Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

28.rész

Avery:

-Scott?-nyögöm ki a pisztoly fülsüketítő hangja után pár másodperccel.Megfagy ereimben a vér,amikor lassan felém fordul.
Arcán vörös cseppek folynak le,de a keze sem panaszkodik.Ő maga a gonosz.
Ahogy ott áll előttem szemtől szemben,nem őt látom magam előtt,hanem egy teljesen másik változatát,aki a pokol legmélyéről jött,és gyilkolásra teremtetett.
Megbánás egy szikráját sem látom a szemében,csak amikor magához tér.

Hirtelen felém indul kinyújtott karral,de én rá nézni sem bírok.Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom.
180°-os fordulatot véve kettesével szedem felfelé a lépcsőfokokat.
Mindent lassítva látok.
Ahogy a nappaliban hátulról elkapja a csuklóm,és ahogy felpofozom.Bűnös kezek érnek hozzám,ami miatt én is vétkes vagyok.
Lassan enged a szorításán és lehajtott fejjel áll velem szemben.

Idegenként nézünk egymásra,míg egy lépést nem hátrálok.
Bólint egyet,és szavak nélkül is értjük egymást.
-Avery el kell hogy mondjak valamit,mert már nem bírok a szemedbe hazudni.-remeg meg a hangja.
-Mit akarsz még elmondani?Azt,hogy egy gyilkos vagy?Vagy hogy az nem az amit láttam?Hát nem!Nekem ne mondj semmi többet,mert nincs szükségem arra,hogy megint csalódjak benned.-lökök egyet a mellkasán,aztán felviharzok az emeletre,hogy elvigyem a telefontöltőm és azt a pár ruhát,ami pénteken és szombaton rajtam volt.

Nem tökölök azzal hogy zacskóba vagy akármibe tegyem,hanem felveszem a hátamra az iskolatáskám,és tárcsázom Amy számát.

-Avery!Szia,régen beszéltünk.-szól bele a telefonba vidám hangon.
-Ott lehetek nálatok pár napig?
-Persze,de baj van?
-Az mindíg van,de nem telefon téma.Nemsokára érkezek,csak összepakolom a cuccaimat.
-Jó rendben,de nagyon megijesztesz.
-Ne félj,nincs nagy baj.-még. Teszem hozzá fejben.
-Szólok anyukámnak,hogy vegyen jégkrémet és sütőtököt.Várlak.-szakítja meg a hívást,én pedig a fürdőszobába lépek.
Megnyitom a csapot,és pár liter szappannal lemosom a vért a kezemről,amit Scott pecsételt a csuklómra.Megint a készülékemhez nyúlok,ahova beütöm a taxi számát.

Kocogva becsukom az ajtót,aztán lerohanok a lépcsőn.
Scott még mindig ugyan ott áll,mint egy szobor.
Nem próbál visszatartani,sem elköszönni,csak annyit mond,hogy:"Őrizd meg a család titkát Miss Amerika."
Megsemmisítő tekintettel ránézek,aztán egy aprót bólintok,miután láttam a kétségbeesett arcát.

Vállai leereszkednek,aztán mindketten a pittyegő telefonjainkhoz nyúlunk.
Összehúzott szemmel figyeljük az értesítést,amit az igazgatónő küldött,miszerint:

Kedves diákok,akik a szalagavatón táncolnak.Szerdán délután kettő órakor van a táncpróba,ahol kötelező jelleggel kell részt venni.A párok pedig itt vannak felsorolva,a mellékelt linken.---->Párok

Nagyjából egyszerre emeljük egymásra a tekintetünket.Ő szemébe megkönnyebbülést és félelmet látok.Bennem pedig idegességet és haragot láthat.
-Kibírsz velem szerdánként egy órát?-veszi magára az álarcát,és rohadt szarkasztikus hangot üt meg.
-Talán.Ha a halott emberek szellemei nem ragadnak át rám.
-Borzasztó vicces vagy.-mér végig fintorogva,két lépést hátrálva megfordul és felmegy a lépcsőn.

Nem bírtam tovább.Utat engedtem a könnyeimnek,aztán utoljára visszanézve kinyitom az ajtót.Ha még nem kaptam volna meg a kegyelem döfést,akkor ez most mélyen a szívembe fúródott.

-Alice,vagy nem tudom hogy hívnak.
-Avery vagyok,és kiengednél?
-Ja persze,amúgy is Scotthoz jöttem.-vinnyog olyan hangon,mint akinek a sok fasz a torkában elvékonyította a hangszálait.
-Azért védekezzetek,mert nem hiányzik,hogy szaporodjatok.Senkinek sem.
Belökve a házba Chloet bebaszom az ajtót,és a sárga taxihoz futok.

