Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

25.rész

Scott:

-Avery már két órája a szobámba zárkóztál.-kopogtatok esélytelenül.Én már mindent próbáltam..Mondam,hogy meghalt a macskája,de azt mondta,neki nincs is macskája.Próbálkoztam azzal,hogy betöröm azt a fából készült szart,mire rájöttem,hogy nem fából készült,és most van egy kék folt a vállamon.

-Férfiak.-rázza a fejét Katie,aki keresztbefont karral támasztja tőlem két méterre a falat.-Majd én.
-Kétlem,hogy sikerülni fog.
-Majd meglátjuk.-löki el magát,aztán az ajtóhoz lép.
-Avery.-szól kedves hangon,és nem üti meg azt a stílust közelről sem,ahogy velem beszélt.-Kérlek gyere ki.Tudom hogy rossz anyukád eltűnését megélni,de segíteni akarok.Húsz perc múlva legyél kész,megyünk csak mi ketten kajálni a plázába.-folytja el a mosolyát,ami hallatszik a hangján is.
Nem érkezik válasz,de jó előérzetem van.

Lassú,fájdalmas,nyögvenyelős és még sorolhatnám,hogy milyen lassan telt el az a kétszer tíz perc,de Avery egy másodperccel sem hamarabb vagy később,pontban húszkor kinyitotta az ajtót,teljes harci díszben.

Nem mond semmit,miközben a homlokát a mellkasomnak támasztja.
Ráteszem a feje búbjára a tenyeremet,és nagyon enyhén beletúrok a szőkeségébe.
-Meg fogjuk találni ne aggódj.-hazudok magamnak is.Én csak miatta akarom előkeríteni a halál faszáról azt a rémasszonyt.

-Avery INDUL-ás.-lép ki a húgom szökécselve a szobából.Párat pislog a megakadt mondata közben,majd figyelmen kívül hagyva az egészet,belekarol Averybe,és kitépi a karjaimból.
-APAA,ANYAA ELMENTÜNK PLÁZA!!-jelenti ki kiabálva a lépcső aljáról.
Lefogadom,hogy már ki is értek a házból.
Jól gondoltam.Felbőg a kocsim(!!!) motorja,de ez csak beetetés volt.
Tudom,hogy nem ők vezetik,mert egyiknek sincs jogsija..tudtommal.

Kateinek azért nincs,mert túl kényelmes neki,hogy én hurcibálom mindenhova a fenekét,de a másik nőszemély indokát nem tudom.
Az egyik szolgánk vezeti az én szerelmemet.
Kiérnek az elektromos kapun,ami mögöttük becsukódva újra bezárul.

-Sam,megfigyelésre megyünk.3 perc múlva találkozunk az erdő szélén.-Bontom a hívást,amint beérek a garázsba,egy tűzpiros mustang GT 05 fastback M6 slusszkulcsát forgatom az ujjamom.Fő a feltűnésmentesség.

Átkocogok a garázsunk végébe,ahol a sokadik szerelmem porosodik.
Júliusban használtam utoljára.

Sam a helyi erő.Apának az egyik alkalmazottja,csak én is hívhatom,ha úgy van.Amúgy egész jó fej srác.
Max négy évvel idősebb nálam.

Ujjaimat a kilincsre kulcsolom,aztán magam felé húzva kinyitom.
Beülök az illatosított járműbe(hasonló az én parfümömhöz),és végighúzom a kezem,a fényes bőr kormányon.
Megnyomom a garázsnak a nyitó gombját,és amint kiérek,ugyan ezt megteszem a főkapuval is.
Innen már padlógázzal hajtok kemény két és fél percet.
Megállok a kanyarban,ahol Sam várakozik.

-Szia Scott.Mi a feladat?-tölti meg a pisztolyt,és az övébe teszi.
Felé nyújtom a kezem üdvözlésképp,aztán kérek tőle fegyvert.Fel kell készülni.
Weil családtag sosem közlekedhet egyedül.
Főleg nem Katie és Avery.
-Követjük a hugomat,és a barátnőjét.
-Csak?Hát az esay feladat.
-Remélem tudod,hogy nálunk semmi sincs kizárva.
-Igazad van.Hova megyünk?
-A plázába.-állok fel a motorháztetőről,aztán a tükörben beállítom a hajam.

Újra beülök a verdámba,aztán megvárom amíg az előttem lévő bőrdzsekis fiú berugja a motorját.
Azt nem tudom,hogy mi a vezetékneve,ki a családja,vagy bármit egyéb.
Ő csak egy zsoldos,akit apám azért fizet,hogy öljön ha kell.
Egy bérgyilkos.Ezt csinált belőlem is.

Én is öltem és kínoztam már.Családi vonás.
Gyűlölöm ezt a "munkát",gyűlölök másokat ölni,gyűlölöm,hogy félnek tőlem a vezetéknevem miatt.
Én csak normális gyerek akartam lenni kiképzése nélkül.

