Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

18.rész

Avery:

-Amy,én most nem szeretnék róla beszélni.Nekem ehez még túl reggel van.-nyöszörgök az ajtófélfának dőlve.
Mázsás súlyként lóg a táska a hátamon,miközben szemeim a lépcsőt pásztázzák.

Még nem jött iskolába,pedig nemsokára becsöngetnek.
-De Avery,meséld már el,hogy mi történt!-dobbant egyet a lábával,aztán a hangosbemondó felé kapja a fejét.
-Mennem kell,de ennek még nincs vége.
-Jó,inkább menj már,mert lekésed a fizikát.

Szememet forgatva belépek az osztályterembe,és a helyemre igyekezve,ledobom a táskámat.
Egyedül ülök a padban,Zackel egyetemben.
Csak ő leghátul helyezkedik el.

Hátizsákomat felemelem a mellettem lévő székre,majd nyakig belenyúlva kiveszem a tolltartóm,ami egyszerű kék beledobálós.
Visszahúzva a zizegő cipzárt,a fejem egyenesen a padra döntöm,amit később átfordítok egy kényelmes pozícióba.
Nem fogok tudni aludni,mert a lábaim azonnal elkezdenek bizseregni.
Mindig elzsibbad.
Mire kényelmesen elhelyezkedhetnék,belép a töritanár.

-Drágáim.Jó reggelt.-villant meg egy mosolyt.
-Kérem üljenek ki az első padból,felelés lesz..a többiek pedig pihenhetnek.

Azok a diákok akik az első padban terpeszkednek,beülnek a hátsó sorba.
-Köszönöm,akkor mondom a felelőket.
Lapoz bele a naplójába,és kezdetét veszi,a sajátos kiválasztási módszere.

-Az 1567. május 24-i Sture-gyilkosságok a svédországi Uppsalában öt bebörtönzött svéd nemest öltek meg.-olvassa fel,és ránk néz.
Értetlen tekinteteket láthat.Én tudom mire megy ki a játék.Figyelemelterelés.Azért,hogy csak a megtanultakra emlékezzünk,mert az ember általában 7 információt tud megjegyezni,majd azt 30 mp ig tárolni egy olvasás után.
-Mivel 5 bebörtönzött nemes halálozott el,így David kérlek fáradjon az első sorba.Ön az ötödik a nevek szerint.

Dave elsápadt arccal feláll a harmadik sorból,aztán egy cifra káromkodás után,tollat fog a kezébe,és bicegve lehuppan a bal első padba.
-Következő dolgozatíró pedig..1567-1231 az 366 oszva kettővel ami 168 és ha azt osztom néggyel,az 42.Vagyunk itt negyvenketten?-Pillant a kissé foghéjjas osztályunkra.-Nincsenek..akkor kivonok belőle harmincat ami Ryan lesz.Fáradjon ki.-paskolja meg egyel Dave mellett lévő asztalt.

-Komolyan tanárúr?
-Nem kisfiam,vicceltem.Boldoggá tennél engem is,és a többieket is,ha kifáradnál ide.
-Rendben tanárúr,de csak a többiek miatt.
-Megtisztelő.-ad a fiúnak a kezébe egy lapot.
-Az utolsó pedig..-Ryan mondj egy számot.
-Egy.-pillant rám gonoszul.
-Egy meg öt az hat,ezért Jack gyere ki,tiéd az utolsó hely.

A többi nem rám vonatkozik.Lehajtom a buksimat a kezemre,aztán mély álomba szenderülök.

-Avery én esküszöm,hogy nem dugtam volna meg.
-Scott semmi közünk egymáshoz.Azzal kefélsz akivel akarsz,még akkor is ha a csaj muffja egy bolhapiac.
-Értsd már meg,hogy Zacnek akartam bizonyítani,hogy nem te jársz a fejemben.
-Miért akarsz a legjobb haverodnak beadni valamit?-állok a fiúval közvetlen szemben.Helyesbítve a mellkasával szemben.
-Azért,mert nem akartam bevallani neki,hogy igaza van.-érinti meg a két kezével a vállam,és enyhén megszorítja.
-Miben is?
-Abban,hogy nem csak felejtésnek használlak Avery.Kezdtem érezni valamit az ürességen kívül.
-Felejtésenk,te szivatsz?!Mi bajod van neked?Miért vagy ennyire labilis érzelmileg?
-Én most elmegyek innen..a..a te érdekedben.-pillant el az ajtómra,mire én is hátranézek.
Senki nem áll ott.
Mire visszafordulok,egy kis fuvallatot érzek az orcámon.Scott sehol.Pillanatra néztem hátra,de ő el is tűnt.Mintha itt sem lett volna.

