Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

51.rész

Avery:

-Figyelj rám egy kicsit kérlek.-állítja le a hasát simogató kezemet.
Tenyerem szétterül a kockáin,teste minden egyes pontját megvizsgálva.
Az emlékeimbe akarom égetni mindenét.
-Igen?-harapom be az alsó ajkam,hátha el tudom tolni későbbre ezt a beszélgetést.

Tekintete levándorol a számra,amire egy gyors és rövid csókot lehel,de nem folytatja,hanem elhúzódik vissza a helyére.
-Ez fontos dolog,és ne hagyj el érte.-üt sokkal mélyebben a hangja.
Úgy tűnik,mintha százszorta éberebb lenne,mint az előbb,és milliószor feszültebb.
Szemeiben félelem csillan,de van itt valami más is..talán megbánás?

Áhh..az lehetetlen..A nagyságos Scott Weil valamit megbán?
Előbb ugrana a szakadékba.
Vagy már zuhan is?Érzelmekkel teli pillantása másodpercek alatt üressé válik.
Fagyos falat emelt magaköré megint.

-Mi a baj Scott?Mi történt?-merevedek meg a válaszra gyanakodva.
Megcsalt volna?
Ja én hülye nem is vagyunk együtt.
Nem fogadtunk örök hűséget,sőt ha nem az anyám kergetnék,én itt sem lennék.
Szemöldökömet ráncolva,vázolom fel magamnak a rosszabbnál rosszabb történéseket,de mindegyiket olyan valószerűtlennek találom.
Remélem nem adta el magát egy internetes oldalon.

-Valamit nagyon elbasztam..és azt sem tudom hogy kezdjek bele.-birizgálja a takarója szélét,amit néha kigombol,máskor be.
A félhomályban is alig látom a sziluettjét,de az arcát tökéletesen ki lehet venni.
Sóhajt egy nagot,aztán párat pislog.
-Mondd nyugodtan.Engem nem lehet ám olyan könnyen lekoptatni.
-viccelődök,borzasztóan törekedve arra,hogy oldjam a hangulatot.
Nem sikerült.
Scott próbált nevetni,de hosszú levegőkifújás lett a vége.

-Ez nem olyan egyszerű.
-Nem is atomfizika.-teszem hozzá csípősen.
Szemforgatással jutalmaz.
-Emlékszel milyen voltam évelején?-vesz erőt magán,belekezdve a felvezetésbe.
Nyilván a rossz hírt fel kell öltöztetni szép ruhákba,hogy ne legyen olyan fájdalmas.
-Arra ki nem?Egy tapló voltál..jó most is az vagy,de már nem annyira.

-Befejezhetném?-köhög a fejét rázva.
-Persze.-adok neki zöld utat a szónokláshoz.
-Köszönöm,hogy megengeded.
-Nincs mit.
-Avery elmondhatom?-dörren rám morcosan.
Ujjamat végighúzom a számon,a “becipzárzást” imitálva.
Bólint egyet,aztán ismét belekezd.

-Egyik nap én Zac,Will és Ryan továb maradtunk a suliban.
Lementünk az iskola előtti parkba..ahol..
-Mondd már!
-Kötöttünk egy fogadást.-motyogja az orra alatt,pontosan úgy,mint aki legszívesebben addig ásna egy homokozóhoz való műanyag kapáttal,amíg el nem éri Kínát,hogy utána új életet kezdjen.

-Naa..ez kezd érdekes lenni.-kapok be még egy szőlőszemet.
Elrágom a magokat,amiből kesernyés íz szabadul fel.
Érdeklődve szugerálom,de én török meg előbb.
Ha ő nem mondja magától,akkor kérdezek én.
-És mi volt a tétje?-billentem oldalra a fejem.
Scottnak megremeg a szája széle,aztán ködösen pillant rám.

-Te.-bök ki ennyit.
-Tessék?-nézek felé furán.
Elsőre nem is esett le.
-Rád fogadtunk Avery a kurva életbe.-hadarja el félhangosan,viszont a csendes szobában felért egy sikítással.
-Te voltál a tét..emiatt álltam veled szóba.
Emiatt cipeltelek iskolába,meg emiatt volt minden.

