A Pincérfiú

45.

~Jimin szemszöge~

*másnap*

Jungkook-kal a kanapén ültünk és filmet néztünk. Egyik munkatársam ajánlotta, mert valami ilyen romantikus film. Én személy szerint szeretem, de Kook kevésbé szíveli ezeket. Szerinte túl nyálasok.

-Nézzünk inkább Vasembert! -dobta fel az ötletet, amitől még a vízem is kiköptem.

-Hogy mit? -töröltem meg a számat.

-Vasembert! -bújt elő gyermeki énje, ami amúgy kurva cuki! Az a nyuszi mosoly, és ahogy csillog a szeme! Istenem...ezzel mindig rá tud venni mindenre!

-Jóó! -egyeztem végül bele, amire tapsikolni kezdett. Mosolyogva forgattam meg szemem, és nyúltam a távirányítóért, de persze kikapta a kezemből. -Hey!

-Én gyorsabban megtalálom! -nyomogatta a gombokat, és tényleg még a nevemet se tudtam volna kimondani, már elindította.

-The fuck..-

-Vigyázz a szádra! -mutatta fel fenyegetően mutatóujját. Még véletlenül sem én vagyok az idősebb, áh neem!

-Azért két évvel még mindig idősebb vagyok! -böktem mellkasára.

-Jó na, csak vicceltem! -húzott mégközelebb magához és mindketten a TV felé fordultunk.

De hát ugye legszívesebben földhöz kúrtan volna a telefonom, mert ebben a pillanatban kezdett el csörögni. Geci nem hagyják az embert élni!

A telefonom-hoz nyúltam, és lenémítottam azt, gondolván, hogyha nem veszem fel békén hagynak. Faszt. Akárhányszor nem vettem fel, annyiszor hívtak újra. Dúzzogva néztem meg ki hív. Taehyung. Miért is?

-Mivan? -még csak nem is köszöntem.

-Szia Jimin! Csak annyit szeretnék, hogy már foglaltunk asztalt, és hogy menjünk értetek, vagy adjam meg a címet és jösztök? -olyan gyorsan hadarta el, hogy még az elejét se tudtam felfogni.

-Tessék? -pislogtam.

-Nem emlékszel? Tegnap megbeszéltük, hogy jösztök! -mondta, mire összeráncolt szemmel kezdtem el gondolkodni a tegnapi beszélgetésünkön. Nem úgy volt, hogy végül letette?

Visszaemlékezés:

„Feloldottam a készüléket, majd fel is vettem a hívást.

-Megyek csinálok ebédet, oké? -kérdezte Jungkook, mire csak bólintottam. Egy puszit még adott, majd kiment.

-Haló! Jimin! Ott vagy? -tartottam fülemhez a készüléket, így hallottam Taehyung hangját.

-Oh, szia Tae! -köszöntem bele és hátradőltem a párnákra.

-Beszéltél már Jungkookkal? -kérdezte, mire elgondolkodtam.

-Miről is?

-Tudod, a duplarandi! -mondta, én pedig homlokomra csaptam. El is felejtettem!

-Uhm, igen már beszéltem vele...-vakartam meg tarkómat.

-És akkor jösztök?

-Háth öhm...

-Drágám, maradt tegnapról Ramen, jó lesz ha azt megmelegítem? -nyitott be Jungkook.

-Igen..."

Visszaemlékezés vége.

Basszus! Lehet azt hitte neki mondtam! De most mit csináljak?

-Bassza meg! -hajtottam hátra szenvedve a fejem, nem törődve a vonal másik végén lévővel.