A Pincérfiú

31.

~Jungkook szemszöge~

Vacsora után már úgy döntöttünk, hogy a vendégszobában maradunk, így ott aludtunk el. Jiminnek hamar sikerült, de velem ellentétben. Csak őt tudtam nézni, úgy éreztem valami nincs rendben. Ösztöneim nem csalódtak, mert Jimin egy idő után elkezdett halandzsázni valamit, én pedig simogatni kezdtem hátát. Biztos álmodik.

Egy kis idő múlva már nyugodtan szuszogott tovább, így kicsit én is megnyugodtam. Lassan becsuktam a szemem, úgy döntöttem megpróbálok aludni. Most jut eszembe, holnap nem kell dolgoznom! Akkor majd tervezek valami meglepetést Jiminnek, mire hazaér.

Ahogy tervezgettem a dolgokat a fejemben, amitől már majdnem bealudtam, heves lélegzést, és szipogást hallottam meg magam mellől, mire egyből kinyitottam a szemem, majd megláttam Jimint, ahogy felhúzza a térdét, mered a semmibe, közben próbál lenyugodni. Azonnal felültem, mellé ültem, és hátát kezdtem simogatni.

-Ssh...itt vagyok, nincs semmi baj. -suttogtam, de úgy tűnt Jimin ettől nem nyugodott meg egy cseppet sem. -Jimin? -szólítottam lágyan, mire hirtelen felém fordította fejét. -Hey, csak álom volt.

-I-Igen? -remegett hangja.

-Igen. -mosolyogtam.

Lassan visszafeküdtünk, de a szőke olyan szorosan bújt hozzám, mintha most bújhatna hozzám utoljára. Természetesen magamhoz öleltem, de még mindig ugyan olyan hevesen vette a levegőt. Ekkor halkan elkezdtem neki énekelni, mitől szépen lassan újra elnyomta az álom. Adtam egy puszit a tincsei közé, majd én is elaludtam.

***

Az éjszaka további részét át tudtuk mind a ketten aludni. Ahogy magam mellett tapogatóztam nem éreztem Jimin kis testét, így kipattantam az ágyból, és felfedező útra indultam. Nem is kellett keresgélnem, azonnal megtaláltam Jimin-t a fürdőben. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és onnan néztem, hogy mit csinál.

-Mit csinálsz? -kérdeztem rá végül.

-Lealapozom a nyakam. Minek látszik? -nevetett fel picit.

-Minek alapozod le a nyakad?

-Mert megszívtad? Mondjuk? -nézett rám értetlenül.

-De legalább tudnák, hogy foglalt vagy. -öleltem át hátulról. Erre a szőke csak felkacagott, amit megmosolyogtam. -Amúgy csinos vagy. -néztem rajta végig. Fekete feszülős nadrág, fehér ing, és nyakkendő. Basic, de nekem nagyon tetszik. Mondjuk nekem mi nem tetszik, ami Jiminnel kapcsolatos?

-Köszi. -fordult meg ölelésemben, és adott egy puszit a számra. Szerencsére pont elkaptam, és sikerült megcsókolnom. Azonnal viszonozta, közben belemosolygott a csókba.

-Mikorra érsz haza? -váltunk el egymástól.

-Próbálok minél hamarabb. De mostmár mennem kell. -bújt ki ölelésemből.

-Kikísérhetlek?

-Persze. -megfogta a kezem, és kézenfogva lementünk.

Elköszöntünk egymástól, majd egy utcsó csók után Jimin elment. Sóhajtva zártam be utána az ajtót. Már most hiányzik.

Ugye nem lett olyan szar? Úgy érzem ez most rövid lett, és uncsi. Mit gondoltok? 😅