Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

13.rész

Avery:

Az övé vagyok?Komolyan?
Ohó..csak várja meg a tesi végét.
Jó igen jólesett,hogy ezt mondta,de akkor sem vagyok a tulajdona.
Azok a szemek amikkel rámnézett,a sírba visznek.

-Avery te az én csapatomban vagy.-szugerál továbbra is.
Eleve is minden szem rám szegeződött,így meg végképp.
Hosszan beszívom a levegőt,aztán kifújom.Nem üthetem meg.
Csak ezt kántálom magamban.
Laza bokával elindulok a seggfej felé,végig úgy érezve magam,minta egy kifutón lennék.Kifutón az ördög felé.
Egy ízléses ördög felé.Egy kidolgozott és...Avery hagyd már abba!

-Ezért még kinyírlak.-sziszegem a fülébe ahogy elhaladok mellette.
-Örömmel várom a büntetésem.-kacsint egy félmosoly keretében.
Visszafordul az osztályunk felé,majd Zackel nekikezdenek a csapattagok kiválasztásának.

Összesen 12-en vagyunk a csapatba Scottal együtt.De ezekből mindössze 5 van játékban.
Természetesen én is a pályán fogom pattogatni a sárga labdát.
-Zac ti veszitek fel a jelölőmezt.-dob nekik oda 5 darab neccszerű atlétát,amik neonsárga színben pompáznak.

A másik csapatban a játékosok csak fiúk.Egy darab lány sincs ott.
A gond csak annyi,hogy mi sem állunk jobban.Egyedül én játszok akinek hosszú a haja.

Mind a kettő csapatkapitány beáll egymással szembe,majd egy számomra idegen személy(osztálytársam)közéjük helyezkedik.
Magasra dobja a labdát,amit Zac meg is szerez.
Mindenki észhez térve felmegy a pályára,aztán a labdaszerzéssel próbálkozva akarnak játszani.

-Miss Amerika neked megy!-dobja felém a kőkemény pattogó labdát.
Kicsit sem profin,de elkapom,majd mint a tévében,elkezdem Michael Jordan módjára pattogtatni.
-Indulj el vele Avery.-röhög az egyik csapattag.

Azonnal hallgatva a fiúra,kocogva elindulok az ellenfél irányába.
Ijesztő a sok égimeszelő közt futkorászni,akik egy istenes csapással földre is terítenének.
Körbeálltak.

-SCOTT?Most mit csináljak?-fordulok meg a tengelyem körül.Mindenhol fiúk.Nem jó értelemben.
-Dobd a labdát magasra,a többit megoldom.-tapsol kettőt,aztán a magasba repítem a gömböt.
Scott a fiúkon áttörve a felhők fölé ugrik,majd a levegőben repülve elkapja,aztán bedobja a kosárpalánkba.

Szóval ezért húzták be a nyakukat a fiúk.Scott nagyon veszélyes a levegőben.
Nem csak másokra,hanem magára is.
Ha rosszul érkezik,bármilyen baj is történhet.

Mondjuk nem is értem miért agyalok azon,hogy mit csinálnék ha szarul esett volna a földre?

Társai elismerően bólogatva tapsolják,ami mégjobban növeli a csillagászati mértékegységű egóját.
Majd ha talajtorna lesz.Akkor nem ünneplik majd ennyire,ezt biztosra veszem.

Persze a lelátón ülő kilencedikes lányok a nyálukat csorgátját.Arra ami az enyém.Mi?NEM!Scott nem az enyém,én sem vagyok az övé,semmi közünk egymáshoz.

-Az Scott Weil?-pusmog az egyik az "orra alatt".
-Igen én lennék.-pukedlizik flegmán.
Nem is gondoltam volna,hogy ilyen jó a hallása.
-Van barátnőd?-kérdezi magabiztosan az egyik a három közül.
Ezek amúgy mikor jöttek ide?

-Nincs.-pillant rám lopva.-ahogy esélye másnak rajta kívül.
Már megint kezdi azt a nézését.
Azt,amitől mindig elolvadok.Olyan,mintha a vesémbe látna.
-És ki az a lány?-csattog a rágógumijával a hosszú barnahajú.
-Ha nem tudod,akkor elég hülye vagy cica.-méri végig undorodva.

Az önbecsülésem most az egekben van.
Szeretném azt hinni,hogy rám vár,de erősen kételkedek benne.
Mi olyan érdekes,vagy jó,amit lát rajtam?
Labdát kiveszi a hóna alól,aztán felém kezd közeledni.

