Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️..2..>

66.rész

Scott:

-B..bocsi..ezt fel kell vennem.-mutat a villogó telefonjára lélegzetvisszafojtva.
Picit megnyújtom a nyakam,hátha le tudom olvasni annak a személynek a nevét aki egy ilyen fontos esemény előtt zaklatja Averyt.
Észreveszi az apró tettemet,majd diszkréten a hasához szorítja a készüléket.

-Avery három perc és kezdünk.
-De ezt muszáj.
-Ugye nem gondolod komolyan?-keményítem meg a vonásaim,a viccnek az utolsó reményét is elvetve.
-Bocsi.-szorítja össze a száját,és megfordul.
-Várj.-fogom meg a könyökét,ezzel megakadályozva a menekülésben.
-Ki hív?-nézek bele mélyen a szemébe.

Zavarodottságot tükröznek zöld íriszei,egy csipetnyi félelemmel.
Lassacskán bevörösödik a fehér szemgolyója,előre jelezve a sírását.
Megrázza a fejét,minél jobban kerülve a tekintetem.
-Na ebből elég.-makacsolok magamon.-Add ide a telefonod!Most!
-A-am.-szorítja jobban a kezében tartott kütyüt.

-Avery!-szólók mélyebb és erőteljesebb hangon.
Mintha észbe kapna,sietve a kijelzőre siklik a keze,aztán a zöld gombot elhúzva felveszi a kapcsolatot a vonal másik végén lévővel.
-Halo?-mondja remegő hangon.
-Hangosítsd ki.Gyere félre.-húzom magammal egy csendesebb helyre.
Vakon követ engem,annyira megállt az összes gondolata.

-Haló?!-mukkan meg megint.
-Seg..s Av..y.-liheg egy lány az éterben.Hasonlít ahhoz mintha futna.
-Amy.-suttog megsemmisülten a barátnőm.
-Amy hol vagy?-reszket az egész teste,miközben a mikrofont szinte az orra előtt tartja.

Amy hívta,még a képe is ott van egy buborékban a képernyő közepén.
-Egyh leéghett házh melletthi f-fa épületben..kérlek segíts..nem szabadott volna felhívjalak téged..Elbújtam az ágy alá.Mentsetek meg!-szakítja meg a hívást.

-Jézusom Scott!Oda kell mennünk!!-rántja meg az ingem nyakát,amitől előrébb lépek az egyik lábammal.
-Nem megyünk sehova.Nekem ez túl gyanús.Szerintem megrendezték az egészet és csapdát állítottak.-mélázok el az ablak felé meredve.
Sötétség van kint,ezért látom a fess tükörképem.

-MIVAN?SZERINTED VICCELT?HALLOTTAD A HANGJÁT?-ordít az arcomba teljesen kikelve magából.Földhöz vágja a rózsát,amit lassítva követek a szememmel.
Egyre csak vörösödik a nyaka a kiabálástól,és ha tovább folytatja,el fog ájulni.

-Igen..szerinted hogy élte túl?Megjátszották a halálát,és a vér pedig festék volt kamu fegyverrel.Szerinted miért nem öltek meg téged vagy engem vagy bármelyikőnket abban a pillanatban ahogy beléptünk oda?El akarnak oda csalni.Avery térj már magadhoz és gondolkozz.-szorítom meg a csuklóját annyira,hogy kizökkenjen.

-Biztos van ésszerű magyarázat..Például kényszerítették,hogy játssza el.Vagy...-keresi a kifogásokat végtelen mennyiségben.
-A hívás végén többes számban kért segítséget,amikor úgy kéne tudnia,hogy csak "egyedül" beszéltél vele.Megfigyelők vannak mindenhol,Amy pedig összejátszik az anyukáddal.-Mondom ki a kegyetlen és ésszerű igazságot.

-Hogy mondhatsz ilyet?-köpi fintorogva.
-Te hogy lehetsz ilyen naiv?-bökök a mellkasára kegyetlenül.
-Te vagy paranoiás.-szipog felfelé pislogva.
Na most megint én vagyok a szar,mert meg mertem mondani neki azt amit hallania kellett.
-Avery menjünk vissza.Összesennn..
-pillantok rá hunyorogva az órámra.-aligha egy perc húsz másodpercünk van a pontos kezdésig,amiből lehet bármi.

-Nem érted meg Scott??A legjobb barátnőm hívott fel,akire azt hittem meghalt!-csuklik el a hangja,ahogy próbálja letuszkolni a görcsöt a torkában.-Úgyhogy ki nem szarja le az elméleteid,ha újra láthatom?!-akad ki teljesen.
Averyt elvesztettük szellemileg.
Fizikailag még itt van,de agyban máshol jár.
Van egy olyan előérzetem,ennek rossz vége lesz.