Összerezzenek a fájdalmas igazságtól,a hazug szavaktól,a kamu csókoktól amivel etetett.
-De volt egy kis szépséghiba az egészben.-folytatja gyászos hangon.
-Na mi?-fintorodok el egy elég masszívan bunkó hangsúlyon táncolva.
Kezemet lassan leemelem a hasáról,ami égett a tenyerem alatt.

Van valami varázslatos a tűzben.
Ha közel mész hozzá megéget,és a heg rajtad marad egy életen át,de ha távol tartod magad tőle,akkor fázol.
A legszebb az egészben,hogy soha sem tudjuk mennyi az elég.
Van az a pont,ahol elnyel és beszippant,vagy pedig még időben el tudsz menekülni.
Nekem most jött el az a pillanat,hogy visszavonulót fújjak.

-A kezdetektől fogva vonzódtam hozzád.
Másmilyen szögből nézve,igen is minden eredeti,valódi volt,ami köztünk történt.-kapja el a csuklómat,aztán az ágyra szegezi.
Könnybe lábad a szemem,kábé ma huszadjára..de most nem érte,hanem miatta sírok.

-Ne hazudj nekem.
Én azt hittem..hogy..-kezdek bele,de megakadok.-Azt hittem tényleg érzel valamit.
Bíztam benned érted?-próbálom kitépni a kezem,de nem sikerül.
Annyira szorítja,szinte összeroppant.

-Avery nem hazudok..én tényleg komolyan gondolom veled kapcsolatban.
Ilyen erőset és intenzívet még Sarahval sem éreztem.
Csak téged akarlak Avery..te vagy a mindenem.
-Úgy látszik annyira mégsem,ha képes voltál pusztán az egód megőrzése miatt közeledni hozzám.-köpöm felé a megsemmisülés határán egyensúlyozva.

-Az elején még ez volt pusztán színjáték,de aztán megismertelek Avery..kérlek értsd meg,hogy nem akarlak elveszíteni.-csuklik el a mondat végén a hangja.
Egy nagyon apró,mikroszkopikus részem megsajnálja,és meg akar neki bocsátani.
Elnyomom magamban jó mélyre ezt a hangot.

-Engedj el.
-Nem mehetsz el.
-Azt mondtam engedj el.-mondom nyugodt,de annál fenyegetőbb hangsúllyal.
Ért a szépszóból.
Egyesével felemelve az ujjait szabadítja ki a kezem.
Hosszasan lehunyom a szemem,régi emlékeim közt túrkálva.
Túl fájdalmas erre gondolnom,mégis megteszem.

-Ne várj mostantól tőlem semmit,ha találkozunk az iskolában rám se nézz,sőt,ne is legyek az eszedben.Törölj ki engem az életedből,ahogy én is foglak téged.-mondom ki kegyetlenül.

-Ja és a az említett "Sarah"-hoz hasonlítasz,akkor menj hozzá,mert nekem nem kell egy hazug rohadék,aki előbb gondolkozik a farkával,mint az erre kitalált szervével.Scott ezt jegyezd meg amit mondok.Az agyad azért van,hogy használd.-mutatok rá az ujjammal a homloka közepére.

Fellököm magam térdelésbe,szomorúan révedve a végtelen sötétségbe,ami jelen esetben a plafon.
-Tudd hogy szerettelek.-hajolok rá az ajkaira,olyasféle búcsúcsókot kezdeményezve.
Nyelvünk szomorú és kínzó táncot jár.
Egy meleg dolgot érzek a hüvelykujjamon,amivel Scott arcát fogom.Nem az én könnyem.
Az enyéim most elapadtak.
Scott sírna?

-Aludj erre egyet.-pislog hosszan,benttartva a többi folyadékot.
Csak egy cseppet engedett meg magának..de az pont elég volt.
Megrázom a fejem,készen arra,hogy elengedjem őt.
Túl sok fájdalmat okozott nekem.
Fogalmam sincs mikor fogom Scott Weilt kiheverni..lehet pár hónap,de az is biztos,hogy egy életen át megpecsételte a szívem.

Pontosan tudom,hogy nem fogok olyat találni mint ő.
Lehet szembejön velem egy hasonló mint ő.
Lehet lesz férjem,de az nem olyan mint ő.
Gyerekeim apja lehet a szerelmem,de az nem ő.Hasonlíthat rá bárki,de az akkor sem ő..Mert ő Scott Weil,akibe halálosan beleszerettem.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3