Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

10.rész

Avery:

-Hol vagyunk?-emelem le a sisakot a fejemről.Biztos égnek áll a hajam.
Scott mellém lép,aztán egy óvatos mozdulattal átkarol,és levesz a mély hangon dübörgő motorról.
-Fordulj meg,és meglátod.-araszolnak kezei a vállamra,óvatosan megszorítva.

Rekedtes hangja tudatmódosító szerként hat az elmémre.
Lehunyom a szemem,és élvezem egy pillanatig a szabadságot.
Megfordulok a karjaiba,így velem szemben van.
Eláll az utamból,majd nézi a reakciómat.
-Ez..csodaszép.-Ámulok el ismét.Csak most nem a hangjától,hanem a kilátástól.
Feljöttünk a hegyre.Kivilágított várost,tengerpartot,meg milliónyi csillagot látok.

Mögöttünk erdő,és a sötét rengeteg.
Csak ketten vagyunk itt.Én és ő.
-Lélegzetelállító..nem?-néz végig a szemembe.Azonnal zavarba jövök,elkezdem csavargatni az előre lógó szőke tincsemet.
Mély tekintete szinte felkavaró.
A város fényei tükröződnek a szemébe,és az égboltot is látom köztük.

-Az..valóban az.-bólintok egy aprót.Vajon meg akar csókolni?Csak ezen kattog az agyam..mert ez az amire most mindennél jobban vágyok.Az ajkai ízére,és az ölelésére.
-Avery.-olyan átéléssel mondta a nevem,hogy a térdeim is megrogytak.
-Igen?-lépek hozzá közelebb.
-Áh semmi.-karolja át a derekam,aztán egy erős mozdulattal magához húz.
Még hozzá sem értem teljesen,de már a számra hajolt.

Megtörtént.Az első csókunk amikor nem részegek vagyunk.
Nyelveink lassú keringőt járnak,ezt a pillanatot pedig semmi pénzért nem adnám el.
Kezemet a nyaka köré fonom,és még közelebb préselem magam hozzá.
Eltompulnak körülöttünk a hangok,nem hallom a tücsköket,a nyár végi szelet,ahogy simogatja a fák lombjait.
-Hé Amerika én..baszki.-veszi elő a csörgő telefonját a zsebéből.

-Mivan?-topog idegesen,aztán rám néz.Pár lépést arrébb megy,a tudtommal adva,hogy ez a beszélgetés nem rám tartozik..de azért valamennyit mégis hallottam belőle.

-Mit keresel nálunk Chloe?-kerekedik el a szeme,majd a tekintete még idegesebb lesz valamiért.
-El ne menj,indulj a szobámba,ott találkozunk.-sóhajtja unottan.
Szemét forgatva leteszi a telefont,és felém néz.

Azt hiszi nem hallottam semmit.Azt hiszi hallótávolságon kívül van.Hát kurvára nem.
-Folytatjuk amit elkezdtünk?-villant rám egy 1000 wattos vigyort.A faszomat folytassuk azt.

-Fáradt vagyok..én most megyek.-hajtom le a fejem párás tekintettel.
Elhomályosult látásom sem segít a közlekedésben,az meg főleg nem,hogy Scott a nevemet mondogatja.
-Avery Állj Már Meg!-kiáltja el magát,mire ilyedtemben megtorpanok.
-Mi bajod van?-szalad utánam.Neki mindig utánam kell koslatnia?
-Tudod mi?Hogy más nőket kúrogatsz,miközben engem csókolsz.Engem csókolsz,de más van az agyadban..ezt bebizonyítottad.Anyámnak igaza volt.Mindannyian egy önző rohadékok vagytok!

-Te honnan veszed ezeket?Anyukád hazudik.
-Nem is ismered!
-Jobban ismerem mint te..hidd el.
-Kétlem.-indulok el megint a rengeteg felé.
Könnyeim kiapadtak,most inkább ideges vagyok.
-Avery.-szólít lágyan.
-MIVAN?
-Engedd,hogy hazavigyelek.
-Biztos nem.
-Akkor máshogy mondom..vonszold a motorhoz a kerek kis segged,és ülj fel arra a kurva ülésre.-mutat a jármű felé.

Mi van ha anyám megtudja,hogy kiszöktem?
Viszont ha most felülök mögé,azzal egyetemben békejobbot is nyújtok neki.

-Nem..fogok..felülni..mögéd.
-Te tudod.-ránt vállat.Túl könnyen beleegyezett.Forral valamit az idegesítően szimmetrikus fejében.
Az avar felharsan,és léptek közeledés hallik.
Észbe sem tudtam kapni,Scott játszi könnyedséggel dobott fel a vállára.

