A Pincérfiú

39.

~Jungkook szemszöge~

-Jeon!! -ordibált ki az irodájából főnököm, én pedig a tálcát ijedtségemben rá is ejtettem a lábamra, étellel-itallal együtt. A poharak és a tányérok összetörtek, a fémtálca pedig iszonyú csattanással ért földet.

-Baszd meg! -kiáltottam fel fájdalmamban.

-Maga mondja?? -elégedetlenkedett az egyik vendég. -Az új ruhámra öntött mindent!! -kiabált, én pedig inkább elsüllyedtem volna szégyenben.

-Én...rettenetesen sajnálom! -kértem a legőszintébben bocsánatot, de nem úgy tűnt, hogy ez a nőt meghatotta volna.

-Jeon Jungkook!! -robban ki főnököm az irodájából idegesen. Szeme szikrázott a méregtől, és ahogy láttam attól sem lett jobb a kedve, hogy végigmérte a tetőtől talpig koszos ruhám, a földön heverő tálcát, az üvegszilánkokat, majd a szintén mérges vendéget, akinek állítása szerint új ruhája ugyan úgy nézett ki, mint az enyém. -Hát ez meg micsoda??

-Én...-

-A két balkezes alkalmazottja rám öntötte a tálcán heverő ételt, ezzel összepiszkolva a vadonat új ruhám! -azta, ilyen szép megfogalmazást se hallottam még senkitől, aki legszívesebben tökön rúgott volna.

-Ez ma már a 3. panasz rád Jungkook, 1 óra alatt! -szidott le a föóünök. Várj..milyen 3. alkalom??

-Harmadik?? -szökött fel szemöldököm a homlokomra. -Az lehetetlen, mindent jól csináltam!

-Valamit mégse csináltál jól, mert mát 3 vendég panaszkodott! 1 órája sem vagy bent! Le fogod vinni az étterem értékelését!

-De hát...-

-Nincs de! Ki vagy rúgva! -szakított félbe, bennem meg megállt az ütő. Ezt most...komolyan mondta?

-Nem, ezt nem teheti velem! Nem rúghat ki!

-Pedig ki vagy! Barátkozz a gondolattal! Nem miattad fogok csődbe menni! -ezzel hátat fordított, és visszaindult az irodájába.

-Kérem, maga ezt nem értheti! -futok utána. -Könyörgöm, Do-Yun ne rúgjon ki! -könyörögtem.

-Fogd be Jeon, és emészd meg a hírt! De azért mégegyszer elmondom, hogy biztos megértsd! Ki, vagy, rúgva! -emelte fel jobban hangját, mitől összerezzentem. -Vedd le a kötényed, és menj!

Még mindig sokkos voltam, de tettem amit mondott. Ő kikapta a tárgyat a kezemből, és mostmár bement az irodájába. Én csak álltam ott, mint akit odaraktak. Nem...ez nem történhetett meg! Kirúgtak...

-----

Stresszesen léptem be a házba, magam után becsapva az ajtót, és kiengettem könnyeimet. Most mit fogok csinálni? Levettem a dzsekim, majd meghallottam lépéseket az előszoba felé. Szerintem nem is kell mondanom ki volt az. Máris előttem állt a kis szőke, egy bizalmatlan mosollyal az arcán. Ez is eltűnt, mikor meglátta, hogy sírok.

-Sz-Szia..-köszöntem szipogva, és letöröltem könnyeim.

-Mi a baj? -kérdezte egyből, és arcomra simított. -Hogyhogy ilyen korán itthon vagy?

-Jimin...engem ma...-próbáltam volna elmondani, de hangom elcsuklott, és zokogásban törtem ki. Szerelmem csak szorosan magához ölelt, én pedig vállára hajtottam fejem, úgy sírtam.

-Ssh...-simogatta a hátam. Mikor már valamennyire megnyugodtam, Jimin elengedett, és letörölte a maradék könnycseppeimet is letörölte. Csak néztünk egymás szemébe, egyikünk sem szólalt meg.

-Engem ma...kirúgtak...-sütöttem le a szemem.

-------------------

Még nem halt ki a sztoriii! Köszönöm szépen a türelmet és, hogy több, mint 3000-en olvastátok már a könyvem! Fantasztikusak vagytok! És nagyon hálás vagy a sok vote-ért is! Puszi innen is, fognak jönni a részek megint<3

(btw rakjak megint képeket?)