-Nem fogok öngyilkosságba fejest ugrani egy bűnöző miatt.
-Te is az vagy Scott!Egy gyilkos pszichopata vagy.-üti meg egyszer,aztán kétszer a mellkasom..nos több is követte.
Rendületlenül álltam a lökések és tamadások hullámát,legfőképp azért mert ki kell adnia a feszkót,még ha azt rajtam is vezeti le.

-Állj le Amerika!-kapom el az alkarját.Nekem is véges a türelmem.
-Ez nem te vagy.-ingatom a fejem csalódottan.
-Hát?A legjobb barátnőmről van szó..olyan mint neked Zac.
-Köze nincs hozzá,mert Zac nem játszaná el a halálát,félrevezetés céljából.-hunyorítok elmélázva.

-Amy nem játszotta el.-pusmog az orra alatt.
-Akkor szerinted mit csinált több mint egy hónapja?-emelem fel a hangom,mert már idegileg felbaszott a hiszékenysége.
Rohadt nagy buborékban él amit utálok.
-Fejezd be!-tűri a füle mögé az enyhén kócolódott haját.

-Fél perc a kezdésig,rendeződjenek a betanult sorba.-őrjöng a táncoktató,a szétszóródott diákságot figyelve.
-Mit akarsz?A hazug barátnőd,vagy táncolni velem a saját szalagavatódon,amit akarva elrontott Amy,mert ilyenkor akkora a kavalkád,hogy senki sem venné észre,ha eltűnnél?

Lesüti a pilláit,erősen gondolkozva a hallottakon.
Természetesen előre tudom a válaszát,mindazonáltal az ő szájából akarom hallani.
-Meg akarom keresni Amyt.-jelenti ki valahonnan erőt merítve a lelke legmélyéről.

-Nélkülem és apa csapata hiányában hogy fogod összehozni?
-Bárhogy,csak ne legyen hozzá közöd.-dobbant egyet a magassarkújában,utána csak reménykedni tudok,kogy nem törte be a padlót.
-Naa.Visszább az agarakkal.-szívom magamba az összes fegyelmet.Nem így kéne megköszönni a segítségeimet.Ha én nem lettem volna ott neki minden egyes kibaszott pillanatban,ott tartana,ahol én régen.De előbb várja meg a pokol befagyását,csak ne kelljen most rám hallgatnia.

-Én most elmegyek,keresek egy porrá égett házat,és hazahozom Amyt.Veled vagy nélküled az mindegy.-hadarja el a gondosan kidolgozott,megfontolt tervét.
-Ebben több buktató is van.Első..-kezdem el a felsorolást.-Nem itt éltél,a sulin kívül nem tudsz egyedül eljutni sehova.Kettő..Nem találsz meg egy fekete hamuval borított házmaradványt a korom sötétben.

Három..Ez a ruha alkalmatlan az emberi élethez.-nézek végig rajta a szám sarkában bujkáló mosollyal.-Négy,és talán a legfontosabb..Emberek őrzik a területet,és előbb halnál meg,mielőtt látnád a sokat emlegetett kormot.-Fonom keresztbe a kezem győztesen.Biztos vagyok benne,ezzel még nem vettem rá a maradásra,csak eltántorítottam.

Szépen lassan terveztem elvetetni az eszement ötletet a fejében.
Viszont az apa atyai tanácsai mindíg a legjobbkor basznak arcon.
"Ha kikerülöd a bajt,az követni fog,amíg pofára nem esel egy kavicsban,és akkor támad hátba."
Kicsit kezdetleges a megfogalmazás,de a lényeg átjön.

A baj megtörténik,csak az idő kérdése mikor és hogyan.
-Oké,én jövök.Leszarom a buktatókat,leszarom a ruhámat,leszarom az őrző védő embereket,és leszarom,hogy nulla egész mínusz kettő százalék az esélye annak,hogy sikerrel járok nélküled.-szívja fel a testét magabiztossággal,csak tudnám honnan szedte.

-Ez a baj!Te leszarod magad,de én egyáltalán nem fosom telibe az egész lényedet.Nem akarlak téged is elveszíteni,ezért nem akarom,hogy elmenj oda.És ha kell,ezzel a két baromi erős és férfias kezemmel rángatlak vissza.Éppenséggel el is szökhetünk ha nem akarsz táncolni,de apa régi házába nem megyünk.-vágok a kezemmel átlósan egyet.
-Tudod hol van Amy?
-Csak tippelek.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii