A Pincérfiú

2.

~Jimin szemszöge~

Amíg vártunk, addig Binnával beszélgettünk. Sok témát szóba hoztunk, köztük azt is, hogy miért nem vettem fel neki egész nap a telefont. Egyik mondatomat a pincérfiú szakította félbe, mikor meghozta az italokat. Természetesen szemem megint rajta maradt, amit mostmár szóvá tett.

-Van rajtam valami? -kérdezte kicsit zavartan, közben végignézett a ruháján.

-Tessék? -tértem vissza a való életbe.

-Az előbb annyira nézett engem, azt hittem van rajtam valami. -nevetett kicsit idegesen

-Sajnálom, csak elbambultam...-ahogy ezt kimondtam, szemem az ő szemére vándorolt már megint. Annyira néztem őt, és merengtem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy már szemeztünk. Egy kicsit elpirultam, és azonnal elnéztem.
Ahogy szemem sarkából rápillantottam a fiúra, azt láttam hogy zavarba is volt, ezért inkább elment.

-Oké, Jimin. Mi bajod? -kérdezte tőlem kicsit ingerülten a barátnőm.

-Mi bajom lenne? -nem mertem a szemébe nézni, mert még mindig vörös voltam.

-Úgy viselkedsz, mintha tetszene az a fiú! A szemed se veszed le róla! És nehogy azt hidd, hogy nem láttam ahogy elpirultál!

Nem bírtam felfogni mit magyarázott Binna, mert nem is rá figyeltem. El voltam merülve a gondolataimban. Egyszerűen nem ment ki a fejemből a pincérfiú. De hálistennek a mai vacsora után többet nem kell látnom. Oldalra pillantottam kicsit, és láttam, hogy engem néz. Ez csak még zavarba ejtőbb volt. Nem vagyok meleg, úgyhogy nem tetszhet. Meg barátnőm van. Akit szeretek.

-Park Jimin! -emelte fel hangját a barátnőm, mire azonnal rákaptam a tekintetem.

-Igen? -kérdeztem tőle kicsit remegő hangon. Nem szeretem ha ideges. Olyankor a frászt hozza rám.

- Figyelsz te rám?? Vagy megint csak őt nézed??Tudtommal ez a mi évfordulónk!

-Igazad van kicsim, és sajnálom. -fogtam meg a kezét. -Ígérem, mostmár csak rád fogok koncentrálni. -pusziltam meg kézfejét, mire ő pirulva elmosolyodott.

Nagyjából egy fél óra múlva megjött az étel is. Próbáltam nem a pincéren tartani a szemem, ami mostmár sikerült is. Azonban éreztem a tekintetét magamon. De inkább nem figyeltem rá.

Nagyjából este tízkor indultunk haza.

-Chimie...-kezdett el barátnőm a combján pihenő kezemmel játszani.

-Mondjad szépségem.

-Szeretnél ma este nálam aludni?

-Nagyon szeretnék, de holnap korán kellessz mennem dolgozni.

-Kérlek Chimie. -nézett rám bociszemekkel.

-Ez nem ér, tudod jól, hogy a bociszemeknek nem tudok ellenálni.

-Akkor a válasz igen? -mosolygott aranyosan.

-Rendben. De akkor ne legyünk fent sokáig. -ásítottam.

Lassan, de biztosan hazaértünk. Amint beléptem a házba, levettem a cipőmet, és felmentem a szobába, majd eldőltem az ágyon. Egy perc aladt el tudtam volna aludni, ha Binna nem jön fel, és szólal meg.

-Jimin-ah, még át kéne öltözni. -nyomott egy puszit a számra.

-Jóh..-ültem fel nyűgösen. Odabattyogtam a szekrényhez, és felvettem egy melegítőt, meg egy régi rongyos pólót, és visszafeküdtem.

Barátnőm is felöltözött, bebújt mellém, és már egy perc múlva aludtam is. Egy-két perccel később Binna is így tett.

***

Reggel nagyon finom illatokra keltem, és arra, hogy valaki simogatta az arcom.

-Chim, jó reggelt. -keltegetett Binna. -Hoztam neked reggelit.

-Egy angyal vagy. -ültem fel szememet dörzsölve. -Hány óra?

-Fél hét. Még van időd. -puszilta meg az arcom, majd az ölembe rakta a tálcát.

-Jól néz ki. -nyaltam meg szám szélét.

Reggeli után felöltöztem, megmosakodtam, fogat mostam és beállítottam a hajamat. Az utolsóval annyit szöszmötöltem, hogy már lassan el is késtem. Elköszöntem barátnőmtől, majd kisiettem a kocsihoz. Bepattantam, majd el is indultam. Még időben be is értem volna, ha az utolsó pillanatban nem állít meg egy piros lámpa.

-Francba! -vágtam neki fejem a kormánynak.
Mire a lámpa zöldre váltott, én már el voltam késve. Napom elejét, már csak egy dolog rontotta el, mégpedig, hogy nem volt parkoló hely. Vagy hússzor körbementem, de egyetlen üres parkoló nem volt. Végül az épülettől kicsit messzebb kellett megállnom, onnan pedig próbáltam a leghamarabb beérni.

Ránéztem az órára, ami 08:10 percet mutatott.

-Franc, franc, franc! -annyira néztem az órám, hogy telibe nekimentem valakinek.

-Bocsánat. -szólalt meg egy ismerős hangon.