-Utállak.-rángatózok a fél karjában.
Ilyen nincs,hogy meg tud tartani.
-Dehogy utálsz..oda vagy értem.
-Csak képzeled seggfej.
-Élénk képzeleteim vannak,főleg veled,de abban biztos vagyok,hogy imádsz engem.
-Dugd fel magadnak az imádatodat,legalább olyan mélyre,mint ahogy bennem voltál.
Scott tüdejéből kiszorul a levegő,majd egy pillanatnyi lefagyás után továbbmegy.
-Eddig sem volt jó a helyzetem,de most már bebiztosítottad a merevedésemet az út hátralévő részére.

-Seggfej.Meddig akarsz létezni?
-Sokáig,de itt szépen leraklak.-ültet rá a motorjára,utána a fejemre húzza a bukósisakját.
-Maradj.
-Mintha lenne más választásom.-fonom keresztbe a kezem.
Miközben felül a motorra a kormány elé,nagyon ügyel rá,hogy véletlen se rúgjon meg.
A nyomorékja erre is figyel.Szívem szerint úgy megfojtanám.

-Mehetünk?
-Menjünk te világi seggfej.
Elindítja a halálgépet,és óvatosan meghúzza a gázt.Persze ez az idióta azt is belekarkulálra,hogy csúszik az avar.
Ennek a fiúnak egy hibája van..az hogy hűtlen,és mindenkin átgázol.
Igazából nem is vagyunk együtt,de akkor se menjen más lányhoz,mielőtt engem csókolt.
Végülis én kerestem magamnak a bajt..nem?

...

-Avery..megérkeztünk.-fordítja hátra a fejét.Még oldalról is tökéletes az a hülye nagy feje.
-Ja..jó..mostmár mehetsz a ribancodhoz,de ne cseszd nagyon el.Tipikusan olyan vagy,hogy kihúzod,mielőtt azt mondaná jó volt.
-Te is tudod hogy nem..szerintem még tapasztaltad is.
-Seggfej.
-Mondtad már párszor.
-Nem akarsz hazamenni?
-De.
-És le is szállsz?
-Persze hogy leszállok.Akarjon az veled lenni akinek hat anyja van.-ugrok le mögüle,aminek következtében a szívem halálosan fájdalmasan kezd sajogni.
Mi van,ha egy rokona hívta,vagy egy ismerőse?De ez hülyeség,mert akkor elhelyezett volna a beszólásaim miatt.
Nem Avery..biztos hogy az egyik kis egyéjszakása.

Az agyam azt mondja,hogy húzzak be aludni,mert holnap iskola,de az a dobogó izom pedig a maradásomat kántálja.
El kell őt felejtenem.
Anya nem mondta el,hogy miért gonosz a Weil család,de láttam a szemében a fájdalmat.
Anya mindig is őszinte volt,és nála egyenesebb emberrel még nem találkoztam.
Korrekt mindenkivel.

-Hé Amerika!-dob a lábamnak egy kavicsot.-A bukósisakom visszaadod?
-Nem.-hajítom be a szobám ablakán a fejvédőt,majd magam is utána megyek.
-Jó utat haza.Puszi.-fintorgok gúnyosan.
-Holnap találkozunk Mamma mia.
-Remélem a farkad állva görcsöl be mókuska.-villantok egy kedves mosolyt,aztán becsukom az ablakot.
Nézem ahogy lepillant az ölébe,majd vigyorogva elindul a motoron.
Ez a fiú elmebeteg..egy szexi elmebeteg.

-Khmm..nem megmondtam,hogy nem találkozhatsz a fiúval?
-Anya..ez..izé..megmagyarázom.
-Hallgatlak.
-Az volt..hogy..ööö..elvitt Amyhez,mert nem érezte jól magát,én pedig aggódtam érte.
-Fel is hívhatom Amy anyukáját?
-Hívjad felőlem.
-Kicsim tudom hogy hazudsz..De azt tartsd észben,hogy az a család veszélyes és kegyetlen.Akiben Weil vér csörgedezik,az a pokolnak ivadéka.
-Anya..velem kedvesek voltak.
-Találkoztál velük?-kapja fel a fejét.

Valamiért úgy éreztem,hogy tagadnom kell.

-Nem találkoztam velük,csak telefonom hallottam ahogy köszöntek nekem,miközben Scottal beszéltek.-köhintek idegességemben.
-Rendben..ha hallasz valamit róluk,nekem elmondhatod.
-Megegyeztünk.-kacsintok megkönnyebbülten.
-Na én megyek is kisszívem..jó éjt.-nyom egy anyai csókot a homlokomra,utána még egyszer visszanézve kilép az ajtómon.

Végre egyedül vagyok a birodalmamban.
Csak most érzem igazán,hogy teljesen kimerültem.
Nulla életkedvvel dőlök az ágyba.
Lehajtom fejem a plüss pingvinemre,ami több mint 13 éves.
Nagyon régen kaptam,amihez ragaszkodom.
Mindenhova magammal vittem.
Átölelem a játékot,és álomra hajtom a fejem.

Scott remélem rendben hazaért.
Ez volt az utolsó gondolatom.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3