Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

24.rész

Avery:

-Jót aludtál?-simítja meg ajkaival a homlokomat.Scott rekedt hangjával ölni lehetne,és a pokolba jutnánk.
-Mmmh..eddig igen.-feszítem meg az izmaimat,ezáltal pedig úgy nézhetek ki,mint azok a macskák akik nyújtózkodnak.

-Abban biztos vagyok,mert elég kellemesen szuszogtál a mellkasomon..talán még a nyálad is kifolyt.-kuncog összezárt szájjal.
Összeráncolom a szemöldököm,próbálva előidézni valami emléket,hogy hogyan a fenébe kerültem ide.

BASSZUS(!!!)

Felkapom az izmos,ámde most feszesen puha felsőtestéről a fejem,aztán beletúrok a rohadt kócos szőkeségembe.
-Scott ugye rosszul emlékszem..és nem történt semmi.-ülök rá a sarkamra,és próbálok nem a pimasz mosolyára,meg a huncut szemére koncentrálni.
Dühösek kéne legyek,de nem vagyok..sőt.
Még élveztem is.

-Mi is történt?-incselkedik szemét módra.
-Hát tudod..izé.
-Igen?Fogalmam sincs,hogy mi az az izé.-biggyeszti le a párnáit.
-Az hogy..ömm..érted..mi,-rázom meg a fejem zavaromban.-vagyis te.
-Lesz vége is a mondatnak?
-Az,hogy megujjaztál.-hadarom el suttogva.
-Mit csináltam?
-Scott köcsög vagy.
-Mit csináltam,mert nem hallottam?
-Tényleg megujjaztál,vagy álmodtam?
-Álomnak túl szép lenne..nem gondolod?
Azt az egoista kurva eget.
-De.-motyogok bosszúsan.
-Viszont álmaidban sem hagytalak békén a gondolatodban.
-Mivan?Mit csináltam?
-Az már az én titkom.-sóhajt szomorúan.

Meg kellene,hogy bánjam amit megengedtem neki,de valami isteni vagy inkább ördögi okból,meg akarom ismételni ezt az egészet.
Csak testi köztünk a vonzalom?Nem tudom.
Meg fogjuk ismételni? Ezer százalék.
Szívem szerint most kinyírnám,de terveim vannak vele.

Kár volt visszagondolnom az éjszakára.
Szemei nem borostyán színűek voltak mint ma reggel a napfényben,hanem éjjfekete színben csillogtak.Vadság és egyben szelídség áradt belőlük.
Sóhajtva felhajtja a takaróját,és kibújik alóla.Mindvégig engem bámulva ágyaz be az ő oldalán.
Egy alsónadrág van rajta,semmi több.Mondjuk abban az egyben is dudorodik valami.
-Ne nézd így a kicsi Scottot,mert idő előtt szúrja ki a fehérneműmet.Csoda,hogy nem ájultál még el a reggeli kinézetemtől.

Ezen én is csodálkozok.Kócos haja,izmos teste,szívdöglesztő látványt nyújt a reggeli órákban.
-Komolyan Avery le ne essen az állad.
-Dehogy esik,hülye vagy?Semmi extra.-idézem a tegnapi mondatomat.
-Hmm..Lesz még alkalom amikor nem ezt fogod mondani.
-Kétlem.
-Ma este én megyek át.-kocog el a szobából nyíló fürdőbe.

Tévedtem,hogy hatalmas a zuhanyzóm.
Na az övé..az hatalmas.
Már csak a sarkát látom,mielőtt eltűnik a nyolc kilométer magas teste.
Ölembe ejtem az összekulcsolt kezem,aztán hosszas töprengések,vívódások,pro-kontra válaszok járulnak hozzá a bambulásomhoz.
Olyannyira belemerültem a gondolkozásba,hogy arra kapom fel a fejem,hogy gőzfürdőben pompázva kijön egy ázott kutya.
Jó nem.A gőzfürdő az igaz,de inkább egy mégszexibb Scott jön ki onnan,mint akivel reggel találkoztam.

Csípőjére rövid törölköző van dobva,megvillantva ezzel lélegzetelállító V vonalát.
Apró vízcseppek folynak le a fényes bőrén,és szerintem ezek után már csak lassítva fogok érzékelni mindent.
Scottot főleg.

De sajnos ez a tökfilkó kihúz a mámor tengeréből,azzal az egyetlen kérdésével,hogy:"Tetszik amit látsz?"
-Természetesen semmi extra nincs rajtad.
-Ja bocs..nem tudtam,hogy neked az ízléstelen,lapossegű,deszkahasú droidok jönnek be,akiknek a farmer úgy ér hozzá a lábukhoz,ha jön egy nagyobb széllökés.De sajnos elfújja őket a tavaszi szellő is.