Mit akarhat már megint?Komolyan ez még csak az első óra,a vérnyomásom pedig harmadjára az egekben van miatta.
-Látod ezt?-nyújtja felém egy kézzel.
Akkora tenyere,van,hogy simán meg tudja fogni a labdát.-Ez egy labda,amit el kell kapni,vezetni kell,vagy passzolni.Világos?-pattintja le,ami pontosan a mellkasomra érkezik a földről.

Miért ilyen bunkó?Az előbb még fulladoztam a rózsaszín ködben,most pedig annyira szürke minden,mint egy esős reggelen.
Az apja is ilyen döntésképtelen volt,vagy ezt saját maga fejlesztette ki?
Egy picit elbambulhattam,mert ismért Scott beszólására kaptam fel a fejem.

-Avery..emlékezz mit mondtam..a labdáról.-teszi hozzá mellékesen.
Lenézek a kezemben tartott gumibevonatos cuccra,majd az egyik embernek passzolok.
Ezzel annyi volt a probléma,hogy egy neonsárga játékosnak ment a bűvös laszti.

-Avery..inkább semmi.-nevet kínjában Scott.
-Avery te ennyire idióta vagy,hogy az ellenfélnek passzolsz?Hülye picsa.-csattan fel hirtelen az a fiú,aki először kinevetett.

-Azonnal változtass hangsúlyt,és beszédstílust..tudd hol a helyed.-terem mellettem Scott a semmiből.Ez mindent meghall?
-Azért véded ennyire a lányt,mert széttette neked a lábát?
-Talán,de ennek más okai is vannak,amit a csöppnyi agyad úgysem értene meg.
-Szánalmasak vagytok.

-Te meg átlátszó.Azt hiszed előttem vagy egy lépéssel,pedig nem.-közeledik hozzá éjjfeketére változott szemekkel.
Mint egy pszichopata.-Tudom,hogy most félsz..félted az életed öcsi.Ha jól számolom hetvenötször tudnám feltüntetni balesetnek a halálodat,a maradék tízről pedig senki sem tudna.A föld alatt rohadnál,amíg teljesen le nem bomlasz öcsi.-beszél reszelő hangon,amitől kiráz a hideg.

-Úgyhogy azt ajánlom neked,hogy jól gondold át,miket pofázol,mert megütheted a bokádat.Rohadt erősen.
-Ühüm.-hátrál egy lépést a srác.
Megfogom Scott alkarját,aki még mindig a fiút szugerálja.Szegény gyerek ha továbbra is ennek lesz kitéve,összepisili magát.
Kicsit megszorítom a kezét,aztán elé lépek.
Egyáltalán nem vagyok a látóterébe,ezért valamit tennem kell,hogy lenyugtassam.
Hozzá képest apró végtagommal átkarolom őt,majd a mellkasára hajtom a fejem.

-Scott,mostmár nyugodj meg.-dünnyögöm a mozgó állát nézve.Valószínűleg belülről rágja a száját.
Még erősebben húzom magamhoz,ami már elég volt a kizökkentéséhez.
Kezei megmozdulnak,majd a derekamat karolják át.
Fejét belehajtja a vállaba,aztán a nyakam legalsó pontjára egy puszit nyom.
-Köszönöm Avery.

Fogalmam sinc,mit köszön,de úgy tűnik,nem igen akarja a tudtomra adni.
Sóhajtok egyet a tette után,mire belemosolyog a bőrömbe.
-Olyan jó illatod van.
-Te sem panaszkodhatsz.
-Tudom..mindig jó ízlésem volt a parfümök terén is.
-És még mi terén volt jó ízlésed?-húzódok el tőle egy kicsit.
Scott a fülemhez hajol,aztán belesúgja: "-A nők terén.".

-Menjetek szobára.-bassza el a pillanatot a legjobb haverja.
Ezek ketten nagyon értenek a romantikus pillanatok szétzúzásához.
-Bárcsak megtehetném,de amíg ő nem kér meg rá,addig nem nyúlok hozzá.
Felhúzom a szemöldököm,aztán összeráncolom.Úgy tesz,mintha nem csókolóztunk volna az éjszakai "túránk" közben.

-Mielőtt kirobbantanám a harmadik világháborút,szeretnék szólni,hogy mindjárt kicsöngetnek.-nézi Katie az óráját.Még én is hallom azt a monoton kattogást,ami iszonyúan idegesítő.
-Oké.Akkor este tízre érted megyek Amerika.Legyél az ablakban.

Válaszolni sem tudok,mert elhúzódik tőlem,és volt nincs Scott.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3