-Hahó..Avery?Itt vagy?Vége az órának.Most lesz fizika.-bökdösi a vállam egy összemosódott hang.
Hallom a külvilágot de mégsem.
Ézrek mindent de mégsem.
Álmodtam valamit de mégsem álmodtam semmit,mert ez tegnap megtörtént.
Komolyan velem akart valakin túllépni..csak kihasznált engem?
Ennyire még nem gyűlöltem valakit.

Egy aljas szemétláda köcsög disznó rohadék szexmániás egoista baromarc.
-AVERY KELJ FEL!!-csap az asztalomra egy mély hang.Ijedten felkapom a fejem,aminek hatására az elgémberedett nyakam csomószor megroppan.Sziszegve körzök a fejemmel párat,aztán az önkéntes ébresztőórámra nézek.
Kezeim elzsibbadtak ahogy rajtuk feküdtem,az alsó végtagjaimról pedig szó se essen.

-Zac miért vagy ilyen faragatlan?
-Úgy érted paraszt?
-Igen úgy értem..egy rohadt nagy paraszt vagy.
-Így soha sem kelt volna fel,ha csak gügyögsz hozzá..örökre alfában marad,ha te ébreszted.
-Hé gerlepár,már fent vagyok,nem kell veszekedni,tudjuk,hogy Zac tuskó.-kacsintok a fiúra újra remfázisba lépve.

-Na azt már nem.-tapsol újra a fülem mellett,aztán a kezemet megfogva felhúz a székről.

-Ti menjetek,majd én kikísérem.-lép közém és Zac közé Will.Ez meg hogy került ide?
-Majd ha a fizikatanár kiesik a negyedikről.
-Nem is négy emeletes az iskola.
-Pont ezért.-villan meg Katie szeme.
-Hé,menjetek nyugodtan,nekem még kis idő kell,amíg felkelek.-ülök rá a világos barna padnak a szélére.

Egyik kezemmel megtámasztom magam,a másikkal az ásításom takarom el.
-Scott azt mondta,hogy ne hagyjalak egyedül.-makacsolja meg magát Katie.
-Mit mondott a tegnapról?
-Mindent.-válaszolják egyszerre,mire Will értetlenül néz rájuk.-Csak azt nem értem,hogy miért nem zavartad el a picsába?-puffog a "húg".

-Szerinted volt annyi lélekjelenlétem,hogy elzavarjam?-billentem hátra a koponyámat,és az ajtóra nézek.Tegnap ugyan ilyen fáradtan néztem a nyílásszárót,mit most.
-Avery,ugye nem volt nálad Scott Weil?-ül mellém William,és az ölébe húzza a kezemet.
Mi a fene(?).

-Mondam,hogy ahoz ne nyúljatok,ami az enyém.-szikráznak az emlegetett fiú szemei.
Mostmár értem,hogy miért döglenek utána a csajok.Ez a fiú egy félisten.Barna haj,barna szem,magas és izmos alkat.Csak az a kis baj,hogy rohad belülről.
-Nem vagyok a tulajdonod Weil.Nem vagy a főnököm,nem vagyok az alárendelted,én semmid és senkid nem vagyok.

-Majd leszel Amerika.
-Senkit nem ismerek akit így hívnak.
-Én igen.Téged.
-Scott ne legyél gyerekes,akkor fogom meg ezt a ribit amikor akarom..látod hogy hagyja.-simogatja meg belülről a combomat.
Próbálom elrántani a lábamat,de erősen tartja.
-Will engedd el!-Kiált Katie,és látom,hogy Zac telefonját feltartva arrébb húzza a lányt.

Szemtől szemben vagyok az ellenségemmel akit szeretek.
-Mi van Weil?Berezeltél,hogy elveszem a nődet?-feszíti meg mégjobban a kezét,nekem pedig összepréselődik a szám a fájdalomtól.
-Ú ezt nem kellett volna.-suttogja a szőke fiú.
-Ő az ENYÉM!-jön felénk futólépésben,a csombomon pedig megmerevedik a kéz.Szerintem Will most írta alá a végrendeletét.

Ebben az elmúlt pár percben én teljesen leblokkoltam.
Miért nem rúgtam el Will kezét?Könnyű a válasz..nem mertem.Féltem,hogy megüt.

Scott megfogja a fiú pólójának a nyakát,és lendületből a földre rántja.
Will a földön térdel,de csak addig,mielőtt Scott be nem mér a nyomorszájába egy tűpontos rúgást.Nyakán és kezén kidudorodnak az erek,arca pedig vöröslik.
Meg fogja ölni.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3