Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

4.rész

Scott:

-Köszönöm szépen,hogy végig hallgattak,sikeres évet és jó tanulást kívánok maguknak.Viszont látásra.-lép el az igazgatónő a mikrofontól,mire egy nagyon harsány taps hangzott fel.
Mi osztályunkból,csak az új lány tapsolt.Első sorban állt és látszott a karjai és vállai mozgása.
Katie mellette állt,és úgy nézett ki,mintha beszélgettek volna.
Fülét hegyezve figyelt a hugomra,majd bólogatva hátranéz.

És megakad a szeme rajtam.
Tekintetünk egymásba fonódik,már már annyira mélyen,hogy a fonatból görcs lesz,amiből nem lehet menekülni.
Méregzöld szemei üresen csillognak,teste elsápad.Felismert engem.
Az agyam csak annyit kántál a fejemben,hogy:Nézz el,és ne törődj vele.
De nem megy.Végigfut a hideg a hátamon,és a szám kiszárad.

Vészjósló hangokat elnyomja a lány nyögéseinek hangja a fejemben.
Tudom,hogy ugyanarra gondol amire én.Le lehet róla olvasni.Arca kipirult,és olyan szorosan zárja össze a lábait,hogy mégegyszer senki ne kaparintsa meg ami közte van.
Rákacsintok,majd egy rögtönzött flegma puszit küldök neki.
Élesen beszívja a levegőt,majd felszegett állal a húgomra néz.

Katie egy gyilkos pillantással jutalmaz,mire széttárom a kezem.
-Köcsög vagy.-tátogja idegesen.
Jó ötlet a szemébe röhögni?
Most kiderül.
Jó ötlet volt.Halványan elmosolyodott,majd visszafordult a lányhoz.Súgott valamit q fülébe,utána egy bólogatós reakcióval elindulnak a termünk felé.

-Hé Scott..Te nem akarsz az osztályterembe jönni?Mindenki rád vár.-pöcköli meg a vállam Zac.
-Nem..a jó dolgokra várni kell.-idézem apukám mondatát.
-Akkor majd gyere.-tartja vissza a nevetését,utána elindul a többiekkel.

...

Igazából már tíz perce állok egyedül a tornaterem közepén,és nem tudom mitévő legyek.
Menjek be az osztályba,és akkor találkozni fogok az új lánnyal.
Vagy ne menjek be,és nem találkozok vele.
Győzött a kíváncsiságom,ami legtöbbször mindig előnyben részesül.Bemegyek.

Elindulok a szokásos úton az első emelet felé,a 118-as terembe.
Fel a lépcsőn és balra.
Az ajtónkon kívülről egy hatalmas farok ékeskedik,amiért mi voltunk a felelősek..ezer közül is felismerném.
Kopogás nélkül kinyitom a terem ajtaját,aztán a padok közt szlalomozva levágom magam Zac mellé az utolsó előtti padsorba.
Hirtelen csend telepedik a helyiségbe,a spontán érkezésem miatt.
-Itt vagyok,mostmár megnyugodhattok.-intek egyet a kezemmel,aminek eredményeképp újra halk duruzsolás veszi kezdetét.

-Na,milyen volt tíz percig egyedül?
-Őszintén?!Kibaszott jó.
-Weil úr..kérem jöjjön ki a táblához.-szólít fel a tanárnő,válasz ként pedig bólintok neki egyet.
-Megyek asszonyom.-állok fel a helyemről,majd az előttem kettővel ülő lánynak vegigsimítok a vállán.Azthiszem Sandra vagy Samantha a neve.
Ezen gondolkozok miközben a tanárnő mellé állok.

-Kérem mutatkozzon be,biztos vannak olyanok,akik nem ismerik.-mosolyog kedvesen,de én pontosan tudom,hogy ez a mosoly igenis erőltetett.
-Akinek kell az ismer..vagy így,vagy úgy.-pillantok rá az új lányra,aki zavarában lejjebb süllyed a padban.

Mindenki arra fordul,akihez intéztem a szavaimat.
Pillanatok alatt úgy tesz,mintha mi sem történt volna,és állja a tekintetem.
-Ülj le Scott ez tömör volt.-ingatja a fejét a tanárnő.
Vissza ballagok a helyemre,majd a vörösödő fülű Zacre nézek.
-Mivan?!-húzom meg a vállam,és én is azon vagyok,hogy ne nevessem el magam.
-Kis figyelmet kérek.-tapsol kettőt az osztálynak,aztán a lány felé néz.
-Hale kisasszony,kérem jöjjön ide mellém.

