A Pincérfiú

43.

~Jimin szemszöge~

Jungkook csak pislogott rám, próbálta felfogni az infót. Hogy az én exem, és legjobb barátom akik járnak, dupla randira hívtak minket. Ja, valószínűleg én is így reagáltam volna.

-És...el szeretnél menni? -kérdezte.

-Őszintén? -bólintott. -Faszomnak sincs hozzá kedve!

-Egy véleményen vagyunk akkor! -kuncogott, majd vissza húzott magához. -Hol is tartottunk?

Nekem sem kellett több, azonnal összetapasztottam ajkainkat. Egy ideig még csókolóztunk, majd mikor egyszerre korgott a gyomrunk hirtelen elváltunk egymástól. Összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés.

-Akkor mit rendeljünk? -kérdeztem még mindig kuncogva, ls már vettem kezembe a telefonom.

-Egy jó kis Hawaii pizzát megennék. -mondta mosolyogva. -Te rendeld meg, addig felmegyek a WC-re. -adott egy puszit a számra, majd felment.

Gyorsan megrendeltem a késői ebédünket, addigra Jungkook is visszajött.

-30 perc és hozzák. -közöltem vele, közben ásítva nekidőltem a pultnak.

-Álmos vagy? -simított derekamra.

-Kicsit. -nyammogtam picit. -De nem vészes.

-Bokád hogy van? -aggodalmaskodott egy kicsit, csakhogy hozza a formáját.

-Már mondtam, hogy nem fáj. -mosolyogtam, majd adtam szájára egy puszit.

----------------------------

*Másnap*

Reggel Kook nyöszörgésére ébredtem. Álmosan megfordultam és akkor láttam, hogy szaporán veszi a levegőt meg izzad. Magamhoz húztam, és szorosan átöleltem, gondoltam rémálma lehet. Mivel továbbra sem nyugodott meg, így lassan simogatni kezdtem a fejét, és egy puszit is nyomtam rá, de semmi. Egyre inkább zihált, izzadtsága átáztatta a pólómat is. Szegénykém...

Egyszer csak hirtelen kinyitotta szemeit, s könnyezve felült. Rám sem nézett, hanem keserves sírásban tört ki. 

Közelebb mentem hozzá, hogy vele szembe legyek, és úgy öleltem újra magamhoz. Ő fejét nyakhajlatomba fúrta, eláztatva azt könnyeivel, bár kicsit sem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy megnyugodjon. Lehet kikészítette szegényt a tegnapi.

Mikor már kevésbé kapkodta a levegőt, és már csak szipogott, gyengéden eltoltam magamtól, hogy láthassam arcát.

-Csak egy álom volt oké? Ne rágódj rajta! -fogtam tenyerem közé fejét.

-De..valós eseményen alapult..-hüppögte.

-Elmondod mit álmodtál? -kérdeztem, mire ő gyorsan megrázta a fejét. -Rendben, nem erőltetem! -adtam egy puszit orra hegyére. -De én mindig itt leszek, és meghallgatlak, jó? -csak szipogva bólintott egyet.  Mosolyogtam picit, majd megöleltem újra, amit mostmár viszonzott is.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na hát ez...szar lett...