Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

Epilógus.

Avery:

-Néha úgy utállak.-nézek rá rezzenéstelen arccal.
-Most miért?Szívességet tettem.-helyezi hatalmas tenyerét a mellkasára.Komolyan nem érzi a dolgok súlyát?
-Amikor azt mondtam,neveld meg Luke-ot,nem arra gondoltam,hogy vegyél neki egy luxus házat a gimnáziumától EGY KIBASZOTT UTCÁRA!!
-Ha szeretnél neked is veszek..Tudod nagyon jól fizet a munkám.-villantja meg a kisfiús ezerwattos mosolyát,míg a szemében sokkal másabb gondolatok tükröződnek.

-Nem nevezném munkának amit te csinálsz.-horkantok,ellenállva a..a mindenének.
-Igen?Akkor minek hívnád?-lép hozzám zavarbaejtően közel.Lehelletét érzem a nyakszirtemen,ahová nemsokkal később apró puszit is kapok.Csak egy egyszerű almát akartam felvágni könyörgöm!
-Illegális kereskedésnek?
-Ccc..rossz válasz Amerika.-suttogja a fülem alatti érzékeny pontra.
Ujjai olyannyira óvatosan cirógatják meg az állkapcsom ívét,szinte fájdalmas.

Beszívom az alsó ajkam,annak érdekében,hogy elfojtsam a kikívánkozó sóhajomat.
Tizennyolc év után is ugyanolyan reakciót vált ki belőlem,mint a megismeredésünkkor.
-Fog a franc veled egyetérteni.Azt el is felejtheted!
-Egyre távolodsz a megfejtéstől.-harapja meg a fülem.
Egy pillanatra meg kell állnom a szeletelésbe,mert félő,levágnám az ujjam.Borzongás fut végig a gerincem mentén,ami a talpamig tart,utána vissza a fejtetőmig.

Két kezem fogságba zárva támaszkodik rá a konyhapultra,így tökéletesen rám tud hajolni hátulról.Testéből áradó hő kikészít így estefelé.
-El nem tudod képzelni mennyire izgató látványt nyújtasz,amikor játszod az elérhetetlent.-dünnyögi rekedten.
Érzem a férfias parfümöt,amivel szívem szerint befújnám az egész házat.
Megnyalom a számat,további önkontrollért kutatva.

Most nem érdemli meg a szexet!Vásárolt Luke-nak egy kibaszott villát,amivel a számlája,tuti a felére csökkent.
-Kár ellenkezned Amerika,úgyis megkaplak újra és újra.-harapja meg a vállamon lévő vékony bőrfelületet,amit meg is szív.
-Pedig fogok.
-Ez az összeg meg sem kottyant.-engedi el a bal kezével a márványlapot,és felfedező útra indul a testemen.
Először a combomat simogatja végig,amitől bizseregni kezd a belsőm.
Megmarkolja a csípőmet,amire ki kell engednem egy sóhajt.

-Imádom a karcsú derekad Avery.-simul hozzám teljesen.Fenekemnél érzem kő kemény férfiasságát,ami képes lenne kilyukasztani azt az egy szál szürke melegítőalsót ami rajta van.
-Scott éhes vagyok.-cincogok esetlenül.
-Van ötletem amit bekaphatsz.-hörög tolva egyet rajtam.
Soha senkinek nem adnám át ezt az érzést.
-Hát nekem is.-fordulok meg a karjaiban,aztán a V vonalát karcolva a körömmel belekapaszkododok a kilátszódó Calvin Klein alsógatyájába,majd egy szintre guggolok a csípőjével.

Megropogtatom a nyakamat,és hosszan belenézek a szemébe.Most én vagyok a soron..régen játszadoztam már vele.
Megnyalom az alhasát,miközben kioldozom a világosszürke masnit,ami a melegítőjét tartja.Ismét felnézek rá,és a fényben méz színű szeme,most éjjfeketén ég a vágytól.

Pár darab szeplő karakteresíti a markáns arcát,és így nyár végén mégjobban kirajzolódik neki.
-Ne nézz így rám,mert idő előtt elélvezek.-sziszegi összeszorított szájjal.
-Tudod.-simogatom meg ruhán keresztül a férfiasságát,ami rándul egyet a kezem alatt.Scott felsóhajt,én pedig ezt a pillanatot vártam.-Meggondoltam magam.-vonom meg a vállam hatalmas győztes mosoly kíséretében.
Ha az előbb azt mondtam,hogy fekete a szeme,akkor hazudtam.
Most hasonlít igazán az éjszakára.

-Ezt még megbánod aranyom.-kapja el a kócos kontyom,amire félig nevetve és félig sikítva reagálok.
Belemarkol a hajamba,utána olyan heves csókban részesít,hogy megrogy a súlyom alatt a térdem.
Nyelve brazil táncot jár az enyémmel,én pedig engedek a kísértésnek.
Derekamat megfogva felrak a konyhapulta,majdnem a késre,amivel elkezdtem szeletelni a piros almámat.