Hale kisasszony két kézzel az asztalra támaszkodva belenéz a szemembe,majd magabiztosan kimegy a tanárnő mellé.
-Sziasztok,Avery Hale vagyok,valakivel találkoztam így vagy úgy,-intézi a szavait nekem.-azt nem szeretném megosztani veletek,hogy miért kerültem ide.
Kérdőn az osztályfőnökre néz,majd egy bólintással visszamegy a helyére.
Második padsor.Stréber.

-Szerinted meghúzták már?-súgja oda Ryan Willnek.(Ők ülnek előttem.)
-Nem tudom,de hogy én meg fogom az biztos.-bólogat a lány felé nézve.
-Nem,nem fogod.-szólok közbe ridegen a csevegésükbe.Nem tudom mi ütött belém,egyszerűen feldühített,hogy más ér hozzá.
-Neked meg mi közöd hozzá haver?-biccent felém Ryan.

Fáradt mosolyra húzom a számat,de a szememmel gyilkolásra lennék képes.
-Mert azt nem bántjuk ami az enyém.-dőlök előre a székemben,és két könyökkel az asztalra támaszkodok.
-Nem úgy néz ki,mint aki bárkié is.
-Tényleg nem,de még ő sem tudja,hogy az enyém.-jelenik meg a jól ismert vigyorom.

-Hah..fogadjunk?-húzza fel a szemöldökét Will.
-Fogadjunk.-megyek bele a játékába.
-Szóval..ha összejöttök,hangfelvételt kell csinálnod,amikor dugtok,és azt el kell küldened nekem,én pedig azt teszek vele amit akarok.De ha nem küldöd el,akkor érettségi után be kell vallanod neki,hogy fogadás volt az egész.Ja és nem szakíthattok,hacsak nincs hangfelvétel.-billen hátra a székkel és rákönyököl az asztalomra.
-És ha egyiket sem teszem meg?-húzom össze a szemem,majd a szóban forgó lányra pillantok.
Felejtésnek jó lesz.

A két srác összemosolyog,majd Ryan szólal meg először.
-Akkor mi mondjuk el neki,az érettségi után két nappal.A bizonyíték pedig az lesz,hogy suli után felvesszük a fogadást videóra,addig tudsz gondolkozni.-fordulnak vissza a tábla irányába.
Ez jó bulinak tűnik.
-Belemész?-kérdezi suttogva Zac.
-Még szép.

●○-<♡>-○●

Eljött a délután kettő óra,a tanítás vége.
Nem volt megterhelő napunk,egész végig osztályfőnöki óránk volt.
Mindenki beszélgetett mindenkivel,kivéve Avery.Ő nem beszélt,és hozzá sem beszéltek.
Egyhelyben ült és olvasott.Semmi mást nem csinált.Nem evett,nem ivott,szimplán úgy viselkedett mint egy szellem.
Az iskola előtti parkban bevártuk Zackel Willéket,aztán Ryan kezébe adva a mobiltelefont,elindította a videót.

-Szóval Te Scott Weil fogadást kötsz velem,hogy összejössz Avery Hale-lel,majd vagy hangfelvételre veszed ahogy dugtok,azt elküldöd nekem,vagy közvetlen az érettségi után elmondod neki,hogy az egész kapcsolatotok fogadás volt.
Ha pedig egyiket sem csinálod meg,akkor én mondom el neki az érettségi után két nappal.-néz bele a végén a kamerába aztán vissza rám.

-Inkább meg sem kérdezem mire kell neked a videó.-forgatom a szemem.-Mivel a fogadás kétoldalú,ezért ha én nyerek amire 99%esély van,akkor neked és Ryan-nek meztelenül kell bejönnötök az Érettségi bizonyítványosztóra,és csak egy kartonból készült falevél takarhatja az ágyékotokat.-vigyorodok el gonoszul.

Ugyan azt teszem mint Will,aztán a kezemet nyújtom.Beleegyezik a feltételeimbe és belecsap a tenyerembe.Megpróbálja erősen megszorítani,de nem annyira jön neki össze.

-Jó Ryan kikapcsolhatod a kamerát.-sziszegi összeszorított fogakkal,mert én is rászorítottam az ő kezére.
-Levegőt azért vegyél William.Nem akarom,hogy elájulj.-engedem el a tenyerét,aztán hátat fordítva elmegyek a fogadás helyszínéről.

Zac utánam kiabálva megállít,kicsivel később pedig odaér mellém.
-Scott..biztos vagy benne,hogy jó ötlet ez?-ingatja a fejét szomorúan.
Kettőnk közül mindig is ő volt az óvatosabb,és az előrelátóbb.
-Nem vagyok benne olyan biztos,de ez a tanév sokkal szórakoztatóbb lesz,mint gondoltam.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3