A Pincérfiú

1.

~Jimin szemszöge~

Éppen kanapémon aludtam, mikor telefonom csörgésére felébredtem. Megnéztem, és az Binnát írt. Binna a barátnőm, akivel ma van 2 éve hogy együtt vagyunk. Most biztos meg van sértődve, mert azt hiszi elfelejtettem az évfordulónkat. Igazából meglepetés vacsorát terveztem mára neki, ezért minden üzenetét, hívását ignoráltam.
Mint ahogy egész nap tettem, most se vettem fel a telefont, inkább felmentem készülődni.

Pár perc alatt felöltöztem, gyorsan megmosakodtam, fogatmostam, majd beállítottam a hajam, és elmentem barátnőmhöz.

Nem tartott sokáig odaérnem, és mikor odaértem becsengettem. Nem nagy meglepetésemre, egy rosszalló, de egyben meglepett tekintettel találtam szembe magam.

-Miért nem vetted fel nekem egész nap a telefont?? -idegeskedett. -És miért csípted így ki magad?? -kezdett méregetni engem.

Már fülig ért a szám, viszont barátnőm egyre jobban idegeskedett ezért végül megszólaltam. -Kim Binna, lenne kedved eljönni ma velem, évfordulónk alkalmából egy vacsorára?

A lány csak még meglepettebben állt előttem, de lassan bólintott, és felrohant elkészülni.

Amíg Binna készülődött, én leültem addig a kanapéra és telefonoztam. Számítottam rá, hogy ez nem 5 perc lesz, viszont mikor Binna lejött és megláttam, nem tagadom kicsordult a nyál a számból.

A lány erre csak elpirult, és annyit kérdezett: -Indulhatunk?

-Persze. -azonnal felpattantam, odamentem hozzá, kézen fogtam, és kimentünk az autóhoz.

-Csak utánad. -nyitottam ki neki a kocsiajtót.

-Micsoda úriember. -mondta, majd mosolyogva -kicsit még mindig vörösen- beült.

Én is beültem, és beindítottam a kicsit. Kezemet Binna combjára helyeztem, majd elindultunk.

Nagyjából egy óra alatt megérkeztünk az étteremhez. Kerestem egy parkolót, és leparkoltam. Kiengedtem barátnőmet az autóból, aki mikor meglátta hova jöttünk, egyből nyakamba ugrott, és ajkaimra tapadt. Természetesen viszonoztam.

-Imádlak Jimia-ah! -szállt le közben ölemből.

-Tetszik a meglepetésem? -mosolyodtam el.

-Viccelsz? Ez életem legszebb meglepetése!

-Menjünk be. -még mindig mosolyogva megfogtam kezét, és bementünk. Elmondtam a foglalást, majd leültünk az asztalunkhoz, és már csak a pincért vártuk. Szerencsére nem kellett sokáig várni, és oda is jött hozzánk. Azonban szemem nagyon megakadt rajta.
Ha meleg lennék, az esetem is lenne. Gondoltam magamban. Bár nem vagyok az, így fölösleges ezen gondolkodnom. A férfinak -bár nem nézett ki 18-nak se- közepes hullámos haja volt. Nagyjából 179 cm magas. Jobb karját tetoválások borították, és mit ne mondjak, elég izmos volt. Még szájpiercingje is volt. Nagy, fekete szemeiben elvesztem. Még sorolhatnám tovább is, de ekkor kizökkentett gondolataimból, barátnőm szólongatása.

-Chim. Chim!

-Hm? -néztem rá

-Mit szeretne rendelni? -nézett rám a pincér.

-Óh, tényleg! Bocsánat, kicsit elkalandoztam. -nevettem kínosan.

Megrendeltük az ételt, viszont miután elment a férfi, én még akkor sem vettem le róla a szemem.

-Chim, minden rendben? Úgy nézett azt a pincért, mint aki szerelmes.

-Mert az is vagyok. -utaltam ezzel Binnára.

-És ki az? -értette a játékot, ezért elkezdett kamuhisztizni.

-Ismered Kim Binnát? -mosolyodtam el.

Erre ő csak elkezdett nevetni. -Nagyon rosszak a vicceid. De most komolyan, valami bajod van vele?

-Nem, csak kicsit érdekes...

-Szerintem kedves.

-Szerintem is csak...tudod mit? Hagyjuk.
Foglalkozzunk inkább egymással, hiszen ezért vagyunk itt.