Már csak az lenne filmbe illő ha az eső is elkezdene szakadni.
Beülök hátra,aztán bediktálva a címet elindulunk.Utolsó utáni alkalommal visszanézek,de amit látok az szintén nem tetszik.
Scott éppen akkor dönti le az ágyra,miközben kinéz az ablakon.
Figyelmen kívül hagyva fordul a lányhoz,az én taxim pedig elhajt.

Nagyjából húsz perccel később kicuccolok a rikító színű autóból,és előkutatva a lakáscskulcsot belépek a házba.
Minden ugyan úgy volt,mint két napja.
Semmi jel nem utalt arra,hogy anya járt volna itt.
Sóhajtva ledobok magamról mindent,és a szobámba vomszolom magam.
Kinyitom a két ajtós szekrényem,majd elkezdek kirámolni belőle.
Úgy van,hogy csak pár napra megyek,de ezt ők is tudják,hogy nem igaz.

Előveszem az utazótásám,majd minden ami a szemem előtt van,beledobálom.
Került bele százas zsebkendő,egy ételhordó,fogkefe,meg a ruhák.
Összehúzom a cipzárt,aztán futva újra  elindulok.
Szerencsére mondtam a sofőrnek,hogy várjon meg,így az ajtót bezárva megint úton leszek.

Miután elmondtam a másik címet,bekapok egy mentolos rágót.
Csak a motor egyenletes zúgására tudok figyelni,mert ha zöld lámpát adnék a gondolataimnak,valószínűleg bőgve tombolnék a pszichiátria felé.

-Kisasszony megérkeztünk.Összesen..
-Tessék itt van ötven dollár.Nem kérek vissza.-adom a kezébe kedvetlenül.
-Kiszasszony.
-Nem!-szakítom félbe másodjára,és megfogva az utazóm pántját,kirángatom a hátsó ülésről.
Természetesen beakad,így megint be kell,hogy hajoljak.

-Viszlát hölgyem.-bunkózik a férfi,amiért ma már másodjára osztom ki a gyilkos nézésen.
Megnyomom a kapucsengőt,és megvárom amíg Amy anyukája kinyitja a kaput.

-Ó szívem olyan régen láttalak.Mi a baj?-veszi át a táskámat,aztán magaelé engedve beinvitál a házba.

-AVERYYY!!-fut felém Amy és a nyakamba ugrik.-Uhh tényleg nagy gáz van..Mondj el mindent.
-Először lepakolok,mert minimum két hetet maradok.-veszem át Elenatól(Amy anyukája) a több kilós ruha,fogkefe és satöbbi halmazt.

Felnézve a plafonra dobok egyet a táskán,és Amy szobája felé veszem az irányt.
Szabad kezemmel kinyitom a fehér ajtaját,így beléphetek a türkizkék helyiségbe.
Ledobom a súlyt a legközelebbi sarokba,aztán Amy babzsákfotelébe dőlök bele.
Nemsokkal később ő is betoppan a szobába,majd kulcsra zárva beül mellém.

Sandán bámulok magamelé összeszorított karral.
-Engedd ki Avery,először sírj,majd utána elmondod,hogy mi történt.-simítja meg a fejtetőmet,és ölelésbe húz.
Először kibuggyan az a könnycsepp,ami már egy ideje mardossa a szemem,utána pedig újak követik.

-Scott egy rohadék köcsög.
-Ebben egyet értünk.
Szipogva felnézek a legjobb barátnőmre,és egyszerre röhögjük el magunkat.Kínunkban.
Nevetséges az ami velem történik.
-Tudod az olyan szar érzés,ha azt hisszük,hogy ismerjük azt az embert,de kiderül,hogy kurvára nem.

-Megverjem neked?-fordítja a fejem az arca felé.
-Nem..de..nem kell megverned,mert te járnál rosszabbul.Ő egy pszichopata átok.
-Hát én még ilyen megnevezést nem hallottam róla,de te tudod.-ránt vállat semmitmondóan.

-Ő olyan mint egy drog.Ha a közelében vagy,vágysz rá,ha megkapod akkor a felhők felett vagy,de ha hirtelen elveszíted,akkor jössz rá,hogy ez mindvégig rombolta az egészséged.Viszont a legrosszabb az az,hogy vissza akarsz jutni abba a mámorba,amikor a tiéd volt.A függője leszel annak az embernek a tudatodon kívül.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3