Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

55.rész

Avery:

-Ez valami eszméletlen volt.-tagolom neki szóról szóra,a mutatóujjammal bökdösve a kulccsontját.Reszketve veszem és fújom ki még mindíg a levegőt,pedig legalább már fél órája fekszünk az ágyban némán.
Ő a hátán,én pedig a mellkasán.
Óriás karját körém fonja,hosszú ujjait a gerincemen járatja szüntelenül.Föl és le.
A libabőr percenként szalad át rajtam,újra és újra felfrissítve bennem az elmúlt órák élményeit.

Scott levegőt vesz,és szólásra nyitja a száját,de nem mond semmit.
Lehunyja a szemét,majd egyik kezét felhúzva az államhoz nyúl.
Felvezetem tekintetem mélybarna szemeibe,amik egyszerűen szikráznak,ámde mégis szeretet árad belőlük.
Felfelé görbül a szája sarka,és leküzdve a mosolyát közel hajol hozzám.
Párnáink közt néhány mikrométer van,de ahelyett,hogy mecskókolna,óvatosan ráharap az alsó ajkamra,amit maga felé húzva hagy kicsúszni a fogai közül.
Mindent érzek..rezdülés,a bőre illata,de főleg azt amit a bordái védenek.

-Semmire nem cserélném el ezeket a perceket.Nincs az a pénz a világon,amiért eladnám,és nem a szexre gondolok.Hanem amit most csinálunk Avery.-szólal meg egy kis idő múlva.
-Úgy érted hallgatunk,és nem csinálunk semmit?
-Igen..pontosan úgy.Tudod milyen baszottul boldog vagyok most?Csakis emiatt,hogy itt fekszel a mellkasomon teljesen meztelenül,és hallgatod a szívverésem,ami csak ezért dobog.

Kihagy az izomból álló,de érző rejtélyes valami egy ütemet.Ilyen súlyos szavakat ennyire könnyen kimondani szinte lehetetlen.
Erre nem tudok válaszolni,sem cáfolni.
Megmerevedek érzelmes íriszeitől,amik jobban csillognak mint valaha.
-Azért a szex sem volt rossz.-teszem hozzá kiegészítve Scott mondatát.
Témaváltásnak nem rossz próbálkozás.
Viszont ő annál okosabb,minthogy csak úgy ejtse ezt az egészet.
Sokkal rafináltabb mint bárki hinné.

-Tényleg brutális volt.-vigyorog egy tincset csavargatva a nyakam mellett.-De ez még a kezdet.-áll meg a mozdulatban.
-Tessék?-pislogok hosszakat.
-Soha a kibaszott életben nem foglak elengedni..mégegyszer nem akarom átélni.

Most nem tudom,hogy Scott a halott exére céloz,vagy a külön töltött időkre.
Szerintem ez nem fog kiderülni.Nem is baj.
-Nem kell elengedned,mert melletted leszek.
-Ha kijárjuk a gimit és te az egyetemet,akkora rohadt nagy gyémántgyűrűt veszek neked,hogy külön tartó kell a kezednek.-vezeti fel a kezét a tarkómra,aztán rámarkol.
Normális esetben sikítva rohannék,de most nem.

Élvezem az érintését,noha egy nagyon intim helyen van számomra.
Soha sem bírtam,ha a nyakam piszkálták.Semmilyen módon.
-Nekem nem kell gyűrű,elég ha itt vagy mellettem,és nem forditasz hátat.-döntöm vissza a fejem a kemény izomzatára.
Ezerszázalékig biztos vagyok abban,hogy napokat tölthet a kondiban.

-Meg akarom adni a módját..ha megtehetem,miért ne csinálhatnám meg?
A pénz nálunk nem akadály.
Nem függünk az államtól,nem fizetünk adót,mert saját áramot termelünk.Azért nem látsz itt semmi féle gázzal működő akármit,mert itt szartól a repülőig minden elektromos.
-A víz is?-húzom fel a szemöldököm,bár ezt nem láthatja.
-Neem.-nevet átölelve.-Az a közeli folyóból származik.
-Van engedélyetek ezekre?
-Minek az?
-Mondjuk az életfogytiglanig tartó börtön elkerülése miatt?
-Ahoz túl befolyásosak vagyunk.

-Ez mindent megmagyaráz.-nézek fel rá újra.-Miért nem mosolyogsz többet?
-Hé..én éppen eleget vigyorgok..a közeledben.-teszi hozzá amolyan jelentéktelennek beállított fontosságként.
Valami virág és szivárványbomba szerűség robban fel a hasamban,végtelen melegséggel elöntve a lelkem.
Mosolygásra késztet ez a hülye érzés,a legrosszabb pedig az,hogy nem tudom abbahagyni.

-Mi az?
-Csak boldog vagyok..tudod emberi képesség.-pöckölöm meg az orrát.
-Te megpöcköltél?!-tátja el a száját játékosan.
-Meg ám.-ismétlem ugyanazt a tettem.
-Na ebből elég Avery,most én jövök!-fordul az ágy közepe felé,ezzel engem lelökve magáról.
-Remélem bírod a csikizést.-nyúl a bordáim közé,én pedig összerándulva felsikítok.
-SCOTT…NEMÁÁR.-sikítozok nevetve,ide oda vetődve,hogy kikerüljek a kezei alól.Tippeljetek vajon sikerrel jártam-e?Kurvára nem.

Annál rosszabb lett a helyzet.Addig ficánkoltam,izegtem mozogtam,amíg Scott teljesen felém nem tudott tornyosulni.
-Hoppá.-nézek el szendén az egyik irányba.
-Na te ne játszd itt nekem az ártatlant.-csíp bele a combomba,amitől hasonló reakcióim voltak,mint az előbb.
-Eszembe sem jutott.
-Akkor jó,mert elég piszkos dolgokat kell véghezvinni..tudod afféle csapatépítés.
-Kétszemélyes.
-Pucéran.
-Mennyit kapok?

-Nem elég az élmény,hogy velem lehetsz?-hajol rá az ajkaimra,de ez a csók különbözik a többitől.
Érzelmes,de mégis a legvadabb.
-Ühhmm..Avery.-szakad el tőlem,de én a fejemet ingatva visszahúzom.
-Mivan?
-Gyere velem!-tol el magától,és a melleim közti részre téve a tenyerét lenyom az ágyra.

-Hova?-döntöm oldalra a fejem.
-Voltál már a harmadik emeleten?-dünnyögi megnyalva az alsó ajkait.
-Nemm?!-csücsörítek gondolkozva azon,vajon voltam,csak nem emlékszek,vagy tényleg nem voltam?-Miért mi van ott?
-Majd meglátod.Persze nincs teljesen kész,de már használható..anyáék is kipróbálták,meg Katie.
-Te?
-Én voltam az első.-kapja el a csuklómat,aztán felrántva engem elkezd az ajtó felé húzni.

-Uhhuu..basszus.-szívom be élesen a levegőt,mert nagyon élesen nyilalt be a lábam közé.
-Mi az?-vigyorog beharapott szájjal.
-Semmi.-legyintek nemtörődöm stílusban.Pedig rohadtul fájt.
-Na gyere!-lép hozzám,majd lehajolva a karjaiba vesz.

-Hogy van benned ennyi erő?-csodálkozok el azon,hogy pusztán felkapott a szoba közepén,néhány fárasztó menet után.
Töltőre tette magát,vagy mi?
-Nem véletlen edzek napi három és fél órát.-dob egyet rajtam.-Indulhatunk?
-Ühüm.-bólogatok a bicepszén futó vastag eret bámulva.
-Azért el ne ájulj.-nyitja ki az ajtót(?).

Beszűrődik a folyosóról világító lámpa fénye,ezzel egyhuzamban rájövök,hogy meztelen vagyok.És ő lát engem.
Diszkréten a melleimhez fogom a kezem,abban reménykedve,nem látott nagyon semmit belőlem.
-Mondtam már,hogy ne takargasd magad előttem,mert úgy vagy tökéletes ahogy vagy.

Az a parányi önbizalmam most jóval nagyobb lett,ezért(nagy szenvedések árán)lecsúsztattam a tenyerem a hasamra.
-Így már jobb.-biccent helyeslően.
Elpirulva behunyom a szemem,és átélem a pillanatot.
Scott léptei alatt rázkódok,mégis tudom,hogy nem ejt el.Biztosak a kezei.Ohó még mennyire.

Most megyünk rá a lépcsőre,ahonnan már csak felfelé van.Nekem pillanatoknak tűnik mire felérük,mégis ki tudtam élvezni.
Fotocellás ajtóhoz tudom hasonlítani azt a hangot amit hallottam.Belépünk egy sokkal melegebb és párásabb helyre,ahol klór szag keveredik a finom vaníliás virágos illattal.

-Boldog új évet Avery!-csókol meg,aztán a hangos durranás miatt elkapja a fejét.
-Nyisd ki a szemed-suttogja elfojtott izgalommal.
A látvány lélegzetelállító.Páholyból láthatjuk a szilveszteri tűzijátékot,amit visszaver az emelet medencéjében fodrozódó feszített víztükör.
Újra az engem tartó fiúra nézek,aki engem figyel,a színes égbolt helyett.
-Boldog új évet Scott!-húzom magamhoz egy “újévi"csókra.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3