Na jó..Scotthoz most úgy hozzá tudnék vágni egy téglát,hogy csak a tökei fele maradna meg.
-Hát igen..kérj is elnézést,amiért leszólod az ideálomat.
-Az ideálod én vagyok.
-Egyáltalán nem.
-Kötve hiszem.
-Befognád?
-Nem.

-Kifelé az ágyból te ostoba..Avery?-húzza fel  homloka közepéig a szemöldökét Angela.
-Öö..én már megyek is..csak..
-Maradj nyugodtan,viszont védekezzetek.Amúgy azt akartam mondani,hogy kész a reggeli.
Palacsinta van apukád kérésére.

-Van nutella is?
-Jaj picim,minek nézel..valami pszichopatának?Persze hogy van.
-Szeretlek Angelaaa.-küld neki ez az "érett" fiú egy puszit a kezével,amit odafúj neki.
-Jó.Apád beszélni akar veletek.
-Oké,pár perc és lemegyünk.
-Nem kell sietni,a palacsinta megvár.-kacsint a néni feldobódva.Angela azt hitte hogy mi Scottal lefeküdtünk.Jó igen,csak nem most.

-Anyával kapcsolatban akar mondani valamit.Igaz?-szontyolodok el pillanatok alatt.
-Valószínűleg igen.-sóhajt gondterhelten.
Vállai előre buknak,aztán hatalmas barna szemeit rám emeli.-Avery,kérlek nyugodj meg,mert minden rendbe fog jönni.-araszol hozzám magabiztosan.Őt nem érdekli,hogy ellökhetem,megpofozhatom vagy hátrálhatok.De nem mozdultam.

Megáll előttem centikre,és a fülem mögé tűr egy kósza tincset,kezét pedig a nyakamon hagyja.-Ismételd el.Minden rendbe fog jönni.
-Minden rendbe fog jönni.-mondom vele egyszerre.Szemeimen könny takaró csillog,és már azért sem fogok pislogni,nehogy kicsorduljon.
-Így van.Nyugodtan cuccolj hozzánk ha huzamosabb ideig kell egyedül lenned.-lehel egy csókot a felső ajkamra.

-És akkor csinálhatjuk ezt.-harap rá az alsóra,amit megpuszil gyógyításképp.
-Vagy pedig ezt.-ölel át a karjával,aztán megcsókol normálisan.

Ez a csók nem olyan mint a többi.
Ebben is van érzelem,de ez fájdalmas.Ég a szám,szinte lángol.Ugrál a hasam,mintha egy éhes farkas akarna belőle kitörni.
Libabőrös leszek a futó borzongástól a gerincem mentén.

-Most pedig együnk!Nem engedem,hogy a szomorúságtól elmenjen az étvágyad.-csap kettőt a fenekemre,aztán feldob a (z izmos)
vállára,és kivonszol a szobából.
-Najó mostmár letehetsz vasember..meg ne szakadj.
-Ez az izom sosem szakad el.Ez strapabíró,ennek még a halál sem tud ártani.

-Ó el ne ájulj magadtól,és vigyázz majd a reggeli kakaóval..tudod neked a víz is ártalmas.
-Látom visszanyerted a humorodat.-dob le a vele szemben lévő székre.
-Nem tudtál volna nagyobbat dobni rajtam?
-Ne hisztizz..örülj hogy leraktalak oda hercegnő.-vág egy nagyon flegma de vicces pofát.
-Az erős túlzás,hogy leraktál.
-Telhetetlen vagy,és nem értékeled azt ami van.

-Ez nekem úgy jön le,mintha a tükörképedhez beszéltél volna.
-Akkor azt mondtam volna,hogy minden tökéletes.-Könyököl rá az asztalra,ezzel nagyobb fenyegetést jelentve számomra.
-Igen?Nos ahogy rádtaláltam tegnap,mégsem volt minden annyira szivárványosan tiszta égbolt.

-Ezt ne Avery.Nem tudod,hogy mit beszélsz.
-De tudom.Csak azt nem tudom,hogy mitől vagy depressziós ha senki sem lát téged,és miért rúgod úgy az ágy alá a gondjaid, mint a tangákat?
-Most fejezd be!Kérlek.
-Mi van veled Scott?Aggódok érted.-változik meg a felfogásom.

Nem szabad vele veszekednem,mert azzal csak mégjobban rontok a helyzeten.
Gondolkozzunk korrekt módon.Majd elmondja ha szeretné,én pedig nem feszgetem a határait.
Így mindenkinek jobb lesz.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3