ty keresnek az ....- Akadt el mondata közepén mikor megpillantotta a fejet. A látványtól megbénult és tekintetét nem tudta levenni róla, hiába borzasztotta el a látvány. Szemeit végig vezette az arcon, majd hirtelen megakadt tekintete egy tetováláson a nyakán. Habár csak egy része látszódott, pontosan tudta már kit néz.

Nico érezte, hogy a világ kezd homályosodni körülötte, lábaiból kifut minden erő és teste a talaj fele közeledik. Damon jó reflexeinek köszönhetően még mielőtt feje elérte volna a padlót sikerült elkapnia a fiút.

- Kár volt engedni szabadon mozogni.- Morogta komoran Damon.

- Már tudom ki ez.- Sikkantott fel Jane és telefonján kezdett keresni valamit.- Jól gondoltam, ő Martin, Martin White. Nico bátyja.- A mondat végére hangja elhalkult és az ájult fiúra nézett.

- Mi a fasz ez?- Kérdezte idegesen Damon.- Az az idióta már a saját fiát is megöli? Milyen beteg állat képes ilyenre? Ezzel mégis mit akart üzenni? Azonnal beszélni akarok a beépített emberünkkel!- Adta ki az utasítást majd megemelte Nico elernyedt testét és elindult vele szobája felé.

ˇ

- Mi történt?- Nico lassan nyitogatta ki szemét és próbálta látását kiélesíteni.

- Elájultál törpe.- Mosolygott rá lágyan Ty, ki felállt székéből és töltött egy pohár vizet a fiúnak.- Gondolom nem láttál még levágott fejet.- Erre a kijelentésre Niconak minden beugrott és gyomra görcsbe rándult a gondolattól, hogy mit tett a saját apja.

- Valóban nem. De láttam már rosszabbat.- Mondta keserűen. Ty kíváncsian fürkészte a fiú arcát és nem lehetett nem észre venni, hogy valami megváltozott. De próbálta elhessegetni a gondolatot amely rögtön egy nagyon rossz forgatókönyvet vetített neki.

- Most magadra hagylak.- Állt fel majd még visszafordult az ajtóból.- Nico.... őszinte részvétem.- Nézett mélyen a fiú szemébe ki erőltetetten elmosolyodott, ekkor szinte teljesen biztos volt abban, hogy Nico nagyon össze tört és elveszett a szeméből is az a reményteli csillogás. 

Szomorúan sétált végig a folyosókon Damon irodája felé ki a többiekkel már haditerveket dolgoz ki. Csak arra tudott gondolni, hogy a fiú nehogy kárt tegyen magában.

Az irodában nagy volt a nyüzsgés, Damon is elég feszültnek tűnt habár próbálta nem mutatni ezt. Ty szó nélkül ült le vezére mellé és maga elé meredve gondolkodott mit tehetne a fiúért. Gondterheltségét főnöke is hamar észre vette és aggódva fordult a férfi felé.

- Mi történt?- Tette karba kezét Damon. Ty még egy pillanatig meredt maga elé majd végül bele kezdett.

- Nico....

ˇ

Nico érzelemmentes arccal meredt a plafonra ágyán fekve. Nem tudta mit tegyen, vagy van e egyáltalán kiút ebből a helyzetből. Ráadásul az egész azzal kezdődött, hogy békésen olvasott szobájában amikor maszkos emberek betörtek és elrabolták aztán itt tért magához. Lassan két hete fogoly de eddig még egész jó volt minden, de most Martin. Az ő halálával minden más,  habár nem árulta el Tynak, pontosan tudja, hogy apja ezzel neki üzent. Ha kiteszi innen a lábát halál fia. De az is lehet Damon öli meg előbb, úgyhogy nincs miért aggódjon. Tudta, hogy valószínűleg Martin megakarta menteni őt ezért kellett meghaljon. Nico agya felett teljesen átvette az undor és a gyűlölet köde az irányítást.  Hiába próbálta logkikusan gondolkodni most nem igazás sikerült neki. De még így is tisztában volt vele, hogy apja csak úgy nem küldte volna el Martin fejét, biztos volt másik oka is mint a megfélemlítés. Arca megrándult az undorító gondolattól, de nem volt más ötlete, átkell vizsgálja a fejet, még mielőtt Jane találja meg azt amit neki kell. De legalább annyi előnye volt, hogy tudja hol keresse.

Tudta, hogy Jannek elkellett mennie egy megbeszélésre, így most őrizetlenül, hagyták a bonctermet, csak oda kell eljusson feltünés nélkül. Megvárta míg az éjszakai műszakváltás van és akkor osont ki szobájából. Mikor észrevétlenül sikerült elérje a hullaházat, megkönnyebbülve fújta ki az addig benttartott levegőt. Szerencsére Jane nem pakolt el és a testrész is az asztalon volt. Mély levegőket véve próbálta hányingerét csillapítani, majd egy szikéhez nyúlt, de mielőtt bele vághatott volna egy erős kéz markolt csuklójára és elrántotta onnan.

- Te mégis mi a faszt csinálsz?