A Pincérfiú

35.

~Jimin szemszöge~

„Téged"

Ahogy megéreztem Brooke ajkait az enyémen, egyből el is löktem, amire persze ő nem számított. Én falpattantam kicsit ijedten a kanapéról, és úgy néztem a meglepett lányra.

-Te eszednél vagy?? Nekem barátom van Brooke! -szidtam le erélyesebben, de mintha le se szarta volna.

-Tudok róla. -állt fel, és elém lépett, én pedig egy lépést tettem hátra. Olyan nyugodt volt a hangja, mintha természetes lenne, hogy megrontunk egy olyan embert aki már foglalt.

-Nem vagy normális Brooke! -túrtam bele a hajamba. -Szerintem az lenne a legjobb, ha elmennél...és soha nem jönnél vissza. -jelentettem ki egy olyan dolgot, amit még én se hittem, hogy képes lennék. Brooke gimi óta a legjobb barátom, ő volt az egyetlen akire számíthattam. De most...teljesen megváltozott.

-Ugyan már Jimin, emlékszel a bulira? Te is megcsókoltál ott! -vitatkozott velem tovább.

-Az teljesen más! Részeg voltam, és neked nem volt senkid. És ahogy gondolom most sincs. -méregettem végig.

-Ne csináld már ezt! -jött még közelebb, mire én eltoltam.

-Menj el. -mutattam az ajtó irányába. Ő csak nézett a szemembe, és meg se mozdult. -Hallottál! -emeltem fel hangom, mire a lány dühösen megindult.

-Egy nap megtudod kivel kezdtél ki Park Jimin! -kiáltotta még az előszobából, majd elviharzott. Még véletlenül sem ő kezdett ki velem, ááh dehogy!

Nagyot sóhajtva ültem le a kanapéra gondolkodni. Hogyan mondjam el ezt Jungkooknak? Hiszen muszáj tudnia! Kiakadna? Vagy mégsem? Szakítana velem?

Ezt a gondolatot egyből el is hesegetem, hisz ki van zárva, hogy Jungkook szakítana velem. Elvégre is, én nem viszonoztam a csókot, és nem is történt semmi ezen kívül. Szerencse, hogy a sokk nem kerekedett felül rajtam, és én legalább eszemnél voltam. Van már akit szeretek, és tűzbe raknám érte a kezem is.

Gondolataimból kirázó telefonom csörgésére a szívem ki is hagyott egy ütemet. Nem ártana már csengőhangot váltanom...Megnéztem ki hív, és megláttam kiírva Jungkook nevét. Hirtelen minden gondot elfelejtve vettem fel a telefont.

-Szia! -köszöntem bele lágy hangon.

-Szia Chim! Hogy vagy? -köszönt bele ő is, ahogy hangján hallottam, még mosolygott is.

-Jól, de te beértél már? -kérdeztem.

-Igen beértem, de most kaptam egy kis pihenőt. -felelte ami nekem túl gyanús volt.

-Nem az előbb szidott le a főnököd, hogyha nem érsz be 10 percen belül, kirúg?

-Igen, de sikerült elmagyaráznom neki a dolgokat.

-Szóval elmondtad neki, hogy kórházban voltál, és adott pihenőt?

-Dehogy is! Ilyen kedves nincs! Kijöttem a mosdóba. -mondta, mire felkacagtam.

-És akkor miért hívtál? -kérdeztem még kuncogva.

-Hiányzott a hangod. -mondja lágy hangján, de ekkor meghallom, hogy valaki azt kiabálja, hogy ,,Jeon!". Szegénykém most biztos nagy bajban lesz. -Mennem kell, szeretlek!

-Én is téged! -feleltem mosolyogva, ő pedig bontotta a hívást. Egyem a szívét, hogy még ilyenkor is képes rám gondolni!

Eddig tartott nyugodtságom, mert már megint idegeskedni kezdtem. Telefonom magam mellé vágtam, és kicsit erősebben hajamba túrtam. Jungkook szeret, ha elmondok neki mindent, tuti, hogy nem szakít velem. Végül is semmi rosszat nem csináltam, nem igaz?

Erre gondolva próbáltam megnyugodni, és valamennyire sikerült is. Éhes is volam, úgyhogy gondoltam megmelegítem a maradék Tteokbokki-t. Ez az egy kaja, amiből ha egy fazéknyit főznek, akkor abból másnapra nem is marad.

Kivettem a mikróból a kajám, és a pulthoz leülve enni kezdtem. Még mindig nagyon finom! Mondjuk nem csodálom, tudjuk ki csinálta. Amíg ettem, úgy döntöttem folytatom tovább a videót, amit nézni kezdtem. Továbbra is irigylem őket, amiért ilyen jól táncolnak.

Miután végeztem úgy döntöttem, hogy ideje lenne felöltözni, hiszen mindjárt dél. Jungkook is nemsokára hazajön. Felmentem a szobába, majd kinyitottam a szekrényt. Mostanában Jungkook ruháit veszem fel, egy azért, mert tetszenek, és nincs is még itt ruhám. Uh, tényleg. Valamelyik nap át kell majd ide pakolni az én cuccaimat is. Végül egy szürke melegítőre, és egy oversized pólóra esett a választásom. Úgy nézhettem ki, mint egy csöves, főleg kócos hajjal, de most ha ez kényelmes, akkor ez kényelmes! Nem volt kedvem vissza le menni, így bedőltem az ágyba, és tovább telefonoztam, közben vártam Jungkook-ot. Az viszont nem volt be tervezve, hogy be is alszok...

------

Hu, ezt megszenvedtem! Bocsi, hogy rövid, de az ihlet elhagyott :(