A Pincérfiú

4.

~Jungkook szemszöge~

Ahogy átöleltem Jimin-t éreztem benne a fájdalmat. Nem tudom min mehetett keresztül, de nagyon sajnálom őt. Fejét a nyakamba fúrva sírt szegény. Vígasztalásként én csak hátát simogattam, közben másik kezemmel szőke tincsei között túrkáltam. Lassan meg is nyugodott.

-Jobban vagy? -toltam el lassan magamtól, de kezem felkarján maradt.

-Igen, köszi...-szipogott.

-Csinálok neked egy teát. -vállára simítottam, majd kimentem a konyhába, és elkezdtem felfedezni azt.

-Teát találsz a felső pol...-nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.

-Te csak pihenj. Ezt én elintézem. -toltam ki a nappaliba.

-De hát..-

-Nincs de. Ezt bízd rám. -azzal megfordultam, és visszamentem a konyhába.

Mit ne mondjak, vagy fél óráig tartott mire elkészítettem azt a teát. Már csak azért is, mert a fél konyhát átkutattam mire a nyomorult cukrot megtaláltam. De csak kész lett, meg is kóstoltam, és szerintem nagyon finom lett. Találtam egy cuki macis bögrét, és abba ki is öntöttem, majd bevittem Jiminnek.

-mm...-fordult át a másik oldalára. elaludt.

-Jimin...-óvatosan rázogattam, hogy felkeljen.

-Mi az..? -kérdezte nyűgösen.

-Kész a tea.

Erre a szőke felült, és elvette a bögrét. Persze egyből le is rakta a kis asztalra.

-Ez rohadt forró!

-Hát most lett kész. -mosolyogtam rá.

-Ez nem vicces. -vágott durcás arcot.

-Nem is nevettem. Csak mosolyogtam.

-Az majdnem ugyan az. -húzott magára egy plédet.

-Fázol? -kérdeztem tőle.

-Nem..csak egy kicsit álmos vagyok..-motyogta. Már alig volt ébren.

-Akkor menj fel, és feküdj le. -utasítottam kedvesen.

-De itt is jó...

-Nem. Gyere. -felhúztam a kanapéról, és vállára fogva segítettem neki felmenni. Ha tehette volna állva aludt volna el.

Lassan, de biztosan felmentünk, és bekísértem Jimin-t a szobába. Szerintem el táthattam a szám, mikor beléptem. Már bocsánat, de rohadt nagy volt. Szerintem a TV nagyobb volt mint maga az egész ház! Még külön fürdőszoba is volt. Befektettem Jimin-t az ágyba, és betakartam.
Hamar el is aludt. Kimentem a szobából, magam után becsukva az ajtót, és lementem a nappaliba.

~Jimin szemszöge~

Nagyon jól esett, hogy Jungkook gondoskodott rólam, de egy kicsit fura is volt. Mármint... Csak tegnap találkoztunk. Semmit nem tudok róla. De próbáltam nem azzal foglalkozni. Miután betakart, még hallottam, hogy lemegy. Azt hitte aludtam. Valójában majdnem, de még ébren voltam. Szomorú lettem kicsit, de ezzel se nagyon foglalkoztam, mert bealudtam. Még az álmomban is Jungkook szerepelt. Nem tudom miért. Nézd meg, alig ismerem de mégse tudom kiverni a fejemből.

***

Pár óra múlva felkeltem. Nem nagyon volt meg semmi, ami az előtt történt mielőtt elaludtam. Lementem a nappaliba, ahol egy szintén alvó Jungkook-ot láttam. Kinéztem az ablakon, már be is volt sötétedve. Rápillantottam az órára, ami 23:57 percet mutatott. Mindjárt éjfél. Odamentem Jungkook-hoz, és gyengéden rázogatni kezdtem.

-Mi az Jimin, van valami baj? -kérdezte álmos hangon. Ettől kicsit zavarba jöttem.

-Csak gondoltam szólok, hogyha szeretnél aludhatsz fent az egyik vendégszobában. -vakartam meg zavaromban a tarkómat.

-Hány óra? -ült fel kómásan.

-Mindjárt éjfél...

-Baszki, mennyit aludtam? -kerekedett ki a szeme.

-Nyugodtan maradhatsz. Mondom, van egy vendégszobám, ott aludhatsz nyugodtan.

-Köszi Jimin. -lassan felállt. -Nem bánnád ha lefürdenék?

-Dehogy. Fent a folyosó végén, az utolsó ajtó a fürdőszoba.

-Köszönöm. -elindult felfelé, de megállt. -Nincs mit felvennem...

-Oh, hát...mondanám, hogy adok ruhát, de nem férnél bele...-nevettem kicsit.

-Van egy oversized pólód? -kérdezte tőlem, közben a korlátnak támaszkodott.

-Azt hiszem van egy. -felszaladtam a szobámba, és elkezdtem kidobálni a szekrényemből a ruhákat. Rendet kéne egyszer itt is rakni. Ahogy dobáltam ki a ruhákat, egyszer csak meghallottam lépteket magam mögött.

-Hey, hey! Ha nincs meg nem baj, majd alszok alsóba. Persze csak ha nem baj. -nevetett kicsit kínosan.

Ettől a mondatától elpirultam, de nem foglalkoztam vele, és tovább keresgéltem. Voala! Meg is van! Odaadtam Jungkooknak, még mindig vörösen.

-Kicsit gyűrött, de remélem jó lesz. -vetettem felé egy halvány mosolyt.

-Nem baj, jó lesz az nekem éjszakára. -mosolygott rám, majd bement a fürdőbe.

-Törölközőt találsz az alsó fiókban! -kiabáltam utána.

-Rendben! -kiáltott vissza.

Visszamentem a szobámba, majd elkezdtem összeszedni, és visszarakni a ruháimat a szekrénybe. De nehogy azt higgyétek, hogy összehajtottam meg minden! Összefogtam egy kupacba az összes ruhadarabot amíg kihajingáltam, és azzal a lendülettel dobtam be őket a vissza szekrénybe.
Ezután visszafeküdtem az ágyba, és telefonoztam.
Éppen, hogy felnéztem egy kicsit, megláttam Jungkook-ot egy szál törölközőben elhaladni a szobám előtt. A telefonom kiesett a kezemből, és szerintem a szám is tátva maradt. Nem tudom meddig lehettem úgy, de egy idő után éreztem, hogy valaki "összecsukja" a szám.

-Van valami baj? -hallottam meg Jungkook nevetését magam mellett.

-M-Mi? -néztem rá, szerintem paradicsom vörösen.

-Vörösebb vagy mint egy rák, minden oké?

-J-Ja, igen persze, cs-csak egy kicsit melegen van... -kezdtem el "legyezni" magam.

-Pedig nincs is olyan meleg. -nézett rám értetlenül. Nem akarom neki elmondani, hogy láttam mikor kijött a fürdőből. Lehet, hogy mások nem éreznék ezt kínosnak, de nekem az volt. Baszki! Alig ismerem ezt a férfit de már láttam félmesztelenül. Nem is tudtam mit reagáljak.

Eddig mit gondoltok a könyvről? Érdemes folytatnom vagy nem? Kérlek írjatok véleményt😍😭