Persze nem panaszkodhatok,mert anyáék mindent megadtak,szerettek,de nincs olyan lehetőségem,hogy nem én veszem át a hatalmat.Legalább a húgom ki tudjon szállni ebből a mókuskerékből.
Mások irígykednek ezért a társadalmi státuszért,de nem tudják,hogy mi is áll a háttérben.
Egy illegális kereskedelmi hálózat.

Édesapám említette,hogy új beruházásokra teszünk szert..inkább úgy fogalmaznék,hogy egy új maffia ágat hozunk létre.
Mostmár nem csak szervekkel,
fegyverekkel,tudatmódosító szerekkel,és még sorolhatnám,...hanem versenybe szállnak a szénhidrogének is.
Kőolaj-Földgáz,és társai.
Hatalmas pénzek fognak jönni,mégnagyobb áldozatokkal.Így is,úgy is.

Ez a gondolatsor éppen elég volt ahoz,hogy odaérjek a plázához.
Ha most valaki megkérdezné,hogy milyen volt az út,nem tudnék válaszolni.
Minden kiillant a fejemből,ahogy megláttam az éppen parkoló sofőrt.
A sofőrt,aki Averyéket vitte.
Kiszállnak a kocsimból,mint két madame,aztán a cipőjükben tipegve,bemennek a hátsó ajtón.

Közvetlen a bal oldalon egy gyógyszertár van,természetesen azzal a jellel,amikor a zöld kígyó felkúszik egy serlegen.Tipikus szimbóluma a gyógyszerészeteknek.
Nemsokkal később utánuk megyünk,és megállunk a fotocellás üvegajtó előtt.
Néhány másodpercbe telik,mire kinyílik,és belépünk a plázába.

Itt szartól a repülőig minden van.
Nincs fullra tömve a hely,de kevesen sem vagyunk.Pont ideális az elvegyüléshez,de nem vesztjük őket szem elől.
Felmennek az első emeletre,ahol étkezési lehetőségek vannak.

Mekitől kezdve a luxuséttermekig,ahol kapsz két dkg valamit pár csepp szósszal.
Úgy látom a gyorséttermet választják,amiben csak egészséges kaják találhatók.
Mondjuk én is oda mentem volna.

Beállnak a hosszú sorba,és itt jön képbe a hatlmunk,amiről ha vajnyit is,de tudnak az emberek.Szó nélkül előre engedték a két lányt,így pillanatok alatt a pultnál teremnek.

Előnyt élvezhetünk a Föld bármely pontján.
Ez egy idő után már unalmas.
Mindig te kérhetsz előbb,megbámulnak,de nem csillogó szemekkel találkozok,hanem rémültekkel.

"-Tényleg gyilkosok?" Hangoznak mögöttünk a kérdések.
Mennek rólunk a pletykák.Nyílt titok a szakmánk.Mindenki tudja,de senki sem beszél róla.
Beszállunk az edzett üveg liftbe,és végig a lányokat figyelve szállunk ki az első emeleten.
Közvetlen a mekivel szemben lévő étterembe megyünk,így van köztünk kábé 30 méter,és egy kilátás az épületen belül.

Alattunk kávézó van,felettünk pedig nem tudom.
Most kapják meg a rendelésüket,és leülnek a plexi korlát melletti asztalhoz.
Mi látjuk őket,ők nem látnak minket.
Négy kék ruhás fickó ül mögöttük,akik gluténmentes valamit esznek.Ezt is onnan tudom,hogy 36-os betűmérettel van kiírva,h gluténmentes.

Megnézik a környezetük,jobbról,balról,minden irányból.
Az egyik fél szemmel rám nézett,és próbálta ügyesen leplezni,hogy kiszúrt.
Még mindig engem vizsgál a szeme sarkából,és azon gondolkozik,hogy őt nézem,vagy sem.Ebben is sokkal ügyesebb vagyok.

Előveszi a telefonját,és fogadjunk,azt írja a társainak,hogy "De ne nézzetek oda feltűnően."
Nos a mondat azon részét teljes mértékben teljesítették,ami a feltűnően volt.
Az idióta díszpintyek egyszerre fordultak felénk.

A pulóverem alatt a piaztolyomat markolászom,és készülök arra,hogy villámgyorsan mozduljak.
Az összes kretén a lányokra néz,utána szinkronban mozogva melléjük ülnek.
Először Avery merevedik meg,utána Katie is.
Fegyvert nyomnak az oldalukhoz.
Száz százalék.
Valamelyik folyamatosan tartja velünk a szemkontaktust,ellehetetlenítve a mozgást.
Csak egy pillanatra kellene elfordulnia,és már az asztalnál lennénk.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3