A Pincérfiú

37.

~Jimin szemszöge~

Ahogy ezt kimondtam, Jungkook arcán már nem a harag látszott, hanem a meglepettség, és a sokk. Gondolom megbánta amit mondott. De hát nem haragszom rá, én is hasonló képen reagáltam volna.

-A-Akkor te nem...? -próbált kinyögni egy értelmes mondatot.

-Nem. -ráztam meg a fejem. -Én csak téged szeretlek, nem csókolgatnék csak úgy mást. -öleltem meg jó szorosan, ő pedig picit zavartan viszonozta azt.

-Jimin én..sajnálom...-csuklott el a hangja.

-El ne sírt magad! -néztem fel rá azonnal.

-De nekem...nem kellett volna olyat a fejedhez vágnom...! -folyt le egy könnycsepp az arcán, amit nem voltam rest letörölni.

-Semmi baj! Ha lenne, most nem állnék itt, és törölgetném a könnyeid! -mosolyodtam el lágyan, mire Jungkook is így tett.

-Szeretlek Jimin! -puszilt bele kis tenyerembe, mire elvörösödtem.

-Én is szeretlek! -mondtam, majd felpipiskedtem, és megcsókoltam. Párom erre combom alá fogott, és felvettt az ölébe. Lábaimat átfontam derekán, karjaimmal pedig nyakát karoltam át. Így faltuk egymás ajkait.

Jungkook egyre szenvedélyesebben, és vadabbul csókolt, alig bírtam tartani a tempót. Egy kis időre megszakítottuk a csókot, de csak amíg egy kis levegőhöz jutottunk. Jungkook lassan az emelet felé vette az irányt, közben belemarkolt popsimba, amitől sikkantottam egyet, ő pedig nevetni kezdett.

-Hey! Ez nem vicces! -csaptam mellkasára.

-Bocsi, bocsi! De hol tartottunk? -hajolt vissza lassan ajkaimra, majd újra rájuk tapadt. Istenem, olyan jól csókool! Ha tehetném, egész nap csak vele csókolóznék.

-Baszkih...rohadt jól csókolszh! -lihegtem a szavakat.

-Háth még..teh! -kapkodta mosolyogva a levegőt. Mintha most futottunk volna le egy kilómétert, megállás nélkül! Lehetséges az egyáltalán? Végülis akik lefutják a maratont, azok se állnak meg..Mindegy, elkalandoztam! -Min gondolkodsz annyira?

-Lényegtelen. -nevettem, majd leszálltam Jungkook öléből, és bementem a hálószobába.

-De én szeretném tudni! -jött utánam, és beállt elém azzal az izmos testével. Féltékeny vagyok! Nekem miért nem lehet ilyen testem?

-Miért szeretnéd tudni? -nézek rá értetlenül, de mégis mosolyogva.

-Kíváncsi kedvemben vagyok! -rántott vállat, én pedig felkacagtam. -Ezen mi olyan vicces? -nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Semmi, semmi! -próbáltam magam lenyugtatni. -Csak aranyos vagy! -kuncogtam.

-De akkor elmondod min gonolkoztál, vagy szedjem ki belőled én? -tette két kezét derekamra.

-Megpróbálhatod. -haraptam alsó ajkamra.