Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

64.rész

Scott:

-Hé!Avery kérlek várj már meg!-nyomom meg a stop gombot a kocsin,mert ez az egyedi nőszemély,szinte kiugrott a mozgó járműből.
Egész úton nem szólt hozzánk egy szót sem.
Jobbnak láttam hazajönni a horrorsztorivá vált iskolából,legfőképp Avery miatt,akinek a szeme láttára halt meg a legjobb barátnője.
Viszont ez nem mentség arra,hogy leszarja a saját életét.
Simán kitörhette volna a lábát is.

Katie ijedten kapta fel a fejét,míg Zac a lány után nézve babrált valamit a kezében.
Leszarom hogy nem húztam be a kéziféket,leszarom a hátulülőket,csak az előttem kocogó lányt figyelem.
Mintha az időjárás megérezte volna a jelenlegi érzéseinket,szél kerekedett..viharos.
Párhuzamban áll a bennünk kavargó,néhány tíz perccel ezelőtti jelenetek emléke,a mostani szemerkélő esővel.
De sajnos nem mossa el a gyász keserű ízét,amit Avery most tapasztal.

Lendületből becsapom a szerelmem ajtaját,majd fájdalmas arccal konstatálom,hogy nagyobb erővel sikerült becsukni,mint gondoltam.
Futólépésben kikerülöm a kocsit,tenyeremet folyamatosan a motorháztetőn tartva.Utolsó pillanatban ellököm magam,és sprintben futok Avery után.
Az éppen hulló eső,kezd egyre merészebb ruhát ölteni magára.Elázott a cipőm,a pulcsim,és a kedvenc nadrágom.
Hajamból csöpög a víz.

-AVERY,ÁLLJ MEG!-rugok bele egy tócsába idegességemben.Egyszerűen képtelen vagyok magam kontrollálni,és vörös köd száll a szemem elé,ha arra gondolok,Avery ugyan azt éli át,mint én régen.
Elsőnek elzárkózik,utána próbál kitörni,de visszaesik,csak sokkal mélyebbre.Ezután már nem nyűglődik,hanem átadja magát a fájdalomnak.Itt kezdődik a leépülés.Alkohol a társaival.

Megtorpan a szakadó esőben.Most nem szögegyenes háttal áll,makulátlan frizurával,és kifogástalan ruházattal.
Vállai előre estek,a vörös folyadék most mosódik ki az öltözékéből.Összetört..teljesen.
-Csak..semmi.-dünnyögi egy nagyon óvatos kézlendítéssel.Újabb,néma,ámde sokat mondó könnyek csurognak végig az arcán,amit kín végignézni.Három méterre állunk egymással szemben,egy bibliai felhőszakadás közepén.

A ködös eső szab kettőnk közé gátat,ami rajtam áll vagy bukik:felrobbantom azt a kurva falat,vagy teszek rá még egy sort?
Az elsőt választom.
Mély levegőt veszek,amit gyorsan fújok ki.Ha kell Avery akkor tegyél érte!
Valószínűleg észrevette,hogy elindultam,mert ismét hátat fordít nekem.
Remegő kézzel lenyomja a kilincset,aztán belép a házba.

Bárcsak elvehetném a fájdalmát,mégha újra is élném az enyémet.Százszor megtenném ha egyszer láthatnám a mosolyát.
A mosolyt ami engem is meggyógyított.
Beletúrva az éppen most átmosott hajamba,a lány után eredek.Vizes lábnyomot hagy fehér márványon,amit Angela tuti szóvá tesz,ha visszajön az unokái látogatásából.

Több napra elengedtük,mert már elég idős,és ezzel tisztelgünk neki.Bár többször mondtuk,hogy vonuljon nyugdíjba,ő maradni akart a Weil családnál.
Én mondom a Weil vezetéknév balszerencsét hoz.

Meglátom apa két és fél méteres alakját,aki egy teáspoharat tart a kezében.
Lefogadom kávét iszik.
Avery hátulról belemegy,mert nyilván nem látta.Hogyan is vette vona észre,ha a lábfejét bámulja szünet nélkül?!
-Elnézést.-kerüli ki apukámat,aki a tipikus fejét vágja.Érzelem mentes.Avery után néz,akinek már csak a haja vége lendül a lépcsőfordulóban.

Felment.És én itt maradtam.
Megtöltöm a tüdőm levegővel,azért,hogy belekezdjek a beszámolóba.
Mindíg ez a protokoll,ha különleges eset van.

-Menj utána!Szüksége lesz rád.-biccent a feljáró felé apa.Félig bólintva elejtek egy enyhe mosolyt,utána sasszézok egyet a lépcső felé,aztán megfogom az üveg korlátot,ezzel is gyorsabban felérek,ha tolom magam útközben.
Vizes ujjlenyomatom árulkodik arról,hogy itt jártam.
Hármasával szedtem a lépcsőfokokat mire felértem,amit éreztem is rendesen a combomban.